Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A csend

Rózsa Iván: A csend Az abszolút csend Istentől ered, és életedben útba igazít: merre haladj, és menj halálod után. Keresd magadban a csendet! Az abszolút csendet, de egyben a te egyénre szabott, saját csendedet is… A csend fenséges, de fenyegető is tud lenni. Van, aki fél a csendtől… Mert bizonytalan önmagában és a sorsában. Vihar […]

Posted by
Posted in

Séta az erdőben

Edit Szabó : Séta az erdőben Az erdőnek fái között a tavasz épp beköszöntött, fasorok oly szépen állnak, a napfénynek utat adnak. . Könnyű séta végig benne, kijutunk a szép mezőre, lábak alatt nyílik virág, kikelet hozza el szirmát. . Sárga színben pompázik ő, léptek nyomán újra kinő, a napsugár fénye vakít, sétáló lány védekezik. […]

Posted by
Posted in

Füttyös fiú

Edit Szabó : Füttyös fiú Vállán a bot, rajta szákja, miben elemózsiája, útjára magával hordja, legyen harapnivalója ! Piros arca felett kalap, megül fején,oly hallgatag, csendül a füttyszó messzire, útnak indult, a szél vitte. Vékony lábán nagy a bakancs, lépegetve még cuppanhat, előre dől, viszi hasa, dallama szól, püffed arca. Neki indult a világnak, senki […]

Posted by
Posted in

Szemlélődés

Szemlélődés A szavam már nem sokat ér Olyan, mint báránybőrbe bújt egér Belerág az életembe S kiköpi, mert nincs inyére Majd belemászott a lelkembe Megdézsmálta s kiüresítette Komolyan már nem vesz senki Legyintenek: ez már semmi Kinek jót tettél: elfeledett Mint kiszáradt tengerszem életed Hagyatékod pár gondolat Ha kergetik: hát elszalad Birodalmad romló tested Szemétdombon […]

Posted by
Posted in

Szavak hatalma

Edit Szabó : Szavak hatalma Bárhol legyen találkozás járda szélén is megállunk, megkérdezzük,merre jártál, a szavakra bizony vágyunk ! Hisz szavakból ért az ember, kíséri mosolygó arca, barátságot érzed benne, kellemesen szól a hangja. Bármerre jársz a világban, bízz a mosolygó arcokban, kölcsönösség barátságban visszaadja a nyugtodat. Bízz először önmagadban, a szavak hatalma örök, add […]

Posted by
Posted in

Bolhapiac

Csodálatos volt ez a nyárutó. A kora reggeli hűvös harmat még nyolc órakor is ott csillogott a faleveleken. A langyos napsugár délfelé felerősödve még ugyan a nyarat idézte, de ember, állat érezte, hogy a közelben már ott csörtetett az ősz. Szerettem ezt a kis Balaton menti falut, nagyanyámék házát, a kilátót, ahonnan – apró, csillogó […]

Posted by
Posted in

Vers, költészet napi pályázatra.

2017-ben A Dél-Alföldi Művészeti Kapocs Alapítvány pályázatot hirdetett Ars Poetica címmel.   József Attila ARS POETICA című versének első két sorával kellet kezdődnie a pályázatnak “Költő vagyok – mit érdekelne engem a költészet maga” Én is írtam egy verset, amely ugyan nem nyert, de megörökítem a magam és az olvasók  számára.   Bolgárfalvi Z Károly: […]

Posted by
Posted in

A csendem fénye…

Versben és apevában írta meg a szerzőpáros… A csendnek a perceiben érzem, hogy átkarol a fénye, Akkor világlik ki, mekkora a jövőnek a reménye… Az ég távoli csillaghalmaza a csendet sugározza, És csukott szemmel látom, a csendnek is van szivárványhídja! Csend Fénye Magához Ölel. Lelkem Boldogan szárnyal. Sértőszó nem hat. Lelkemben él Szeretet, Béke s […]

Posted by
Posted in

Miért fáj ott legbelül?

Miért fáj ott legbelül, ha csorognak a könnyek? Miért hisszük azt, hogy ha sírunk, könnyebb? És miért betegít le, ha a szerelem folyton csak fáj? És mért égetnek a könnyek, ha valaki reménykedve vár?   Miért várunk mégis, ha tudjuk, már senki nem jön? Miért gondoljuk, hogy más lesz, ha megint ránk köszön? És miért […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Légy ott!

Rózsa Iván: Légy ott! Ahol szükséges, lényeddel légy ott! Ez már szinte Istennel légyott… Amikor kell, álld mindig a sarat! És ilyenkor Isten is győzelmet arat… Budakalász, 2019. július 24.