Posted by
Posted in

Eldorádó

Keresem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Keresem az átjárót, Hogy megleljem a nagy Eldorádót… Hol lelem az utamat, Hogy befolyásoljam a múltamat? Hol lelem az átjárót, Hogy találom meg az Eldorádót? Vecsés, 2002. szeptember 20. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Elment a tanítóm.

Ő volt nekem, Dobay Joci bácsi. Szívesen mondtam volna, hogy; ácsi! Nyolcvanegy volt, eljárt már az idő… Az én szívemben örök emlék ő. Olyan volt, kit mindenki szeretett, Sugárzott belőle a szeretet. Ember volt ő végig nagybetűvel. Vele beszéltem úgy: mint EMBERREL. Megtisztelt az élet, hogy ismertem, Hogy a tanítómnak nevezhetem. Apám mellett a második […]

Posted by
Posted in

Nem lelem

Állóharcba bonyolódtam A lövészárok rám szakadt. Nem lelem a gyalogásóm… A nyeléről már leszakadt. Ásnék, de körmöm is törött, Nincsen vezérlő csillagom, Miért küzdök még, mint lökött? Nincsen már ideám, álmom. Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Furfang

A furfang biz’ az a fegyver Mely azé, ki szólni nem mer Vagy szólnia nem célszerű, Mert ellenfél nagyérdemű. Létezik furfang a női, Ezt férfiaknál beveti Ki kellőn okos, nőies. Az eredmény nem kétséges. Ravasz fő sajátossága Furfangos gondolkodása, Melyet, ha kell, jól kihasznál, Gondolatban messzire száll. A másik eszén túljárni, Gondolatai közt játsz’ni Őt […]

Posted by
Posted in

Építjük…

A sikert… Nagy dolgok ezek, építjük a várat, Igyekszünk, átvesszük majd a hatalmat. Kiterjesszük vár körüli erdőkre, Szükség van a sok-sok egyenes rönkre. Magas várat építünk mi, tornyokkal, Nem hivalkodni akarunk azokkal. Ez nekünk biz’ valós biztonságot ad, Állunk elébe jöhet, a hadd-el hadd. Sikeres, nem aki birtokot kapja, Hanem, akinek van, és abból ossza. […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Nem létező időrészecske… Minden pillanat múlt és jövő, A jelen nem mérhető idő. Valamit mi, már vagy megéltünk, Vagy mi még nem… de majd megéljük. Pillanat varázsa a jelen, Ez nem mérhető idő elem. Vagyis ember nem jelenben él, A tiszta múlt az, mit annak vél. Budapest, 1998. január 11. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Fűzfa

Fűzfa ága szomorúan lóg, Ez csak a látszat és demagóg. Hajnali szürke ködbe burkolódzik, A fa válla kissé összehúzódik. A levelét elhullajtotta, Készül a télre eszemadta. Helye továbbra is folyópart És őrzi az elmúlt nyarakat. Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Az emancipált nő

Csókolózzunk nyakra-, főre, Közben megkíván a dőre. Én rendes úrinő vagyok, Akárkivel dehogy búgok. Férfiak hiszik, egyszerű, Tán’ borúra jön a derű. Fiuk bizony, más az élet, Én hozom a döntéseket. Engem az anyám nőnek szült, S vagyok életből felkészült. Azért adott Isten eszet, Használjam férfiak felett. Rám hagyta anyám örökül, Fogyassz férfit, szeretetbűl. Csókolózni […]

Posted by
Posted in

Szeretet

Van, ki szeret, van, kit szeretnek. Ez bizony része az életnek, De van, ki nem tud szeretni És aki nem mutatja ki. Nem tud örömet szerezni, Aki azt nem mutatja ki, Pedig része lenne életnek, Látni, érezni, hogy szeretnek. Budapest, 1997. május 2. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Testbeszéd

Fontos dolog a testbeszéd, Ki műveli, pallérozza eszét. Ez is kommunikáció, Ezt tudni hasznos, oly jó. Mozdulat, testtartás, testhelyzet, Mindezt tudni, bizony kellhet. Ez viselkedés lélektan, Ki ügyes, használja okosan. Budapest, 1997. április 26. – Kustra Ferenc