Posted by
Posted in

verset írok még…

verset írok még sárguló papírra csak a vér színe az mi ma is vörös lassan a homlok leér a tarkóra a vágy már nem sikolt csupán ösztönös tinta fogytán toll száradni készül merre visz majd és hova jut az út vonat még megy zakatolva végül az ima is csak a pokolra jut az ima is […]

Posted by
Posted in

elhagytam vagy…

elhagytam vagy ő hagyott el engem bár érzem néha itt van valahol mint ábel bolyongok a rengetegben a csendem zajom most együtt dalol csontkéz játszik álmodó valóság a sors éppen most lelkeket rabol alagútban csak sötét tanyázik a fény talán még pihen valahol már vörösen izzik a pirkadat keze egyszer majd hozzám is elér hozsannát […]

Posted by
Posted in

korán eltávozott költő emlékére

ma is olvasom a versed barátom a döbbenet most is az arcomra ül tébolyult álom és cudar világ mert elemésztette költő fiát hamis isten mit imádott a lélek vad tüske tépett izmot csontokat majd félelem ölt és az enyészet közösen ülték meg a torodat fájó csendben az árvák jajszava elhalt és nem jut már az […]

Posted by
Posted in

Megváltatlan szekvencia

A Pillangók szárnyai véresen csapkodnak, fel az égig, ívesen   hagyják el eme földi létet, hol a halál, mint egy nagy kísértet   águjjaival megkarcolja az eget, majd kinéz magának, kémlelget,   kötelet fon fahusángból, az időt tépázza ruhástul,   ködöt pipázik az istenadta, nincs már tétje, hiába hallatja,   csak a Hétfájdalmú Szűz, ki […]

Posted by
Posted in

Feltöltődés

Megérint engem az ünnep lehelete, emberek irántam érzett szeretete. Kipattan belőlem a bimbózó élet, tekintetem a messzeségbe réved. Arcokat keresek és hangokat hallok, többen közületek már régen rohantok. Kergetek valami illúziót is, lopva figyelek azért azon túl is. Megállítanék mindenkit egy ölelésre, jól eső szavaknak gyűjtögetésére. Kiráznánk magunkból a fájdalmakat, átszőnénk arany szállal az álmainkat. […]

Posted by
Posted in

Elek esete

Elek esete 60-as éveket írtunk. A Gellérthegy lábánál lévő általános iskola 5. b osztályába valahogy nem olyan társaság verődött össze, amely egy efféle polgári környéken elvárható lett volna. Bár voltak „úri gyerekek” de akadtak többen munkás, segédmunkás felmenőkkel is, s bár nagy elkülönülés ugyan nem volt, de kétségkívül nem játszott együtt az izmos, mackónadrágos, vadóc […]

Posted by
Posted in

Tél eleje

(3 soros-zárttükrös) Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület, Támadóra kapcsolt a hideg és egy nem kis vihar is kerekedett… Immár, fölöttébb sűrű lett a tél eleji, esteledő szürkület. A szél azt nyögte, voltatok a nyárban már éppen eleget, Mit gondoltok megbolondultam és hoztam nektek meleget? A szél azt nyögte, voltatok a nyárban […]

Posted by
Posted in

Advent első vasárnapja

Gyertyát gyújtunk ma viola színűt, adventi időszak első vasárnapját üljük. Felkészülünk Krisztus eljövetelére, születésének nagy-nagy ünnepére. Magunkba mélyedünk és lelkünkben csengőszóra ébredünk. Megkeressük okát bűnnek és a bajnak, tisztalappal szeretnénk indulni e neves napnak. Mint sűrű erdőben a fa annyi a bűn, ágak reccsenésére a becsület is belerezdül. Lelkiismeretünket tükrözzük magunk elé, de bizakodva nézünk […]

Posted by

Bodó Csiba Gizella – Horváth-Hoitsy Edit irodalmi-művészeti díjas

2018. november 27-én, kedden. du. 16.00-tól műsorral egybekötve került sor Zuglóban a Civil Ház Kristály-termében a Horváth-Hoitsy Edit irodalmi-művészeti díj átadójára. Díjazottak: BODÓ CSIBA GIZELLA, író, költő KŐ-SZABÓ IMRE író Bodó Csiba Gizella szavai a rendezvényről: Szeretettel köszöntöm Mindnyájukat, Mindnyájatokat! Mielőtt bármit mondanék magamról, Horváth-Hoitsy Editet köszöntöm, Tisztelegve emléke előtt egy versemmel! (-ARANYpor netkötet 2013.) […]