Posted by
Posted in

Szemembe kiül a könny…

Szemembe kiül a könny, Te sosem ülsz mellém. Szívemben beáll a csönd, Te sosem vagy enyém. Ereimet jég feszíti szét, Közénk háló feszült. Halottnak való szerelmi lét, Római kőszobor mely kidűlt.

Posted by
Posted in

Egyedül

Hullámzó tenger mellett áll a zenész és játszik. Egyedül. Sápadt fiú várja kedvesét a mozi előtt. Egyedül. Szivárvány dalok születnek egy költő ajkán. Egyedül. Öregasszony szürke szemével várja a halált. Egyedül Esti imát mormol a pap, hazamennek a hívők. Egyedül. Egy rab töpreng tányérja felett, eszmél. Egyedül. Egy kislány siratja el kócos babáját. Egyedül. Valahol: […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Ifjú éveim korai rímeire…

Ifjú éveim korai rímeire, Tétova költő, ki téblábol, Vízcseppek fröccsentek falikút köveire, Pattogó szikrák egy rakétából.   Megzavarták egy szentély csendjét, Hol béke és tömjénfüst honolt, Verseimre, mik leírták a világ rendjét, S ott maradtak a polcomon.   Raktárak mélyében porosodva, (Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!) Verseimre, penészes hordók nemes borára, Egyszer kíváncsi […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Neved csengése

Neved csengése – kezemben fióka Neved csengése – nyelvemen itóka, Száj, ami mozdul rezzenéstelenül Neved csengése – öt betű. Labda, ha röppen, elkapom, Ezüst csengettyű ajkamon.   Kavics, ha pottyan pataknak medrébe Visszhangozza neved sebtébe’, Lovak, ha dobognak vadul Nevedet dübögik, mikor alkonyul Templomi áhitat csendjébe betér, Ravasz, ha meghúzzák, golyó,  mi célba ér.   […]

Posted by
Posted in

Hősünk emlékére

Eszterházy János hithű nemes ember. Bátran védte népünk büszkén szeretettel. Emberszerető volt igaz jó keresztény. Benne élt a jóság a hit és a remény. Hatalomvágy soha nem vezette léptét. Önfeláldozóan szolgálta a népét. Nem hagyta feledni jogaink sérelmét. Szívügynek tartotta a kisebbség védelmét. Az igazságért kiállt a hatalommal szembe. Elveit nemadta kínokat viselve. Erkölcsi értékre […]

Posted by
Posted in

Trilógia

Trilógia A munkamániás Szabadságra küldtek de nem akarok menni. ki fog helyettem majd mindent rendbe tenni. Nincs ki helyettesít hogyha nem vagyok itt Nincsen olyan ember aki ehhez konyít. Szabadságra én már biztos, hogy nem megyek. Nem hagyom senkire ezt a munka helyet. Nem lehetnék nyugodt a szabadság végéig. Nagyon feszült lennék, ha nem lehetnék […]

Posted by
Posted in

Gyötrődés

Keserű az élet, Szürke az egész táj. Fényképedet nézve, Még a mosoly is fáj. Megváltozott minden, Amikor elmentél. Tábort vert szívemben A kemény, fagyos tél. Nem jön el a tavasz. Harcot vív az elme. Az élet lett szívemnek Szörnyű, kínzó terme. Egyszer hogyha ki süt A jéghegy fölött a nap, A békélés kapuja Talán majd […]

Posted by
Posted in

Te minden

Vad a mi világunk, Sokszor oly kegyetlen De semmi baj nem lehet mert itt vagy mellettem. Mosolyod látványa szemed tiszta tükre Egy különös varázs nekem mindörökre. Felhő vagy az égen mikor perzsel a nap Simító lágy eső, frissítő hűs patak. Néha rossz kedvem van de elég rád gondolnom Elszáll a bánatom enyhül minden gondom. Tomboló […]

Posted by
Posted in

Édesanyámnak

Szíved alatt hordtál. Felneveltél engem. Egyengetted utam, büszkén hittél bennem. Mikor beteg voltam, aggódva  ápoltál. Önfeledten védtél Mindig is jó voltál. Te adtad életem, Te adtad nevemet. Tőled tudtam meg mi a szülői szeretet. Nincsenek rá szavak, hogy megköszönjem neked. Nem is lehet soha Ezt igazán nem lehet. Szereteted erős Erősebb nincs talán. Örülök, hogy […]

Posted by
Posted in

Tavaszi ébredés

Lassan újra ébred végre a természet Kibújnak a virágok, a nap ereje éled. Magához tér megint, álmából a rózsa. Körbefonja gyengén, a tavasz édes csókja Gyenge érintéssel simogat a szellő. Lágy és selymes tőle a friss illatos mező. Ébred már az erdő és ébred a fény is. Csörög már az órám és ébredek én is.