Posted by
Posted in

A szent kötelék megerősítése

  Eljött egy újabb év az életben, A házasság kötésünk idejére. Most újra összejöttünk, ere a napra, Hogy kimondjam, igen újra akarlak. Az Urr házában harangok játszanak, Szent kötelékkel sorsunkat össze fogatja. Urunk előtt mondjuk szent fogadalmat, Angyalként énekeljük Igen, Igen akarlak. Már oly sok év telet el veled Én még mindig nagyon szeretlek. Megköszönöm […]

Posted by
Posted in

Ezüst fátyol minden üt

  Ezüst fátyol minden üt, Maga mögött ott az ősz. Színes szőnyeg minden fele, Vetkőzik csendben a természet. A bált rendező idő apó, Botjával suhogtató. Jő a vendég apró léptekkel, Hol a szellő, hol a szél köszönt be. S a táj csak szórja ruháját, A nap tréfásan melegséget áld. A kis suta meglepetten állva, Kémleli […]

Posted by
Posted in

Visszakapott Boldogság

               Visszakapott Boldogság         Előszó   Szeretettel és tisztelettel ajánlom, újabb regényemet a kedves olvasok figyelmében. Mivel nem lehet egybe feltölteni így majd részletekben osztom meg a kedves olvasókkal! Bemutatván egy kis falucska életét, hol Dr. Fekete Péter és neje Klára él. Úgy élnek itt a faluban, mint egy nagycsalád. […]

Posted by
Posted in

Szárnyak

Lorena a földre rogyva adta át magát az érzésnek. Az érzésnek, ahogy utolsó cseppnyi ereje is elhagyta. Távozott belőle könnycseppként aláhullva, máskor a bőréből kipárologva, végül egyszerűen kilélegezte. Elfogyott. Térdre rogyva meredt maga elé, nem is akart már távolabbra tekinteni. Csak a kemény, szürke betont bámulta. Tudta, hogy falat fog emelni maga köré. Tégláról téglára […]

Posted by
Posted in

Fénysugár

Edit Szabó : Fénysugár / akrosztichon / F elhőtlen égen ragyogó nap É bredtek korán a napsugarak, Ny ári fényben felhőtlen az ég, S okat mond tisztaságról a lét, U jjamon éveket számolom, G arasokért semmit nem adok, Á téltem oly sok nehéz napot, R agyogjon felettem holnapom ! Bőcs,2018. 10.23.

Posted by
Posted in

A természet képei

Edit Szabó : A természet képei Lapozom a természetet, átfestem a környezetet, fekete föld megújuló, nem maradhat oly szomorú! Adok néki élénkséget, hagyom újra feléledjen, tollam hegyén kiviruljon, fekete föld megújuljon ! A természet szépségének nyissuk meg a mi szívünket, érezzük a nap melegét, tavasz,majd a nyár megjöttét ! Éljük át minden örömét, nézzünk át […]

Posted by
Posted in

A mi zászlónk

A mi zászlónk: piros, fehér és zöld! Magyarnak lenni az érzés: fennkölt! Ide születtünk, miért kellene ezt szégyellni? „Másoknak”, “máshol” miért lehet büszkének lenni? Amikor forradalom volt kifolyatták apáink a vérüket, Ezzel megmutatták az igazi, főleg, igaz-magyar lényüket. Túléltük a mongolok kegyetlen támadását, Török sem állította meg a szív dobogását. Folyt bizony a magyar vér, […]

Posted by
Posted in

aranyködben úsznak…

ember lennék értelemre gyúrva ha nem lenne fontos újra meg újra mit vigyek magammal a hosszú útra mi hiányt pótolja ott benn magamba’ a csend hiányát a sűrű zajban a zaj hiányát a csendben halkan érzelem hiányt a mindennapokban miközben a lángot már eltapostam aranyködben úsznak őszi hiányok de csillognak szépen még az opálok még […]

Posted by
Posted in

Vasutasnak lenni…három generáción át

A fiam születésnapjára fotóalbumot akartam készíteni, így hozzáláttam a régi fényképek rendezgetéséhez. Egyszer csak kezembe került egy kép, melyen úgy kb. tíz évesen ott ül az M41-es mozdony vezetőállásán: keze a kontrolleren, lábával elszántan tapossa az éberségit – melynek pedálját még alig érte el – arcán boldog mosoly. A férjem mögötte áll, látszik, hogy szeretettel […]

Posted by
Posted in

8 óra munka…

8 óra pihenés, 8 óra szórakozás… Biz’ nyolc az óra, Többfelé szétszórva, És nem csak virradóra! Bizony, csak nyolc az, az óra… Mondják, a munka csak nyolc óra, És tán’ a pihenés is nyolc óra? Én három műszakba járok melóba! Vad szórakozás sem lehet, csak nyolc óra? Hajnalban megyünk haza, nem majd virradóra? Ha délutános […]