Posted by
Posted in

Életforgácsok

Alkotóház Gyenge csend honol,bogár kóborol,fehér papíron szemérmes  redőny,beengedi illendőn,csendben írjon alkotók alkotják,rímekbe gondolják,sírjon,fájjon kert zuga műhely,hol csend delel,íróvá váljon múlt parazsa,szerelem lángja most ne fájjon. Öreg,szülői ház,köcsögön vén máz,széljárta betűk,szavak gondolatok sok tánca mindenki itt alkotó,a nagy folyó,átvisz,rímóceánon. Létünk Arcok,könyvek,évtizedek, új,régi ismeretek csendes óra,vagy virradóra új napnak,kihívásnak,megfelelni,másnak a világ,hangulat,mozgó láp alatt míg a végtelen a […]

Posted by
Posted in

A múlt kövei

A múlt kövein táncol a szél a bevésett betűkön játszik a fény. Hallgatag emlékek üzenete: volt idő, itt jártunk köztetek. Kopott szürke cement, poros márvány keret, feszülő kereszt, betűk és számok rendjében megelevenedik az ember,a lélek. Itt éltek ők egykor régen, dolgos kezeikkel alkották a szépet a mindennapok sűrűjében. Születtek, szerettek, haltak. Arcukra mély barázdákat […]

Posted by
Posted in

Őszi pillanatok

Őszi pillanatok Egy “őszi kávé” mellett minden más. Megtalál és körbeleng az elmúlás illata, zamata, gőze- színes levellekkel összeszövődik laza kárpittá. Illanó, forró pillanatok emléke még itt kísért, a tavasz és a nyár beérett, leszüretelték, s a novemberi látomásunk már a következő életünkért táncol. A temetőkben zsongó élet lángol. Az élet virágaitól boldogok a halmok. […]

Posted by
Posted in

Halottaink

Halottaink Sorsunk elrendeltetett Szeretteinktől sokszor búcsúznunk kellett Ám él kapcsolatunk a napi imádságunkon át A kapocs köztünk a Krisztusi szeretet S hogy találkozhatunk,ha éltünk majd beérett A lámpás lángját visszük a szívünkben Mert hiszünk,hiszünk az örök életben Ezzel gyújtjuk meg a temetői mécseseket A közös időkre a virágok emlékeztetnek Szeretnénk visszaforgatni az idő kerekét Újra […]

Posted by
Posted in

Míg tart

Míg folytonos a lélegzésem, Addig tart az én reménységem! (HIAQ) Reményem bennem él Míg szívem dobog s lélegzem. Remény nélkül nincs lét. * (sedoka) Lélegzetvétel – Szád sarkában remény ül, Élni, élni, élni még! Lélegzetvétel – Nélkül élni nem lehet, Reményt ez szabályozza. * Amíg tart az én reménységem, Addig elkerül a végzetem! Míg remény […]

Posted by
Posted in

már átkarol…

már átkarol a csend a sötét éjben csillagfény játszik az ég oszlopain szférák zenéje mi átüt a csenden csak kósza szél oson a lét partjain álmok és valóság keverednek s az emlékezet képeket vetít látom maga ifjan és gyereknek anyám mosolya újra boldogít recsegve omlik rám a képzelet mit látni véltem tova úszik emlék csupán […]

Posted by
Posted in

abbahagyom…

tényleg kínrímek és halálvágy sóhaj mi tollam végén a papírra csepeg hagyd abba mondják nem olyan nagy óhaj nem a te dolgod a versírás öreg jobb lenne gondolom magamnak írni hisz alig szólítok meg embereket kínrímek gyűlnek már csak a papíron “borzadva” olvassa ki verset szeret abbahagyom döntöttem kiszállok a fióknak írok én csak ezután […]

Posted by
Posted in

szél űzte sötét felhők…

szél űzte sötét felhők rohannak szürkére színezik a kék eget néha átvillan köztük egy tétova napsugár de már nem ad meleget temető csendjében virágok között állok a sír előtt és gondolkodom mintha szárny suhanna a fejem fölött szeretteim nyugodt hangját hallom de csak a szél játszik égi dallamot s a gyertyák lassan csonkig égnek ők […]