Posted by
Posted in

Háromszínű lelkek

  – Hé, Csílár, add már azt a zöldséget! – szólt rám Gergő hangosan. – Már vagy tíz perce csak bambulsz. – Ne haragudj, csak elgondolkoztam – feleltem szárazon. – Mindjárt kész vagyok. Villámgyorsan szelni kezdtem a sárgarépákat, éles késem hangosan csattogott a tükörsima, saválló konyhapulton. Az egész, hatalmas konyha egy ezüstszínben pompázó, műtőasztal-tisztaságú cellaként […]

Posted by
Posted in

Megfeszítve

Judit rohant. Kegyetlen tempóban hajtotta magát, lábait szaporán rakta egymás után, tűsarkai hangosan kopogtak a szürke betonjárdán. Minden nap ezt csinálta. Csak rohant, és közben semmi másra nem tudott gondolni, mint arra, hogy el kell érnie! Muszáj! Néha felpillantott, szemeit gyorsan körbejártatta a mellette elhaladó embereken, de ilyenkor sem lassított a tempón. Csak egy-egy gyors […]

Posted by
Posted in

Fényfonal

Állunk egymással szemben. Csak nézed a bőröm, amit érinteni vágysz, csak nézed a testem, ami templomod lehetne egy rövid időre. Látom a szemedben magamat. Látom a szemedben a nőt, aki itt és most vagyok. A burkot, amiben élek. És most arra kérlek, te is láss! Oszlasd fel a körvonalaimat! Hagyd szertefoszlani a bőröm! Láss a […]

Posted by
Posted in

Nem az utolsók!

  Nem az utolsók!     Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.     Ha meghalunk: visszamenjünk?  

Posted by
Posted in

Nem az elsők!

  Nem az elsők!     Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron.   Ha meghalunk: eltemetnek.

Posted by
Posted in

Én vagyok az ember

Én vagyok az ember   1. Én vagyok az ember Én vagyok hatalmas. Tajszopó gidácska, tyúkfogó, vén farkas.   2. Én vagyok a Hitler. Háborút csinálok. Saját gázkamrámban magam is jól háltam. S voltunk még egypáran.   3. Én vagyok a Jézus. Szeressed és nagyon azt, aki ellened. Jól hallod a hangom?   4. Én […]

Posted by
Posted in

Újjászületés

Pille könnyedséggel száguldottam a végtelenben. A nyugalom szétterült bennem és körülöttem is, átjárt rajtam. Nem láttam semmit, mégis mindent befogadtam, mindent érzékeltem. Színek, hangok, dallamok, illatok örvénylettek mindenütt, és én is ennek a mindennek a része voltam. A színek. A szivárvány színei talán? Nem. Annál milliószor több árnyalat úszott körülöttem és keresztül rajtam. Kápráztató kavalkád. […]

Posted by
Posted in

Csak annyit mondj

Hosszúra nyúló percek óta állok majdnem mozdulatlan a régimódi tölgyfaajtó előtt. Ökölbe szorított kezem a mellkasom és az ajtó közt félúton megdermedt. Újra és újra elhatározom, hogy kopogtatni fogok, aztán az ujjaim valahogy mégsem engedelmeskednek, inkább szétterülve rásimulnak a mellkasomra, mintha így lecsillapíthatnák valamelyest háborgó szívemet. Mély levegő. Amikor végre csitul kicsit a bordáim közt […]

Posted by
Posted in

Cseresznyefa

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is. Hét óra volt, […]

Posted by
Posted in

Életnek vannak szilánkjai…

Letöredezettek… Kút káváján pihen… holló. Peches ember munkanélküli. Bánata: nincsen meló. Mért Lehet Másoknak Minden? Neked Meg munkád se, nincs. Csak Lebzsel, Ám jól él. Szorgos voltál, Még se nincs munkád. * Jó voltál, dolgoztál. Munkátlanság megtalál még, Miért pont te? Kérded. * Lóháton, gyorsan vágtat az intéző, Már elveszett kobakjáról a fejfedő. Csak Diktál […]