Posted by
Posted in

mást mond a mondat…

virágzó önkényt táplálunk önként közben az önkép falanxszá mered lázad az elme utat keresve kerékbe törnéd az érzelmeket nincsen már hála másokra várva magadba tömnéd mit más keresett mást mond a mondat ellentmond a szónak hozsannát zengvén a megvalósult tett pénzt ér az ünnep nem teszünk többet váltjuk ajándékért a szeretetet mi lett belőlünk egymásra […]

Posted by
Posted in

Apák és fiúk

A gépkocsi egyenletes zümmögéssel falta a kilométereket. A fülkében két ember utazott, apa és fia. Hazafelé tartottak. Mindketten szótlanul bámultak ki az szélvédőn, a fiú az utat figyelte – hiszen ő vezetett – az apa csak úgy öregesen meredt maga elé, gondolkodott. A csendet csak a rádióból szűrődő zene törte meg, némiképp. Házak maradtak el, […]

Posted by
Posted in

Jászol mellett

Edit Szabó : Jászol mellett Betlehemi bölcsőágyon Mária Jézussal vagyon, örömünnep érkezése, megjövendölt születése. Édes Fiam megszülettél, e világra üdvözöltél, Édesanyád örömére, a világ tisztességére. Sorsodat megjövendölték, védenem szent kötelesség, adhassam az élet útját, boldogan vidd utad sorát. Legyél gyermek, amíg lehetsz, élvezzed a gyermekséged, társak között egy kisfiú, ki barátok közt nem hiú. Legyél […]

Posted by
Posted in

Karácsonykor a múlás történései

Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat, Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat… Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás, Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás… Őrzöm és virággal szóróm be a múltam útját, Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát. Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér, […]

Posted by
Posted in

A Karácsony

Edit Szabó: A Karácsony Decembernek télideje, megjelent a szent jelképe, fehér hó takarja földet, borítja a háztetőket. Decembernek nagy ünnepe, szent ember megszületése, Karácsonyi ünnep fénye költözött tér közepébe. Zöld fenyőfa csillagokkal, körülötte ott lakókkal, vidám tekintetek nézik, elvarázsol ott mindenkit. Csillag fenn a fenyő csúcsán, minden emberre ragyog már, örömünnep, szent Karácsony, boldogság a […]

Posted by
Posted in

Karácsonyunk

Legyen lélek szeretetteljes, tiszta, fénylő, Olyan, mint egy míves remek drága nyakékkő. Szemekben nedvesen csillogjon igaz szeretet fénye, Ki a szeretet-mosolyt adja, mosolyt is kap cserébe. Megadok én bármit, öleléses szeretetért, Havas, fehér, boldog, meleg, együtt-ünnepekért. Meglásd ez a karácsony fehér lesz, nem fekete, Az idén már nagyon esni fog a hó tán’… végre. Hófelhőkből […]

Posted by
Posted in

A napkeleti csillag

A Napkeleti csillag ! Itt van közöttünk, kinek érkezését A napkeleti csillag jelezte Csakhogy tanítása az éterbe száll Életpéldája meghallgatásra ritkán talál Jöjj el csillag ismét Mutasd életünk ösvényét Az emberiség lelke bekormozódott S vérrel írták történetét Elvesztette Krisztus ajándékát: a szeretetét Testvérgyilkos Kainok születtek Szennyel. piszokkal mindent beterítettek A Szentcsalád példáját kevesen követik Ezzel […]

Posted by
Posted in

Karácsonyi fényárban

Szelíden, némán sercen a gyufa És robbanva beindult a lángja… A gyertyák lobbanó fényével költözzön lelkünkbe a derű, Éljük át ezt a szent pillanatot, legyen ünnepünk gyönyörű… Kint a kertben fehér ünneplőbe öltöztek a fák, A szobai fenyőn díszek, alatta csomagocskák. Most! Gyújtsuk meg, így gyertyáik gyúljanak a faágakon, Uralkodjon el az öröm, mosoly fakadjon […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 10. rész, Karácsony

Másnap persze újabb vizsgálatra rendelték az orvost. A doktor ismét akkurátusan elvégezte az összes rutinművelet: pulzus és lázmérés, a nyirokcsomók kitapintása, a tüdő hallgatózása. Mindez másfél hónappal ezelőtt még megnyugtató volt Alexia számára, mostanra azonban elhatalmasodott az anyai aggódás és elveszett a bizalom. A betegségnek szerencsére már nincs nyoma. Alexia elkerekedett szemmel nézett. A diagnózis […]

Posted by
Posted in

Dies irae

  Sejthetjük- e előre, Mikor bont szirmot Testünk nevelte,  Elrendelt Halálunk Rózsafája? Kortyolhatunk-e Édesanyánk Nekünk dédelgetett langyos Életvizéből, Vagy étlen, szomjan, Könnyek között repülünk az Égbe Angyalos koporsónkban? Lehullunk-e, Mint érett gyümölcs a fáról, Rothadón, foszló testtel, Értelmünk híján, Vagy zölden, ifjan, Fekete földrögöket rúgunk hetykén a Sírverembe? S táncolunk önként bele, Vagy a ránk […]