Posted by
Posted in

Állatok

Sok tüskéje van a süninek, Nagy pofája a kis hörcsögnek. Az elefántnak oszlop lába, Vízben él, mint a hal, a márna. A kígyó teste surran, siklik, A majom fáról fára ugrik. Cápa a tengerek királya, Aligátor a mocsár ura. Naponta öt állatfaj kivész, Az ember nekik olyan, mint vész. A természet részei vagyunk, És erre […]

Posted by
Posted in

Búcsúzni elegánsan

Búcsúzni csak elegánsan szabad. Az élet rövid, úgyis elszalad. Minek a sírás, minek a zokszó, Itt mindenki csak földi halandó. Élet olyan, mint egy nagy színjáték, Ne legyen könny arcunkon, nem játék. Hiába bár sok öröm vagy a könny, Felvonás után lemegy a függöny. Élet igen sok felvonásból áll, Történjék bármi, soha meg nem áll. […]

Posted by
Posted in

Mindig őszinte (tollforgató)

A mindig őszinte nem igazán hódol A konvencióknak, hanem másként módol. Ha még ráadásul fölényes mestere A szónak, akkor ez lehet a fegyvere. Aki mestere a tollforgatásnak És fölényes mestere is a szónak, Nem igazán kényszerül kész stílustémákat Mankónak alkalmazni… meg üres szavakat. Vecsés, 1998. október 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ki igényli?

Finom embereknek ez nem kora, Mit emberek hordanak, az rongya. Útszéli modorban viselkednek, Kedvességre erőszakkal felelnek. Mindenki ezt igényli? Úri viselkedés, modor, barátság, Ugyan hol van, kinek kell manapság? Szépen beszélni, együtt érezni, Sőt igaz szívből segíteni. Hol van, ki igényli? Szépen öltözni, megadni a módját, Ember mutatná finom modorát. Házasságban párját piedesztállá, Világgal szemben […]

Posted by
Posted in

Álmodozok, de…

Álmodozok én, szabadságról, jólétről, De mindez függ valamitől, mitől… mitől? Pénztől függ ez is és minden kapcsolódó, Ki mást állít, bizonygat, az mesemondó! Vecsés, 1999. augusztus 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kinek a hintójába…

Versben és európai stílusú haikuban… Arccal előre, Az élet, nem néz hátra. Múlt-uszályt visszük… * Jelen rabja vagy, Akár akarod… bár nem… Kételyek és vész. * Van, kinek hintójába villám van befogva. Enyém, a szamaras szegény ember kordéja. A szerencsém még ilyen kordén sem közeleg, Nekem minden csak összekuszált egyveleg. * Csorbult remények… Hevük, már […]

Posted by
Posted in

Sors

Sors! Én veled szemben nem bűnöztem, Velem szemben ily’ rossz miért valál? Rossz életem, így sorom van nékem, Ebből majd csak egy kiút… a halál? Budapest, 2001. január 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Iszkiri…

Nyomás előre, gyerünk, iszkiri! Igaz, előre kell menekülni, Hogy nincs hová, az nem sokat számít, Mert e lehetőség is csak ámít. Budapest, 2000. augusztus 31. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ősz lett

Ősz lett, megjött, levélgyűrőn-izzó szent harag. Szerettük a meleget, ellene ez fakad. Viharok várhatók, zajjal jön az ősz, mint rém, Lesz majd sok eső is bár, mindezt nem szeretném. Az idő hűvösre vált, talán zordabb is lesz, Ebből egy idő után nekem elegem lesz, De semmi nem számít, nem félünk a mától, Most, el kell […]

Posted by
Posted in

Sors-talány

Fortyogó lelki éhem… Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését, És napjaimban pátyolgattam a bánatos, veszejtő düh, nem is édes érzését… Sose éreztem a bosszú izét, de igen az emberarcú disznók megvetését. (10 szavasok) Bosszúvágy? Hallani rémes! Megvetés fájdalmat okozni képes, Az érzés ellenséges. (HIAQ –k) Édes ám a bosszú, Nyalánkság […]