Posted by
Posted in

A létem legmélyén…

Élet tengerén A létem legmélyén, Partra érés szépségén? A rossz… kikötője szélén, Majd estefelé a nap végén… Mi lesz este a létem kék egén? Bizony, a szép lelkem abszolút mélyén, Állandó viharok dúlnak… a legszélén, Tolakodót be nem fogadó csík mezsgyéjén. Biz’ így élek én, a végső elmúlás mezsgyéjén, Még kicsit tengetem az életem, létem […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Csendesen regélek

Csak ülök és csendesen regélek Csak magamnak, sok régi emléket. Voltak napfényes pillanataim, És valósak a borongásaim. Kinézek, idő kint borús és esik, Saját időjárásommal egyezik. Ami nem megy, nem szabad erőltetni. Igaz, ezt rám is lehet vetíteni. Érdekes ellentmondása ennek, Mit mondanak a sikeremberek. Ők kivétel nélkül azt állítják, Sikeresek, mert ők, kiharcolták. Bizony […]

Posted by
Posted in

Az út véges…

HIAQ csokorban írta meg a szerzőpáros… Ködös, fakó álom. Nyálkás ködben, nincs meg utam. Már nem kell. Ébredtem! Lábaim visznek előre, Nem jutok egyről kettőre. * Béke! Jöttem, sírtam. Volt vágyam, adtam örömet… Lét, semmit nem díjaz… Szükségem lenne erőre, Sorsomat tudnám előre. * Lépj ki, ketrecedből. Nem megy? Legalább nyúljál ki! Érthetetlent, vesd el! […]

Posted by
Posted in

Juliska

Mit mondok, nem muris Juliska! Isteni! Fenék, lágyan ringva. Szemgyönyörködtető, Mint madáretető. Mily’ jó lenne… Kezem rajt’ csúszna. Csendesen halljuk, hogy nád susog, A sötét folyóparton szuszog. Mi is csak szuszognánk, Levegőt kapkodnánk. Lehet, hogy kezem rajtad csuszog? Enyém lehetnél, én meg benned! Hullámozhatna a feneked… Megkufircolnálak, Benned… tartanálak. Kezem, markolászná… engeded? Vecsés, 2019. április […]

Posted by
Posted in

Esti gondolatok

Fáradtan rebegi esti imáját a mai nap, szertefoszló érzéseim árnya ölbe kap. Merengek a júniusi nyárban szertelen, gyáva ábránddal agyamban szüntelen. Csillámporon keresztül nézem a tájat, a fák közt megbúvó villanypóznákat. Frissen kaszált fű illatát hozza a szél, csodás természet de jó, hogy kiöltöztél. Varázslatos ma a gondűző hangulatom, vágyom arra, hogy szeressenek nagyon. Csókokat […]

Posted by
Posted in

Hol született a szerelem

Hol született a szerelem Boldogok voltak egy szent napon Kik körülállhatták a betlehemi jászlat Mert akkor szökkent virágba a lélek És akkor a krisztusi szeretet szülte a szerelmet Majd a bimbója a családban nevelkedett Mit a szülői gondoskodás egy ideig védett Melegágyát a rügyfakadásig előkészítette Ha jól sáfárkodtak meghozta gyümölcsét Gyermekbetegségeiket sorban levedlették Lassan megnyílt […]

Posted by
Posted in

Elhagyott kertben az árnyék lassan ballag “Gondolatrajzok Antológia 2019”

  Elhagyott kertben az árnyék lassan ballag, Nyárfák suttogása közt, mely csak fuvallat, S mint szél suhan hangtalan, háztetők felett, Kacsintva olykor, mint ki magában nevet   A jázmin bokrok közt megbúvó kis rigón, Mely nem akar részt venni a nagy megnyitón, Mert a tavasz tiszteletére rendeztetett, Ünnepi felvonulásba feledkezett.   Hol a vadvirágok ezernyi […]

Posted by
Posted in

A magánynak nincsen bája

Kopogó lépteimmel igaz, lassan de, megyek előre… sehová. Az árnyat adó fák alatt visz előre a magányom… de, sehová. Kívülről látják rajtam, hogy bensőmben magány az úr, Közben meg soha nem voltam ilyen messze… szívbe szúr. Üres szívem, kiolvasztó lángperzselést kapott, A magányom, most elköltözik… hol eddig lakott! Vele volt hosszan együtt éltem, közben lét […]