Posted by
Posted in

Éjszakai vendég

Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]

Posted by
Posted in

Saját életem veszejtett el?

(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]

Posted by
Posted in

KÉNE…

KÉNE…   Kéne egy más álom, mi az éjszakán átvezet; a szó értelmén is vál- toztathat egy ékezet.   Még kéne egy kis idő, hogy rendezzem soraim, talán így még tudok ja- vítatni a holnapin.   Vajon kivel koccintsak, ha poharam üres lett, kivárni, hogy töltsek be- le, nem lesz már türelmed.   Hol találok […]

Posted by
Posted in

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB   A minap ajtóm előtt megállt egy veréb, s azt csiripelte: az ugrálásból elég!   Utamat leróni lépegetve fogom, hisz ugrálni eddig sem volt semmi okom.   A lépésekből lassan masírozás lett, s az ártatlan csiripelésből merész tett.   Míg aszfalton dübörgött a körömcsizma, menekülésre feszült a szarka izma.   […]

Posted by
Posted in

AZ UTOLSÓ ERETNEK

AZ UTOLSÓ ERETNEK   Fojtó füstöt köp a máglya, révült táncot lejt a lángja, égett húsnak édes szaga az orrokat megcsavarja.   Kéjtől élvez a csőcselék: – Nagyobb tüzet, ez nem elég! Keresztények, muzulmánok égig érjenek a lángok!   Máma vajon kit égetnek, s ki mond búcsút az életnek? Parázs izzál talpa alatt, ameddig a […]

Posted by
Posted in

A búzakalász illata

Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]

Posted by
Posted in

csendfolyamok…

vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás!

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás! Ugyanaz a trükk, ugyanaz a módszer… És nincs ellene orvosság, semmi óvszer?! „Divide et impera!” – ez az ősi nóta: Nem tanult semmiből az ember évezredek óta. Most másképp hívják őket, mint kétezer éve: Mire ment el a „rendszerváltás” három évtizede?! Most már nem bolsevikok, épp „kereszténydemokraták”: De lényegében ugyanazok […]

Posted by
Posted in

Ők és mi

Ők és mi     1. Aprók, szürkék… Lehet zöld, kék. Ti is, én is- mégsem, mégis. Gyertek ide. Kezet ide. Puszit ide. Tőrt el-dobva. . . . Ősrobb-anunk, hisz van agyunk, s FöldNap-lelkünk, örökélünk.   2. Közös távcső. Közös minden. Tudni fogjuk: van-é isten?   3. Közös ecset, saját képzet, ha nem látod: rajta, […]

Posted by
Posted in

Az összes Roswellbe

Az összes Roswellbe -Roswelliek vagyunk-   Felépítve minden Roswell, földből kinőtt… űrből lejött? Itt van, látod, lábunk, kezünk előtt. Fentről, lentről éppúgy látszik. Élve, épen, jöjj-menj át itt, s mindent, mit tudsz, nekik mondj el!