Posted by
Posted in

Éji lovas

Vágtat a holdfény éjlován, Nekimegy valaminek tán’? Nyáron jó az éj sötét tán’, Télen meg köd a paraván. Nappal pihen sötét lova, Ő igazak álmát alussza. Este újra vágta keletről, Mi őt látjuk sötétből. Budapest, 1997. június 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Monoton bú

A monoton bú emészt konokon, Táncos lábnyom nem látszik homokon. A zászlórúd a szél hárfája lett, Bús hangokat vinnyog a ház felett. A helyzet nem javul, rosszabbodik, A zászlórúd sírva hajladozik. A szél, söprő ereje nem fárad, A monoton bú csak tovább támad. Vecsés, 1999. június 12. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A múlt varázsa…

TANQ –ban… Torz idő a múlt, Kopott sírok porosak. Kínban szenvedés. Vonat halad, kattogással, Lassan, vágányjavítással. * Múlt nem ismeret, Súlyos lélekszegénység. És elbutulás. Áthaladunk szikes réten, Madártáncot látunk éppen. * Reszket a tudatunk Szembejön velünk a jövő… Az arcunkba nevet. Nagy Alföldünkön haladunk, A nap ránk süt, biz’ izzadunk. * Álmok égben jártan, Bizakodva, […]

Posted by
Posted in

MÚLT

Versben és európai stílusú haikuban… Az időm erős karja szorításában vagyok, Szabadulnék, ezért én lobbanó tűzet, szítok… Pardon! Szítanék én, de hogyan is kell? Nem tudok… Magamnak én tartozok… így a múltamért fizetnem kell? De, sajnos harcban állok a vörös szőnyegem szélével… A lelkiismeretemmel intézzem… éljek békével? Sétálok magamban a sáros betonúton, Csúszkálok, és csak […]

Posted by
Posted in

Újévet, pohárköszöntőm…

Nem kell itt semmi olyan nagyot kívánni, főleg nem nagy-dolgot. Mindenki éljen, tegyen, és majd megkapja élettől a zsoldot. De ettől, minden jót mindenkinek, keressétek a tűzfoltot. Aki többre vágyik, az olyat és azért tegyen, Akinek meg az jó, ami van, semmit ne tegyen…? Most van itt szilveszter, kis pohár, korty pezsgőt nyeljen! Amíg megy […]

Posted by
Posted in

Közelmúltban a Verslista pályázatán nyertem az alábbi történettel:

Holécziné Tóth Zsuzsa: Kaméleonok pedig vannak!   Lehettem vagy tíz éves, amikor elkezdtem természettudományi és útikönyveket hazahordani a kecskeméti Ifjúsági könyvtárból. Tanyán éltünk még a hatvanas évek végén, villany sem volt nemhogy televízió, édesapámmal esténként a petróleumlámpa fényénél olvastunk. Mivel ez a fény nem volt elég erős, és könnyen elfáradt a szemünk, volt, hogy felváltva […]

Posted by
Posted in

Élet titka

Általában nem teljesülnek a vágyaim, Így aztán sokat folynak belül a könnyeim. Vágyaim szokványosak, nem szélsőségesek, Boldogsághoz, ha volnának, elégségesek. Hittel, akarással, igazi érzelmekkel, Nem haladok előre, ezekkel… fékekkel. Ötven évesen ismerem föl élet titkát, Csak úgy gondtalanul kell adni a jópofát. Vecsés, 1998. november 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Vajh’… a sorsod visz el?

Inkább várva-hiszem, hogy az ördög hozza el a végit, Mert szőrbunda alatt, ő viseli a patkós-lábbelit. Halál visz el, vagy a sors? Életed Egy jó sors? Szánakozó Lesz a légyottos? Hiszel, hogy halál vagy lét? Maradj még! Ez vaksors… Jelenünkből várjuk, hogy a jövő megszületik, Ördög viszi el, ha sorséknál másképp készítik… Halál, táncába rángat. […]

Posted by
Posted in

10 szavasok -3.

Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]

Posted by
Posted in

Vaddisznók és kutyák

Haiku csokor… Baso féle stílusban. Vaddisznó szeme Hajnal fényét tükrözi. Hideg pocsolyák. * Derűs a reggel, Vaddisznók már turkálnak. Terített asztal. * Izzasztó meleg, Rátelepszik a tájra. Disznó dagonya… * Liget, ritkás fák Gyűjtőhelye… fű, zöldebb! Vaddisznó pihen. * Mint zúgó tenger A nagy vaddisznókonda. Éles agyarak. *** Levendulának Illata, hegyoldalban… Kóbor kutyák is. * […]