Posted by
Posted in

KEVI CSODA

Ott, ahol a pusztát átszelte két folyó, a csendes Hortobágy és a vén Berettyó, mikor még a vizük mocsárban, lápban elveszett, mikor rétek, vizek uralták a teret. Mikor emléke élt még jó Béla királynak, kitől a kunok kapták e szép tájat, akkor történt, hogy egy félárva siheder gondolta magában, hogy egyszer útra kel. Mi is […]

Posted by
Posted in

Vissza(emlékezés)

Jártomban-keltemben egy ugróiskolát találtam, gyermekkoromban én ezt nagyon is imádtam. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek nekiláttam, semmivel sem törődve azonnal végig ugráltam. Jobb láb, jobb láb, jobb láb, két láb, egyszer, ismételgettem magamban legalább ezerszer. Felsejlett a régi fotókról felidézett utcai játék, megláttam és tudtam ettől soha sem hátrálnék. Eszembe jutott a sokat látogatott Városliget, […]

Posted by
Posted in

A múlt fény-árnyék oldala

A múlt fény-árnyék oldala Már szinte ránk szakad az ősz Forog a természet, követve a Földet Ráül az emlékezés a szivekre S mázsás teher nehezedik a nemzetre Felnőtt országban élünk Mit sosem szabad felednünk Itt ezer éve lábunk megvetettük Ezzel félelmeink végleg elvesztettük? Mindig rebellis nemzet volt a magyar Forrongott a szabadságért Egy élhetőbb jobb […]

Posted by
Posted in

ha megtaláljuk…

“előre fel a csillagokba a jövőbe nem mert nincsen bele sem kezdesz a holnapokba tisztára úgy mint isten…” (Skary: tisztára úgy mint isten…) keressük az istent s a szózatokban még dogmák szavával rémítgetünk de emberségünk már csak nyomokban most mondjátok meg így mi lesz velünk s ha megtaláljuk mit mondunk neki vakhittel ma itt lágy-borús […]

Posted by
Posted in

Filozofikusan apevákban

és tankákban… „Vers” Helyett, Ezeket Írjuk! Másként Festett képeket… Naplemente: szép. Szavakban festőiség. Tömör a gyönyör. Bíborszínű égalja, Szempár tűnődik rajta. * Lét, Nem lét, Hatása Mit sugallgat? Kell még küzdeni! Pók szőtte selyem, Szálán élet hintázik. Most még nem szakad… Rég volt! Vajon lesz-e még? Küzdj érte, közel a vég! * Old Lelked Gúzsát […]

Posted by
Posted in

Az ősz

Az ősz Báját tárva kínálja magát, Pottyan, a makk roppan az ág. Szélben keringő levelek, Avar szőnyeget képeznek. Lassan minden csendre borul. Csak a magányos romantika bújik meg. Ahol a lágy szellő simogat mindent Mit anyai kéz a kisgyermeket. Láb alatt reccsenek az ágak, Pattogó zörgő levelek zajára Madarak hangja száll a mennyországba. Majd búcsút […]

Posted by
Posted in

Társ a beszélőpapír

Társ a beszélőpapír   Legyen társad a néma magány, Beszéljen a könyv az oldalán. Érezd lelkedben a leírt szavát Megkönnyezed egy, egy sorát.   Gondolkodva szórakoztat rendre, Még néha egy enyhe mosolyt is elcsen. Észre se veszed a változást, Nagydolgot alkot a néma társ.   Nehéz letenni a beszélőpapírt, Csodálod az alkotót ki é e […]

Posted by
Posted in

Mi is az alkotás

Mi is az alkotás Az alkotás hangulatában, Tükrözi az alkotói vénában.. Meg alkotva egy alkotást, Valahol gondolkodtató álmodás. Itt minden megtörténhet rendre Csak a képzelet játszik vele. S a valóságnak van e köze? Azt csak az tudja ki meg alkotta e művet. Ő tudja mit ér el vele, Hisz lehet, hogy élete fekszik benne. Lehet, […]

Posted by
Posted in

Az árnyék kép

Az árnyék kép Sötét árnynak szaladnak, Nem látva az arcokat. suhogva libbenek tova, Te csak nézel körbe hol van? Szellőként gondolsz rájuk, Könnyezik szemed ahogy látod. De ők csak egyre suhannak, Arcukat rejtve árnyékolnak. Képzeleted add egy arcot, szíved add egy mosolyt, lelked adja hozzá a létet, Így lesz az árnyék élet képes. És látod […]

Posted by
Posted in

A lélek vándorlás

A lélek vándorlás Elmentem de vissza küldtek, Célom,dolgom van itt földben. Ide értem fáradt testem, Szentpéter fogta kezem. Most vívom csatám minden felet, Háborút űz a lelkem. Nehéz órák,nehéz percek. Sok könny hullik le a földre. Hiába mennék odaútra, Ha Szentpéter áll a mennyek kapujába. Vissza fordít ahogy ,megyek Hisz dolgom van még ide lenn! […]