Posted by
Posted in

karod ha néha átölel…

karod ha néha átölel borzolja lankadó szárnyam talán az idő sosem jön el hogy békém újra megtaláljam hozzád vezetne minden út bolyongok az éji ködben csodákból mondd nekem mi jut álmot török a néma csendben szerettem volna újra szállni szabadon fenn a magasban szférák zenéjét hallgatni csillagfényes hangulatban óriás egy törpe létben vajon mit hoz […]

Posted by
Posted in

Éjszakai vendég

Éjszakai vendég 1. Az ablakomban állt… Bőre szürke és a homály bevillogott- Mandulás szemébe! … 2. Az ablakomban áll, néz akár aszomszéd. Kezét kinyújtva. Így. Kozmoszon vezet túl. Akartam és mentem. 3. Alant a Szíriusz álmosan ránk pislog. Előtte Proxima szemfülel, kiváncsin. 4. S beszél, de szüntelen szürke kis vezérem. Megértem én oly jól! Kozmikus […]

Posted by
Posted in

Saját életem veszejtett el?

(3 soros-zárttükrős) Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Utóvédharcot is magam folytatok, mivel én vagyok életem csahosa. Megöregedtem, én vagyok a peches életem olimpiai bajnoka… Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik hadoszlop. Nehéz nekem a saját életem… bizony, még belőlem mindig csak lop. Az életem belém férkőzött, mint Madridba az ötödik […]

Posted by
Posted in

KÉNE…

KÉNE…   Kéne egy más álom, mi az éjszakán átvezet; a szó értelmén is vál- toztathat egy ékezet.   Még kéne egy kis idő, hogy rendezzem soraim, talán így még tudok ja- vítatni a holnapin.   Vajon kivel koccintsak, ha poharam üres lett, kivárni, hogy töltsek be- le, nem lesz már türelmed.   Hol találok […]

Posted by
Posted in

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB

MAGVAS GONDOLATOK – A VERÉB   A minap ajtóm előtt megállt egy veréb, s azt csiripelte: az ugrálásból elég!   Utamat leróni lépegetve fogom, hisz ugrálni eddig sem volt semmi okom.   A lépésekből lassan masírozás lett, s az ártatlan csiripelésből merész tett.   Míg aszfalton dübörgött a körömcsizma, menekülésre feszült a szarka izma.   […]

Posted by
Posted in

AZ UTOLSÓ ERETNEK

AZ UTOLSÓ ERETNEK   Fojtó füstöt köp a máglya, révült táncot lejt a lángja, égett húsnak édes szaga az orrokat megcsavarja.   Kéjtől élvez a csőcselék: – Nagyobb tüzet, ez nem elég! Keresztények, muzulmánok égig érjenek a lángok!   Máma vajon kit égetnek, s ki mond búcsút az életnek? Parázs izzál talpa alatt, ameddig a […]

Posted by
Posted in

A búzakalász illata

Edit Szabó : A búzakalász illata Megérett a búzának már kalásza, szőke kislány ujjaival csodálja, két kezében csorog édes illata, mennybe emel új életnek varázsa. Sok napot élt meg a fekete földben, apró magból csira pattant a rögben, telet átélt, tavasszal kizöldellve engedett a természet törvényének. Piros pipacs szirmai dédelgették, hajladozott kék virágja tengerén, duzzadtak […]

Posted by
Posted in

csendfolyamok…

vergődsz vad érzések hálójában napra nap mindig új csodát remélsz az életálmod labirintusában néha gügyögő kisded már a lét csendfolyamok szürke házfalakon a sorsod ujja most is rád mutat elmélkedve jövődön és múlton csak álomcserép szórja be utad de tudatod még építi a vágyad és szél söpri a hullott levelet talán egy nap újra rád […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás!

Rózsa Iván: Nem volt rendszerváltás! Ugyanaz a trükk, ugyanaz a módszer… És nincs ellene orvosság, semmi óvszer?! „Divide et impera!” – ez az ősi nóta: Nem tanult semmiből az ember évezredek óta. Most másképp hívják őket, mint kétezer éve: Mire ment el a „rendszerváltás” három évtizede?! Most már nem bolsevikok, épp „kereszténydemokraták”: De lényegében ugyanazok […]

Posted by
Posted in

Ők és mi

Ők és mi     1. Aprók, szürkék… Lehet zöld, kék. Ti is, én is- mégsem, mégis. Gyertek ide. Kezet ide. Puszit ide. Tőrt el-dobva. . . . Ősrobb-anunk, hisz van agyunk, s FöldNap-lelkünk, örökélünk.   2. Közös távcső. Közös minden. Tudni fogjuk: van-é isten?   3. Közös ecset, saját képzet, ha nem látod: rajta, […]