Posted by
Posted in

Borongós mesék 3. – Szörny az ágy alatt

Tim felriad. Kinyitja szemét. Az árnyak elmosódottan úsznak a félhomályban. Most csönd van, de álmában tisztán hallotta. Az utcai lámpa halványsárga fénye beszűrődik a függöny mögül, a szoba sarkában álló játékokra vetül. A kertben álló hatalmas tölgy árnya lassan hullámzik az ablak mögött. Ez az az óra. Ilyenkor szokott jönni. Ismét hallja a zajt. Csak […]

Posted by
Posted in

A besűrűsödött csöndem…

A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog, Körben zajokat magába szívja, azoktól meg hangosan pityog… A besűrűsödött csöndem, magába szigetelten-halkan vinnyog. Csend van: szerelem, Szemed fényét szeretem, Szívedbe írom csendem, velem. * Az öregségben az ember, már nem is ordibál, tán’ nincsen kivel, Meg nem is idegesíti fölösen magát –mert minek-, semmivel. Öregség burka a már […]

Posted by
Posted in

Az egyetlen fegyver

Szükségem lenne egy fegyverre. Olyanra, ami egyszerre képes a Földet marcangoló eszméket a Pokol tüzébe taszítani, és a csodásakat az ég olyan magasságaiba emelni, ahol már angyaltollak hullanak alá. Szükségem lenne egy fegyverre, amely nem gyilkol. Mert valamit tenni kell. A káosz, ami közelít, nem érhet el bennünket teljesen. Valami módon akadályt kell állítani az […]

Posted by
Posted in

30 haiku 3

30 haiku 3 1. Világciklus 1 Még nincs az élet. Még nem látsz semmi képet. Én szótlan égek. 2. Világciklus 2 Még itt az élet. Még festjük ezt a képet. Még szótlan égek. 3. Világciklus 3 Már ott az élet. Már festünk másik képet. Már szótlan égek. 4. Világciklus 4 Már nincs az élet. Már […]

Posted by
Posted in

30 haiku 2

30 haiku 2 1. Földrengésben Összeomolt ház. Bene volt az ember is. Hol lakik eztán? 2. Ha nincs több Elfogyott az űr, elfogyott a lélegzet, mégis: agy dobog. 3. Ma is a Reggel elkészítteti magát, vacsora közben. 4. Baromfiudvar a kozmoszban 1 Tyúkanyó-csillag vezeti féltőn, óvón csibe-bolygóit. 5. Baromfiudvar a kozmoszban 2 Tyúkanyó-bolygó vezeti féltőn, […]

Posted by
Posted in

Rajta csak…

1. Rajta csak, üsd és vágd, istened meg-megáld, vissza nem, nem sújt rád. Percig se tátsd a szád. 2. Ezt vissza nem vonom. Parancsom kiadom és meg hogy másítsam? Nincsen ily hatalom. 3. Fájlalom a sebemet. Hát engem ért a kard. Kérem jó anyámat: sebemet összevarrd! 4. Kimosom sebemet, mert engem ért a kard. Kitépem […]

Posted by
Posted in

Sirnak a pilisi parkerdő fái

Sirnak a pilisi parkerdő fái Ellátogattam a pilisi parkerdőbe Oda is beköszöntött az ősz jó előre Ágait megcsupaszította Az aljzatot halott levél borítja A hajnali csendben apró állatok vihognak Hiszen táplálékot még bőven találnak A szárazság sok áldozatot követelt Kitört,s elszáradt ágak mindenütt A szemétkosár szinte szinültig betelt Évek óta a tél fagyos zúzmarája Mindenütt […]

Posted by
Posted in

Az Ősz Óbudán

Az ősz Óbudán. Álmomban piros konflissal utaztam Felébredve ablakomból kitekintve Csak a megrakott kukás kocsit találtam Napok óta Krúdi által megálmodott Nagy tál túros csuszára vágytam A Khéli vendéglő előtt állva A macskakövek bágyadtan visszaköszöntek Elvette jókedvüket a beáramló hűvösebb szelek Egy kis rigó sirdogált az ágon Hiába várom, elpusztult a párom Füttyentése annyira elhaló […]

Posted by
Posted in

Orkán

Orkán, te féktelen, vad vihar! Miért bántasz, hagyd abba hamar. Eltépted az esőköpenyemet, Leverted a fákról gyümölcsömet. Zajos vagy, megijesztetted kutyát. Még most is hallom, tehén múgását. Tudom, amit tudok… te elmész innen És életünk, helyes vágányra zizzen. Pennámmal most, kiírlak magamból, itt ne féktelenkedj! Jót nem tudsz? Kérhetlek, itt velem, nekem, ne helytelenkedj? Vecsés, […]

Posted by
Posted in

A csend sorai

Hangulattalan poéta-történet (3 soros-zárttükrös) A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Nem tudom, mi legyen, még nincs elől papír… munka-kész íróasztalon… A tollam, bőszen rója a csend sorait, ahogy fekszik az asztalon. Át kellene már ültetnem a gondolatokat a tollamba, És papírra vetni, egy fölséges, verses mondanivalóba… Meg kellene örvendeztetni a […]