Posted by
Posted in

A kezdet

A kezdet Lásd: X megszületve. Mint a száradt vízcsepp? Szétbomolt porszemcse? Hát nem, robban-csillag űrfehér magasban összes kozmoszt izza földagyat növeszti Csendnek halott arca visszatükröződve és ki bátran mosvs és világosodva tessék, nevet-kacag X-nek éppszületni megtörténésében. Minden egyes percben. Örvend X-nek fényem. Lelkesen vihogja, hatol rajta által. Vissza is csapódik. Örvend neki tüzed és te […]

Posted by
Posted in

HAIKUK tőlem válogatás nélkül

A föld mélyében (is) tűz dohog, míg békésen termi kenyerünk. * Égig érő fa koronáján csillagok – álmot sző a csend. * Fényes tó partján némán bámul a béka – bűvöli a hold. * Kései virágzás – a természet ábrándja – csak szemnek való. * Hallod? Magányod kertjében egy madár most csak neked dalol. * […]

Posted by
Posted in

Aratásidőben…

Ez bizony, már történelem… Buza táblán az arc barnára barázdul, Fáradtságtól kasza, erre-arra rándul… Buza táblán az arc barnára barázdul. Nap Fénye Bőrt színez. Sós csepp cseppen. Arany kalász dől. Kezekben kasza suhan, Arany kalász földre zuhan. Napsugár éget patetikusan. * Kaszások és marokszedők az új kenyérért dolgoznak, Hajnal óta aratnak, fáradtságtól nem pironkodnak! Kaszások […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom

Rózsa Iván: Fogyasztói társadalom Vakáció Egész évben másoknak szolgálsz, hogy szabadságra mehess, amikor is végre téged szolgálnak ki… Szabadidő Szabadidődben kikapcsolódsz, pihensz, és erőt gyűjtesz a túlélésre, hogy kibírd a munkád, a kollégáid, a stresszt. De mikor van időd az alkotásra? Van rá egyáltalán igényed? Fogyassz! Dolgozz, hogy ehess és vehess! Fogyassz, hogy másnak is […]

Posted by
Posted in

Valami hazáról…

Valami hazáról… 1. Én megalapítom az enyém hazámat! Van, ki belérokkan és fel is kiálthat: mi-vagy teországod végre hogy meglássad! Én most elrebegem hazai fohászom. 2. Határok ősanyja látja, hogy én fázom, köpenyét adja rám féltőn és megáldón. Ágyba is bebújtat a széles határon. Hanem a szándékát én bizony nem értem. 3. Határok Ősanyja micsodám […]

Posted by
Posted in

Aratás a múltban

Haiku csokorban… Est azúrkékre Vált, csillagfény remegős. Aranykalász ring. * Bágyadt madárraj Búzában, szemet keres. Aratás, közel. * Perzselő hőség, Friss levegő elakadt… Aratás idő. * Zöld hegyek alatt, Barna gabonamezők. Aratáskezdés. * Hajnal fényében Fürdik a búzamező. Aratás kezdet. * Dühöng a meleg… Nap gyilkos lehelete. Reggel, aratás. * Az este lomhán Toporog, éjjelt […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk 1. Kék akár a víz. Barna mint a föld, édes-é az íz? 2. Véle önjelöld. Szürke. Ő a tűz. (Vagy helyette zöld!) 3. Lelkeidre tűzd. Össze minket hív… S ó de messzi űz!!

Posted by
Posted in

Küldőnek a lélektükre…

Életemben, még a hazugság is balga módon csámpázik, És annyira eszetlen, hogy csak kintről néz be, közben mállik… Hazudni vétek! Hazug szó, nem erényem. Elárulna engemet. Inkább hallgatok, Hazudni nem akarok. Elárulnám önmagam. * A felhőtlen telihold ezüst lepellel vonja be a tájat, Én nézem ezt az éjjeli csodát, az ezüstszínű lett… fákat. Égen felhő […]

Posted by
Posted in

most szél sodor…

“Adj értelmet a régi dalunknak! Ha nem leszünk,tovább viszi a szél.” (Jagos István Róbert: A csillagok idővel kihunynak) most szél sodor egy fájó dallamot hisz tiszavirág életű a lét ha csendhatáron halkan dúdolod ahogy emlékedbe mindig visszatér néhány perc volt csupán talán annyi se csillagködökbe tűnt fényes nappalok pattanva szakadt a húr a fejekbe a […]

Posted by
Posted in

Természetről…

Tavasszal minden Kivirágzik, új élet! Növény pompázik. Kirándulók serege Megy kicsit a hegyekbe. * Nyári melegben Izzadnak a fenyőfák. Tűlevél szúrós. Pókháló borítja és Meghízott pók sem kevés. * Szépséges a rét, Ott nyáron heverészni Oly’ nagy élvezet. Vándor és kiránduló. Vágy erre irányuló! * Nyáron cajozni, Suhanni az út felett Emelkedőnek… Lefelé versenyezni. Tudd, […]