Posted by
Posted in

elveszett már régen…

elveszett már régen az ősi kőtábla botorkálunk csendben növekvő homályba* hitünk maradéka mammon után vágyik csodákat remélve csak pusztulás látszik de ha meg is lelnénk újra a kőtáblát éreznéd-e akkor hogy más élet vár rád vagy mert nem ad csodát töröd darabokra értelmét és hasznát agyad fel nem fogja itt maradt a sarka fogom a […]

Posted by
Posted in

Kiömlött a magyar vér a Don-kanyarban

A jeges földre kifolyatták az ősi magyar vért. Magyar bakát -elvitték-, harcolva kiutat remélt. Zúg a szél a Don-kanyari állásokba, De nem zúg a víz, oly’ vastag jég borítja. Ha épp nem lőnek, recsegve jajong a csönd, Ha nem esik hó, mindent beborít a köd. Itt csak szép csendesen folyik a Don folyó, Bakák nem […]

Posted by
Posted in

Küzdelem a Don-kanyarban

Ifjú, besorozott magyar baka, Három napja volt a frontvonalba. Neki még ekkor otthon járt az esze Ifjú nején s, hogy mikor lesz gyereke. A katona, rettegésben csak folyvást sikított, Befogva a fülét, mint kölyökkutya vinnyogott… Lőtték őket oroszok ágyúval, mindennel. Harci repülők bombázták őket, repesszel. Ő csak remélt, hogy hazamegy és álmodott az otthonról, De […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… adventkor

Otthon Advent van. Itt lövés, jég, alázat! Muszkaföldön itt is! Mellemben gyalázat! Hónapok óta –nem akarok-, itt vagyok Mikor lesz az, hogy én is hazaindulok. Otthon a feleségem terhes Udvaron, Bodri kutya mérges, De tudom, hogy mind a ketten hazavárnak, Nélkülem a szívükben oly’ nagyon fáznak. Mi lesz, a kicsi babám megszületett már? Otthon is […]

Posted by
Posted in

Don-kanyarban… még élő poéta vagyok

Robbanásoktól nem hallom a papír sercegését… A versenyt futó lövedékek áradatában írok, Közben meg aknák sorban robbannak… remélem, még bírok… Itt a kegyetlen valóság az úr! Már, sírni sem bírok! Sivár, oly’ jeges a Tél-tábornok lehelet, Átjárja, fáradt, elveszett, fagyott testemet. Oly’ nagyon bánatos vagyok, hull a sós könnyem, Mert, mit a sors rám rótt, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A szenvedés

Rózsa Iván: A szenvedés Bolygónkon az emberiség igen nagy százalékban szenved valamitől, valakitől: csak az érzéketlenek és a felülemelkedettek nem szenvednek, szinte egyáltalán nem. Az érzéketlenek minden érzelem iránt, így mások szenvedésére is, közömbösek. Pedig majd’ mindenki szenved! A hatalmon lévő fél a hatalma elvesztésétől, az alávetett szenved a hatalom elnyomásától. A gazdag fél vagyona […]

Posted by
Posted in

néhány nap…

az álarc ma olyan trendi a farsang mégis mást jelent nem kényszerből kell viselni bárkiből király is lehet vagy bohóc a csörgős sipka szabadon választott ma itt nem külvilágtól rád akasztva szabad érzés lángja feszít néhány nap bohókás álom utána minden a régi már csak bohóc lehetsz barátom kit idegőrlő robot vár addig vigadj táncolj […]

Posted by
Posted in

Csata a Don-kanyarban

Hős katonáink, mint az ólomkatonák állnak a vártán, A szemük is fagyott, nem rebben a harc vagy a muszka láttán. Kit idehívtak a „Sas” behívóval… a „mélybe”, Az tudja, hogy lehet, biz’ itt van élete vége. Katona, magyar hős! Itt vagy a jégben, fagyban, nincsenek színek, Itt a meleg tart életben, mit adnak neked a […]

Posted by
Posted in

Hova lettek a katonák? (A Don-kanyarból…)

Hol vannak a katonák? Mért nincsenek katonák? Meghaltak a katonák! Holtak már a katonák… Elment ő a hazát védeni, De „katyusa” válaszolt neki… Nem volt… ideje sem élni, Nem tudott megöregedni. Hol van a sok hős katonánk? Tényleg ott védték a hazánk? Helytálltak Oroszországban, De haltak jégben és sárban… Hazavárta őt a családja, Rövid élte… […]

Posted by
Posted in

Katonalevél a Don kanyarból!

Menetel a katona, egyre távolabb az otthona, Hazamenetelni nem lehet… Talán csak koporsóba. Szeretett feleségem és édesanyám, gyerekeim! Januárban mondták, hogy leváltanak minket, És kapunk ellátmánynak nem tetves inget. Lehet, hogy holnap már nem leszek a lövészárokba, S pár nap múlva meg fölszállok, a hazai vonatra! Tudom, Te, édesanyám, meg a gyerekek otthon nagyon vártok, […]