Posted by
Posted in

Igazi öröm

Edit Szabó : Igazi öröm Bezzeg olyan nagyon régen, fehér felhő fenn az égen, csillogott szemem a vágytól, a szédítő magasságtól. Körhinta a nagyvárosban, magas erő úgy vonzotta, nem kellett a létra foka, felszálltam én mosolyogva. Pénzt kértek a beszállásért, végtére ez nem ajándék, felszálltunk a magas égig, majd a pokol fenekéig. Sikítottam örömömben, foroghattunk […]

Posted by
Posted in

Hommage á Pilinszky János

Hommage á Pilinszky János ! Volt egyszer, hol nem volt Európa keleti felén Ősi mondavilág gazdag tárházával birtokában Virtussal felfegyverkezve szerény magányában Hirtelen útra kelt nyugat felé kiváncsiságában A Kárpát medencébe érve körültekintett Szépsége ,gazdagsága elkápráztatta Végül ez győzte meg az itt maradásra Út közben beleütközött a Kárpátokba S nyugati kapujában egy virágzó,kultúrába Letelepedett,s felverte […]

Posted by
Posted in

Zenés irodalmi est és kiállítás Zamárdiban 2019-01-26

Csőre töltött álom – Párhuzamos világok 2019. január 26-án szombaton a Közösségi Házban nagyon különleges délutánon vehetett részt, aki eljött az eseményre. Már a terem elrendezése sem a szokványos módon történt, hanem látványosan teret engedve a kiállítási anyag képeinek, a színpadnak háttal helyeztük el a székeket. Ez az elrendezés izgalomba hozta a közönséget is, hiszen […]

Posted by
Posted in

Hideg tél

Edit Szabó : Hideg tél Oly sokszor arra ébredek, hó fedi be a tetőket, sűrű pelyhekben hullt a hó, kedvem biz’ nem mulattató! Ajtó előtt a teraszom, hamarjában letisztítom, felnézek a magas égre, arra kérem, legyen vége ! Téli ruha, csizma rajtam, mindig tudtam, hogy csináljam, kapu előtt járda seprés, lapáttal a hó kergetés ! […]

Posted by
Posted in

Alkonyórán (haiku formára írt vers)

Elmenni messze, nem cél nélküli az út, vár rám új hajnal. Még jön sok barát, jön megújult ébredés, életem enyém. Simul a ránc, a gondok tovaszállnak, mosoly arcomon. Aki hiányzik, szívemben nem találom; könnyet ont szemem. Magány nem ölel, erre járok, benézek… Hol vagytok, társak? Sorsunk közös volt, már együtt jegyez minket a történelem. Elfárad […]

“Isten, áldd meg a magyart”
Posted by
Posted in

“Isten, áldd meg a magyart”

„Isten, áldd meg a magyart…” Ünnepelünk. Zenével, tánccal, szavakkal. Kinek mije van. A lényeg, hogy hozzánk tartozzon, itt éljen velünk, áthassa mindennapjainkat, örömben, bánatban. Egy nép, egy nemzet imádsága, amit illik tudni annak, aki odatartozónak vallja magát. Utazásaink során, még a kétezres évek elején, alig túlélve a csaucseszku-rémuralom korszakát, s már nem is kell mondanom […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta

Rózsa Iván: Holdfény-szonáta Brunszvik-kastély, Felvidék, Alsókorompa: Itt látta meg egymást Ludwig és Giulietta… A kis grófkisasszony a mester tanítványa lett: És a két fiatal rögtön egymásba is szeretett… Szerelmük persze e korban be nem teljesedhetett: Túl nagy a rangkülönbség, siker eleve elveszett… De kapcsolatukból híres zongoraszonáta született: Mit később egy költő „Holdfénynek” el is nevezett. […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A csend visszatér…

Rózsa Iván: A csend visszatér… Hős fennsík, Tibet; Mint fészek fa tetején; Tudás otthona. Havas hegyormok Körötte; zarándokok, Hegymászók hona. Csend birodalma Volt egykoron; oda már Ősi nyugalma… Egyik címe ez: „Bölcsesség Óceánja” – Dalai láma. Jóllehet tenger Moraját leginkább csak Álmában hallja… Zord az éghajlat, És a most fennálló rend, Népe Őt vágyja. Ima […]

Posted by
Posted in

Kár-pótlás

Miért gondolják emberek, hogy amit elrontottak, kiválóan javítani még egyszer meglehet?   A pót az nem az eredeti. Az idő nem vár senkire. Megvenni, helyettesíteni, változtatni rajta nem lehet.   Az elrablott lehetőség, a megtépázott  energia, a szív- szeretet egésze, mind örökre odaveszett.   A gyötrő kínok nyoma, a lélekben nyomot hagy. Örökké magával hordja […]

Posted by
Posted in

Ma élni

Reményt vesztett álomban kóborol az éjszakában. Nem érti, s már nem is kérdezi, miért a lét. Hisz már olyan sok rossz életélményt végig megélt. Már megtanult csendesnek maradni a fejetlenségben. Minek a felhajtás, nem változik a lét-minőség? Legfeljebb ember a sorsának nem lesz kedveltje. Nincs sóvárgás, nem kell vágy, s álom, semmi változás. Élni másképp […]