Posted by
Posted in

Ha tudnád…

ha tudnád, hogy ilyenkor mit érez ő ki táncközben is a szívét mutatja hisz az emberi lét olyan esendő zene hullámain úszik a partra hullámok hátán érni majd partra miközben lágyan simogat a szél talán ott egyszer ő is megtalálja ki szavak nélkül a szívéig elér addig csak táncol ott a színpadon hol érzéki bájjal […]

Posted by
Posted in

Szeretnék…

Szeretnék madár lenni, szárnyaimat lassan felemelni. Kecsesen magasra repülni, minden búmat, bánatomat elfeledni. Szeretnék madár lenni, szerelmemhez mindig visszamenni. Repülni boldogan, jönni-menni, de csak egyhez visszatérni. Szeretnék madár lenni, mindenkinek egyszerre visszaüzenni. Örökre boldog maradni, nem akarok tőle soha elszakadni. 2016. augusztus 14.

Posted by
Posted in

Reggeli felleg!

Mese-mese mátka… Mordult rám egy ijesztőn nagyot… sötét reggeli felleg, Megijedtem és úgy felborzolódott bennem az ideg! Messzire révedek, látok kénköves ménkű levágott. Vihar borzolja, tó vize nem tükrözi képed, látszott! Mellénk ment, pedig igyekezett nagyon, így megmaradok meg a mának, Majd holnap keresem, sajnálatomat kifejezem az égett fának… Néha hál’ Istennek az ellen is […]

Posted by
Posted in

Csodálatos volt az este

Csodálatos volt az este, Ültünk egymás mellett, kezünk összeérve. Átittuk egymás melegét, Kicseréltük szemünkben a fényt. Hallgattuk szívünk dobogó zenéjét, Éreztük vérünk izzó lüktetését. Szánk néma volt, testünk beszélt. Értettük szavát, a szerelemét.

Posted by
Posted in

Csontmenet (Radnóti emlékére)

Léptek koppannak, jönnek. Dobban a bakancs a rögnek. Nekicsapódnak a földnek, Csontok csörögnek. Mennek egyenest. Előre! Szemüregük néz a földre. Egymásra. Akár a tükörre. Örökre. Testük élesen csillog, Hátukon vibráló csíkok, Több száz koponya villog. Kínok. Száll a csikorgó csontdal, Köröttük ködfal, A menet elhal.

Posted by
Posted in

szűkölhetnék mint…

szűkölhetnék mint egy kivert kutya verset karcolok sárguló papíron már nem jutok fel sohasem a csúcsra a hegy lábánál a sarat taposom kik már ott fenn járnak vissza se néznek mert az élet csak a létharcok sora a csúcson állók rajtuk is röhögnek és sziklát gördítenek az útjukba koncot várni szinte minden reggel nagy asztalról […]

Posted by
Posted in

esküvő

igen igen csak magadban kiáltod de botlik a nyelv és halk a sóhaj nappal és éjjel csak őt akarod párás szemeden csillog az óhaj párás szemeden csillog az óhaj nappal és éjjel csak őt akarod de botlik a nyelv és halk a sóhaj igen igen csak magadban kiáltod

Posted by
Posted in

A könyvtár macskája

Várta az újság megjelenését, mint régen a zsidók a messiás érkezését. Hallotta ahogy a postás matat a postaládán, majd kisvártatva a kutya is jelezte, hogy a zöld-ruhás valamit tett a “dobozba”. Soha nem értette, hogy a kutyák miért is haragszanak a postásra, hiszen csak jön, berakja az újságot, a levelet és már megy is tovább. […]

Posted by
Posted in

de szerelmet vált…

orgona hangja és nászinduló a mai nap most csak a tiétek örökre szeretni az volna jó rebegő igen koronáz egészet néhány vendég elmorzsol egy könnyet mire is gondolt most ki fejti meg csodás a dallam betölti a termet lélek a vágytól néha megremeg köszöntők ajándék rokonok sora kívánnak boldog hosszú életet házasság az élet kompromisszuma […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány

Rózsa Iván: Jézus Krisztus, a kapitány – Uram, nem látta a töviskoronámat? A töviskoszorúmért jöttem! – Hogy miért?! – A töviskoronámért. Nem találta meg valaki? – Hogy néz ki? – Mint egy korona, csak tövisekből… Régi, kétezer éves… – Aha, tehát antik! – Úgy is lehet mondani… – Valahogy maga ismerős, a szakálláról… – Elég […]