Posted by
Posted in

Újjászületés előtt

Szürke, félhomály töltötte ki a kis szobát, annak ellenére, hogy még alig múlt el délután két óra. Hosszú, vékony ujjaival körbe tekerte a takarót elcsigázott csupa csont testén és a fotelbe gubbaszkodott vissza. A pléddel együtt is csak annyi volt, mint egy tizenkét éves gyerek. Elmélázott tekintetével nem is igen látott már semmit a környezetéből, […]

Posted by
Posted in

Kávéztunk

Kávézgattunk, beszélgettünk, limerikben és haikuban… Előttem sasszéz egy nagysága, Kor-osztályom béli, jó márka. Együtt kávézhatnánk, Régmúltról dumálnánk. Kikezdenék vele, csudára. * Szemem rátapadt Követtem, mint kiskutya. Csorgott a nyálam. * Tekintetét magamon érzem, Léptét hallom… tán’ kísér engem…? Nem tágít mögülem, Felkelté figyelmem… Gondolkodám… biz’ megkérdezem… ** Gondolatban koccintok vele, De hogy ismerkedjek meg vele? […]

Posted by
Posted in

Apevák

Még soha nem írtam verseket. Tekintsétek úgy ezeket, mint első próbálkozásokat egy új irány felé. Remélhetőleg lesznek még ettől magasabb szintűek is. Nekem tetszett, versfaragás. Hogy milyen eredményes volt, azt döntsétek el Ti, kedves olvasók! Bízom benne, hogy nem veszik el a kedveteket a további verseim olvasásától. ISTEN(SÉG)   Adj                                                     Nem                                            […]

Posted by
Posted in

Verselés

Gyógyítani ezer sebet én verselek, te kérdezel én rímelek, de könnyezem és táncolok a betűkkel… én írom a sok versszakot te olvasod és számolod mivé lesz a mondadóm lesz-e benne tartalom? én rímelek, verselek a lelkeken elrévedek minden vers egy alkotás minden írás nagy látomás 2019.05.06. Lédikó

Posted by
Posted in

Képmutatás

Képmutatás Fogságba ejtettek a lidércek Így aztán elkerülnek a fények Köröttem lángnyelvek égnek Mik a halál ritusáról regélnek Kinnt már indul a rügyfakadás Rám már talán nem vár a nyár A szavazóurnák magányába zárva Profán földi feltámadást várva Elfelejtve a szerelem illatát Mely idézte a múlt elfelejtett varázsát Mikor bátorság élt még a szívemben Távozáskor […]

Posted by
Posted in

Tavasz! Várom, hogy gyere…

(Bokorrímes) Amilyen az ember, én is olyan vagyok. Most még tél van, de a tavaszszóra vágyok… Hmm… igen az embert elárulják az álmok. * (Haiku) Kikelet dereng, Remény-fény újul… hajnal. Csendes eső hull. * Virágtól ékes Réten száguld az új szél. Fodros felhőzet. * Virágos, tarka Rét, ligettől bezárva. Bogárzümmögés. * Majd figyelem én, hogy […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kedvesem

Rózsa Iván: Kedvesem Búzát hetykén vetettem: Szárba szökkent helyettem. Rózsát félve ültettem: El is száradt mellettem… Szelet vígan vetettem, Vihart bátran kerestem. Te vagy tán az egyetlen, Ki ért is kicsit engem… Ágyat bízvást vetettem, Nem egyedül feküdtem. Velem aludt kedvesem, Álmodtunk is rendesen… Budakalász, 2019. március 30.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei Nincsenek már észérvek, Nincsenek már érdemi viták, Visszajelzésből nem kérnek Az ostoba paraziták… A hülyék fő hülyéje „Tévedhetetlen” és konok: Azt hiszi, ő Isten szeme fénye; Pedig tévedni emberi dolog. A nép csendes birkaként tűr, Vagy éppen hazugságnak felül, Egyre nagyobb a fejekben a zűr: De az igazság egyszer kiderül! Álnokság, […]

Posted by
Posted in

Félelem

Félelem Felkapott a tornádó szele Majd ide-oda kavarog velem Belefáradok ,szinte kilóg a belem Hol fog végül lecsapni a földre Az ég is rám köszön mennydörögve Belsőmet feszíti az igazság érzetem Végül homlokon csókolt a félelem A halál mára már nem ellenségem Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem Be kíván darálni a multikultúrába Tuszkol egyre tuszkol […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok (Wim Wenders: Berlin felett az ég) Az angyalokat a Földön csak a gyermekek látják; A gyermekek a kérdéseikre a válaszokat várják. Mi az, hogy tér? Mi az, hogy idő? Mikor volt rég? Mit hoz a jövő? Miért vagyok én? Miért nem vagyok te? A gyermek számára az angyal nem meskete… […]