Posted by
Posted in

Dzsungeltúra

Hétköznapi pszichológia… Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra. Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem. Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra S Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem. Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, lélek ura. Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem. Kicsengettek. A nyári vakáció kezdetét veszi. Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján Az emlékek szárnyán lassan messze járok Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom Drága szüleim kezét fogva az országot járom Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel A politika a családot is békéjéből kirepitette Mig megpihenni hagyta az […]

Posted by
Posted in

Házassági évfordulónkra

Házassági évfordulónkra. Beléptünk a közös ötvenedik esztendőbe Vajon mit irhatok az emlékkönyvünkbe Évtizedek krónikáját? A gyermekáldás boldogságát? A közös élmények gazdagságát? Elvesztett szeretteink együtt megélt gyászát? Az időnkénti sikertelenség magányát? A megálmodott vágyaink bukását? Vagy apró sikereink váratlanságát? A kölcsönös sértődések napjainak számát? A magunkba folytott indulatok hallgatását? Amire igazán büszkék lehetünk Hogy az egymás […]

Posted by
Posted in

Dal az életről

Dal az életről. Markomban szeretném tartani a Földet Simogatni, mint egy éneklő kisrigót Melengetni, kézből etetni Csillogó-szines ruhába öltöztetni Altató dalt súgni a fülébe Szeretet-fátyolt borítani keblére Felejteni gyilkos háborúkat Ránctalanitani bűnös vágyaikat Majd száműzni csillagokon túlra Új éltet lehelni a rászorulókba. Énekel a mosoly az arcokon A távolságot fényévekben mérhetem Hol folyók,hegyek,tengerek dalolnak A […]

Posted by
Posted in

Merre szállnak a fellegek?

Egy asszony naplójából /3 Nyár elején zsenge még a fű, derékaljnak fényes zöld selyem, testemhez simul, lágyan ringat, míg elalszom, ébren álmodom. Felhők suhannak a fák fölött habfehér fátyol szárnyakon, köröttük a tág óceánban végtelen csend és nyugalom. Míg félálomban kísérem őket, arcomba kósza szél lehel, s én, ábrándos lélek, tőle kérdem: Merre szállnak a […]

Posted by
Posted in

10 szavasok -3.

Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]

Posted by
Posted in

Az én utam

Az én utam Én meg- és bevallom, képes vagy hallani?: én megmaradok humániai. A miattot ne kérdezzed. Jó nekem. Ő hozott világra vagy az Androméda? Tőle hangzom fel nem mint a néma. Szánt, vet, arat a humánföld énbennem. Bevilágít engem, ember lámpát miképp. És napcsillogó és élhetniszép füstté olvad a humántűz agyamban. És én csak […]

Posted by
Posted in

Telelkünknek

Telelkünknek Két lélek áll egymás mellett, nézd! Beteljesült ősi kellett. Kész! Testek által, testek helyett is. Tartsd kezed hát nyiss! Köztük sűrű semmitlen lég száll. Valaki most: “éppen elég”- szól. (Unokáknak lesz örökség, új.) Üdén mosoly’g akár a jég Fújj! Eszünk dobbant egyközösen, szép- mint a régi Örök Ősben épp! Ne kérd okát, én sem, […]

Posted by
Posted in

El…

El   Elmegy… Az élet elmúl’… A pezsgő elfogy… Szállnak: a gólya ittas.   2. Eltűnik -Földanya gyermekei építkeznek-   a szív kiásva, agy eltemetve, hóba a fal se fájhat!

Posted by
Posted in

Fel és fel és fel…

Fel és fel és fel Tisztelet, hisz: Szeretem magam. Imádlak téged s minket, tisztelem minket.   2. Tudom, hisz:   Téged: ím’ látlak. Téged s minket: lám hallom. Érzem bennünket.   3. Én   A szépre vágyom, a jót parancsolom, de meg is csináltam.   4. Én is   A szépre vágyom, a jót parancsolom, […]