Posted by
Posted in

fagy uralta tágas hómezőkön…

II. Magyar Hadsereg emlékére fagy uralta tágas hómezőkön vért könnyezett sok lidérces álom alászállt fentről a megvető közöny halál ült tort tombolt a fagyott tájon fiatal életek tűntek el sorban lelkek sora szállt már az ég felé fagyott testek szerteszét a hóban ők már nem indulnak hazafelé rokonok barátok hiába várnak csak emlék az mi […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság

Rózsa Iván: Távoli közelség, közeli távolság (Wim Wenders: Távol és mégis közel) Az idő – művészet. Az idővel játszani… Az idő-nélküliség még fennköltebb dolog. Mindenki ebben az időben él, ez nem nagy kunszt, de az idők felettiség, az már valami… Az idő – pénz. A pénzzel játszani művészet… De a pénz nélküli világ tulajdonképpen az […]

Posted by
Posted in

Don-kanyari vízióm…

Századparancsnok voltam a mély hóban… Szép folyó a Don, olyan, mint a mi Tiszánk, Úgy Csongrád fölött, őt is nagyon imádnánk, De nem lehet, mert a túlpartján ott a muszka hadsereg, Majd ha átjönnek, a mi oldalunk majd nagyon kesereg… Szép a két partja, fás és meg bokros is, olyan régies, És vannak kis települések […]

Posted by
Posted in

De jó újra látni…

A telefon hosszan csengett. Kihallatszott a bezárt ajtón keresztül. Na – gondolta, mire bejutok úgyis elhallgat, akkor pedig nem tudom meg, hogy ki keresett. De a telefon nem hagyta abba a csengetést. A frissen felszerelt betűzár sem akadékoskodott. A kagylóban egy ismert hang, a sógor hangja recsegett: Szia Péterkém! Csak azt akartam kérdezni, hogy szombaton […]

Posted by
Posted in

Sors

A sarokban ülve, mozdulatlanul várom, hogy mozdulhassak. Csak a látószögembe eső tárgyakra tudok fókuszálni. Velem szemben egy ajtó, sajnos kulcsra zárva, előttem egy régi, poros szőnyeg hever a cseresznyeszínű parkettán. Az ajtó melletti fésülködőasztal némán sóhajtva várja, hogy valaki, egy hölgy, vagy csak egy kislány, még egyszer ebben az életben elé telepedjen és megszépüljön mellette. […]

Posted by
Posted in

Nős embert szeretek

Ölelő csendben, nyikorgó ágy Őrzi a kedves melege. A lepedőn hagyott régi vágy – Idea kínoz – Szeret-e? Magányos képzelet, megszokás, Nincs már ünnep, és régi láz. Hangosan üvölt a szuszogás; Szakadó életet vigyáz. Nős embert szeretni oly nehéz, Gyűrött párnáján gond hever, Mit az asszony nyűgje csak tetéz – Az életünk méz és teher […]

Posted by
Posted in

Csatazaj

Pokolra jut, ki Belzebub sorába áll! Babilon városában fekete köd; a bűn sündörög. Ármány kúszik feléd, tűzben fagyott mosoly s forró üstben, Goebbels rotyogva röhög. Fondorlat, a rádbízott szabad akarat tövis és szilánk az új-régi gondolat kín és szenvedés, nyomában fájdalom, háború s halál. Emészt a bú, a gonosz vádakat kohol az elmékben lángragyúlt gyűlölet […]

Posted by
Posted in

Sejtelem

Fénylőn száll hozzád a gondolat, belőlem cseng a csönd. Messze vagy. Szívembe lopott halk szavak… Szótlanul szeretni, sejtelem. Tudsz-e elcsendesedni nekem? Mondd, hogy nem reménytelen!

Posted by
Posted in

Bánat

Fürdeni szerelemben nem szabad, nem szabad! Keserű bánatkönnyek. Emésztő önmagad elől menekülő vágy – csendje vagy, csendbe vagy.

Posted by
Posted in

Válás

szemem alatt árulkodó karikák üvöltenek sírok, napok óta érted, értünk gyengeség a könny tehetetlen düh elfutott szekér után rohanni kár csendesen hömpölyög velünk az ár elengedés visszhang mennydörög roppanok megtörök sorvadok ernyedés karjaid közt halni meg volna jó hullámzó tengeren süllyedő hajó