Posted by
Posted in

Gyerekjáték

Gyerekjáték itt minden, erről szól az élet, Homokozva, kacarászva jön az ítélet. A világ folyton változik, de én magam vagyok, Valaki mindig távozik, s lesznek újabb nagyok. Fogócskázzunk, bújjunk össze, Balgaságtól megtévesztve, Reménykedjünk újban, jobban, Szeretetre hívó szóban. De ez a világ nem ezt játssza, Gazdagok és pórnép tánca. Egyszer fenn, egyszer lenn, szándékosan véletlen. […]

Posted by
Posted in

Karácsony

Karácsony A Karácsony egy meghitt hangulat, meleg, édes, mézes pillanat, tiszta, gyermeki mosolygás, öröm, kedv és várakozás. Várakozás egy szent ölelésre, egy szeretetteli együttlétre, hol csillagok gyúlnak benn, és szívek olvadnak el. Ahol angyalok szállnak a falakon át, szeretetet hintenek a fa alá, az emberek közé, hogy végre megértsék, nincs más út, csak a szereteté. […]

Posted by
Posted in

Várta a karácsonyt…

Volt gyertyája, de annak a lángja is csak úgy, megfagyott Az erdei nylon sátorban hol, mint hajléktalan lakott. Csak egy szakadt doboz volt az asztala, És pár –ellopott- fenyőág volt rajta. Tengette az életét, mint kivert kutya, Jött a vad hideg, megfagyott, nincs már útba. Karácsony szép estéjét ő… nem érhette már meg, De mi […]

Posted by
Posted in

Az ősznek könnyei

Edit Szabó : Az ősznek könnyei Mesevilág szemem előtt, tarka színben közelg’ az ősz, tópartjáról színes regék mesélik, hogy gyors az egész. Bokrok bíbor palástjában megsárgult egy-két fa ága, zöldben vidul még több bokor, pázsit fűje se nem komor. Zöldbe vegyül sárgán a a rét, ámul-bámul a kacsanép, vadrucák a tónak szélén, kizavarta a jégverés. […]

Posted by
Posted in

Karácsonyfa díszeleg a szobában

Eljött a karácsony, a fa díszeleg a szobába Ködös éjszaka hozta a szentestét, be, lakásba. Napfény, vette az irányt nyugat felé, Elmegy, mert este már a hideg lelé. A fánkon a kis csengettyű, az Isten hangja, Ezen jött el ide hozzánk, esti ajándékba. A szeretet útján a zene nem rekedt kolomp De e szeretet a […]

Posted by
Posted in

A fények üzenete

Edit Szabó : A fények üzenete Szürkületben az este, ámulnak a gyerekek, haza felé tartanak, szűz hó van lábuk alatt. Csodálatos fehér táj, hóember az utcán áll, magas fenyő világít, tarka színben szikrázik. Nagyot néznek gyerekek, fények mit jelenthetnek, füzérek az ablakban, templom tornya magasban. Ünnepi dísz világlik, nagyon várnak valakit, ragyognak a csillagok, a […]

Posted by
Posted in

Tűrj és szeress…(karácsonytól karácsonyig…)

Ha fáj és nem érted, miért büntet az Isten, Ha te jó vagy, úgy érzed… biz’ valami nincsen, Tűrj, és szeress, s a végén kivirágzol. Az élet ilyen… mert e kettőről szól. Ha szívből jön a szó és a tetted, A szeretet ereje, így nem dermed… Mindig mutasd, hogy jó és szép az élet, Más […]

Posted by
Posted in

Nem volt a számukra hely

Szohner Gabriella: Nem volt számukra hely   Emma a hatalmas kórházi ablak előtt állt, a főorvosi vizitet várta. Két hete feküdt már itt. Akkor langymeleg napok követték egymást, bár már december elejét mutatta a naptár. Most sokkal hidegebb lehetett odakinn, könnyű pára gomolygott az emberek körül, meleg lélegzetük pillanatok alatt ráfagyott a felhajtott gallérokra. -Nyitott […]

Posted by
Posted in

csak düh lapul…

csak düh lapul mindig az agyakban s a hajnal sem hoz békét soha nem bízhatsz ma sem az agyaradban lassan befed majd a hólepte moha csendre vált olykor a kikötő zaja utolsó utadra vinne a hajó lekésed talán a hajnalt várva még élni csak élni az lenne jó ő látni véli hogy elment a hajó […]