Posted by
Posted in

2018.08.23

Japán cseresznyevirág Illata lengjen körül, Ha éjjel tör rám. Ha megtalál, Úgy talál, Ahogy jöttem: Némán, Üresen, Mezítelen. Hurkákkal combomon, Hajjal a fejemen. Ártatlan, Névtelen Préda leszek. Nyakamra láthatatlan köldökzsinórt szorít; Riadtan, utoljára Kinyitom szemem, Nézem az űrt, Majd elhalkul minden: Sötét marad Minden további Nappalom, éjjelem.

Posted by
Posted in

2015.09.14

A magány társaságában kavargó gondolatok. Csendben öklendezve, kiköpök néhány mondatot. De marad mindig kétely. S a métely. Rág. Nyomában, mint szűrő rácsain Elfolynak kéretlen, kelletlen Kellemes, kellemetlen Álmaim; Cseppjeit kortyonként nyeli a föld. Barázda elsimul. Béke honol. A szél magot vet. Virág nő. Bánatot arat a jövendő, Szüretel a halál, A végítélő.

Posted by
Posted in

2014.09.22

Ne sírj! Az elengedés nem felejtést jelent. Bár a magára hagyott búsan elmereng. Emlékképek sorjáznak tekervényeiben, Sós könny csordul végig lefittyedt ajakán. Nehéz sóhaj szakad fel mellkasán. Te, ne sírj! Jusson eszedbe a kéz, amely fogott Ha kellett, megragadott. Ölelt, szorongatott. – Aztán ellökött! Jogosan háborogsz. De nem tette-e jól, Hogy szenvedni nem hagyott? Kél […]

Posted by
Posted in

Fohász a pókhoz

Kedves pók, azt hiszem itt az ideje beszélnünk! Tudod…van ez a háló ügy.  Te szőtted, ne is tagadd! Hogy fennakadt rajta Egy s Más, csakis a Te lelkeden szárad. De miért? Hiszen jól sem laktál!! Hagytad, hogy szökjenek, Szökésükkel gabalyodjanak Össze. Ez is a Te vétked. Pedig utolsó erejükkel végül minden szálat elvágták. Azaz csak […]

Posted by
Posted in

2015.11.07

Rám nézel, Nevetsz, Késeket dobál felém Kezed. Rád nézek, Nevetek, Pillantásommal öllek. Alantas Alázattal Emeljük tekintetünk A világra, Egymásra. Csak agóniánk Tiporja el álarcunk, Fényesíti ki lelkünk, Hogy még a föld fölött Bocsáthasd meg Vétkeink!

Posted by
Posted in

Vidám szánkózás

Edit Szabó : Vidám szánkózás Tél öröme megérkezett, szánkózhatnak a gyerekek, dombról le a völgy széléig, visítoznak, szemük fénylik. Fel a dombra ketten húzzák, szűz havat taposnak csizmák, nem egyedül ülnek fel rá, kell vezető, az irányítás. Magasból le völgyet érnek, halihó, hej .. száll az ének, porzik a hó a szán alatt ruhájukon is […]

Posted by
Posted in

Anyám virágoskertje

Anyám virágoskertje Tavasszal majd a nárciszok újra virítani fognak, őrzi a régmúlt emlékét a dolgos hétköznapoknak. A diófa árnyékában csak a gondolatom hűsöl, a májusfa majd virágzik a családi fészek kihűl. A sok színű liliomok tövében, megbújt ibolyák, tulipán sorok pompája őrzi, Anyám keze nyomát. Elültettem kertembe az emlékezés virágát, az új tavasz majd elhozza […]

Posted by
Posted in

Krizantémok útra kelnek

Krizantémok útra kelnek Temetők csendes nyugalma, örök álom birodalma, láthatatlan lelkek háza, sírhantokkal takarása. Krizantémok útra kelnek, megtelnek vele a kelyhek, nagy sóhajokat lehelnek, esőcseppekkel könnyeznek. Legyen idő emlékezni, virágokat elrendezni, mécseseket meggyújtani, a lelkeknek fényt küldeni. Krizantémok illatával, sercegő fények lángjával, bánatos szívek kínjával, halkan elmondott imával.

Posted by
Posted in

Virágok közt gyertyafénynél

Virágok közt, gyertyafénynél Nélkülük szállnak az évek, szívünkben, még tovább élnek, az emlékek halványulnak, de soha el nem múlnak. Ha most mindent elmondhatnánk, hogyan győztük le fájdalmát, milyenek a gondolatok hol emelkednek sírhantok. Messze üzen a gondolat, a holt lelkek közt kutat, az idő könnyet törölget, szorításából már enged. A félelem nagy magánya, gyászos dobozba […]