Posted by
Posted in

Kávé reggelire

Kávé reggelire Habos kávé ízű reggel szőttessel átszőtt keretben nyújtózik nagyokat feszegeti a határokat mintáját az égiek hímezték Istenek szőtték, fonták a műhelyükben, hogy szép legyen a fáradt embernek, ha felkel és elindul a a sűrű rengetegbe bebizonyítani mennyit ér? Mennyit ér, ha dolgozik? Mennyiért dolgozik? Ér-e valamit, ha munkáját becsülettel végzi el? Ha elvégzi […]

Posted by
Posted in

Jelenem?

Hatvanhat évesen jövőm már nincs És minden megélt nap ajándék… kincs. Jelenem? Az talán van, mert élek, Élet nyűgébe még beleérzek… Hogy még mennyi van hátra, azt bizony nem lehet tudni, Mert nemcsak jóba, de rosszba is bele lehet futni… Életben a rosszat sajnos, nem lehet átaludni. Vecsés, 2014. május 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Álmaim háza

Álmaim háza Álmaim háza,ahol megáll az idő mindenre van megoldás és mindenre van idő… van idő, van tér, minden készen áll egy nagy utazásra is, és nem kell felszállni a nagy szárnyra elég, ha bejárod a szobákat egymás után kinyitod az ajtókat minden szoba egy nagy talány csupa rejtély, csupa vidámság szín, illat, korszak és […]

Posted by
Posted in

Széljáték

Vizeken, kerteken, bérceken keresztül indul A szél. Lombokon, dombokon, vízfodrokon Átkél. Szempillákon, hideg befagyott gödrökön, Örökkön. Sípolva jegenyén, zúgva bokrokon, Ugrálva ormok tetején, Fekete ruhafoltokon, Vizenyős szemeken, Ráncos kezeken, Hidegen! Sebesen! Átzúg a szél.

Posted by
Posted in

Önkezével

Önkezével… Lerágta a forró nyár maradék erőm Ritkuló hajam lángra lobbanását várja Szembogaram, mint meztelen cseléd Már nem kér, csak búcsút int feléd Nemtelenné váltam,mert azzá tettetek Érzéktelen s észrevétlen apró műcselek Hálót fontak csonkolt lelkem árnyékára is Marokban is elfér mi belőlem megmaradt Álmaimat is megvette fuldokló jelenem Mit életnek nevezhettem: sikeres négy gyermekem […]

Posted by
Posted in

Almaszüret

Edit Szabó : Almaszüret Kicsi a lány, már eléri almafának ágait, piroslóan csillog, fénylik, kosara is már teli. Örömében virul mosoly, beszélget az almával, bizony téged is elérlek, letörlek a száradról. Füles kosár biz’ már tele, felemelni nehézség, ám az öröm nagy dicsőség ennek az emberkének. Segítség ő a családnak, majd eszik az almából, télire […]

Posted by
Posted in

Hinni, remélni, bízni…

Az igazság egy életútról… TANQ –ban Gyermekként azt mondták, Hogy nekem, mindig hinni kell! Zord életben, tovább! Ha bánat ért, ajtót nyitott s mesevilág befogadott. * Az elmékben, sötét Van, rossz tanács… előtérben. Könnyű, könnyűt adni. Ott lehettem én királyfi, Kire nem kell sokat várni. * Én mindig is hinni Akartam, be is tartottam! Én […]

Posted by
Posted in

Ismerkedés a telefonnal

Edit Szabó : Ismerkedés a telefonnal Mikor is volt, már nem tudom, feltalálták a telefont, falon volt a készüléke, hangszóró a közepébe. Beleszól az ember maga, fülénél a hallgatója, messziről szól másik fele, mégis, mintha jelen lenne. Régi korok telefonja ma már múzeum darabja, idő haladt nagyon gyorsan, változást hoz telefonban. Készüléke biz’ ma is […]

Posted by
Posted in

Utad az életben

Edit Szabó : Utad az életben ” Szilárd életútnak hajlékony ereje dobban ” Hosszú évekig nem érzett, új lángra lobban, Sorsodnak útját egyedül végzeted vezette, Holnapoknak lépte a győzelmet szerezte. Előtted állt mindig a folytonos ész-szerűség, Nem volt a szívedben fájás, s keserűség, Elfogadtad Önmagad, ám rejtelmes az élet, Győzelmet megszerez,melyet alig reménylett. “Az összetartozást […]

Posted by
Posted in

bár csendet ír…

csendet ír a tollam üres papírra rajzol a szélére szép virágokat közben az álmok nem válnak valóra őszi szél zörgeti az ablakokat tűnő időben csak a ránc növekszik öreg testben még “ifjú” szív dobog de a lét porondján már nem vetekszik a maiakkal de még a láng lobog bár csendet ír a tollam a papírra […]