Posted by
Posted in

ki tudja mi csörgedezik…

ki tudja mi csörgedezik bennünk tiszta vér vagy csak ádáz gyűlölet magyar vagyok magyar itt a népünk ki egymást mocskolva mond igent nemet mi egyiknek öröm és boldogság a másiknak csupán veszejtő gödör párbeszéd nincs de rút az álnokság s a kéz helyett csupán a szél söpör szóvirágok nyílnak szórnak illatot mákonya igazán kábít opálos […]

Posted by
Posted in

Pali és a halál

Pali és a halál Azzal  kezdődik el, hogy Pali agyoncsapja a halált. Bizony, azt. Ott a disznóólaknál. Nem szándékosan. Nem is tudta, hogy a halál épp ott jár. Nem védem hősömet: csakugyan nem tudta, hogy ott van, honnan tudhatta volna-hisz a halál nem közli, hol van éppen. Miért is tenné? Igaz?   Pali a másnapi […]

Posted by
Posted in

Ők

Ők 1.   A fiú lassan, de lépkedett. Már elhagyá rég a lakásajtót, a lépcsőházat is. Újhold volt, a tompa fényességben ragyogott a kosz a talpán. Mint a kíváncsiság a szemében, épp úgy. Egy fura szerzetet követett. Egy áttetsző testű, apró, manószerű, de angyalszárnyú és angyalarcú, tündériesen lebegő-libegő, kéklő aranyruhás, szürke ezüstsapkás, lepkemód szálldosó valamit. […]

Posted by
Posted in

A liba

A minap néztem végig egy közösségi portálra felrakott kis videót, mely régi emlékeket indított el bennem. Ebben a néhány filmkockában libák (valódi szárnyasok) kergettek meg gyerekeket, felnőtteket, sziszegve, a nyakukat nyújtogatva, igazi házőrző módjára. De hiszen anno, Rómát is ők védték meg, hogy ne kerüljön ellenséges kézre, hangos gágogásukkal ébresztve az őrséget. No de nem […]

Posted by
Posted in

Eltávozott ismét…

Eltávozott ismét egy igaz barát. Döbbent a csend ezt a hiányt, nem tudom megérteni elfogadni. Megszülettünk, egyszer el kell menni. Mikor és hogyan nem választható, mit a sors kiszabott az a mérvadó. Te voltál nekünk az élő lexikon, hiányod égető, nem múló fájdalom, emléked őrizzük amíg csak élünk, ha találkozunk: rád emlékezünk. Felidézve a sok […]

Posted by
Posted in

megérint olykor…

“lehámlott rólam minden átok veletek biztosan hazatalálok” (Szirmay Endre: Varázslat) mi távolodott már közelebb kerül álmok ködös útján rendületlenül pásztázom a múltat lesem a jövőt tétován állok egy nagy folyam előtt e kanyargó folyó létem folyója patakból indult tenger lesz otthona eltűnnek benne sorra a barátok távlatok helyett valóságot látok megérint olykor egy-egy szép varázslat […]

Posted by
Posted in

Egykor…

Egykor, világunkban Volt érték és az számított! Becsület és nem pénz. Becsület? Volt, de kiveszett. Ma pénzzel mérik az embert. * Egykor, öregekkel Tisztelettel bántak még. Nem kívánták… halált! Időseket rég’ tisztelték, Őket gyűlölve nem nézték. * Egykor, még az okos Bolondozott, a hülye nem! Ő csak okoskodott. Az okos jól bolondozott, A bolond nem […]

Posted by
Posted in

én is voltam ifjú…

én is voltam ifjú, de szép szál soha törpének nagy óriásnak kicsi emberi létnek voltam imádója barátok között szerettem élni teltek az évek minden átalakul ma már az emberi szó olyan kevés barátok tűntek el nyomtalanul személyes helyett virtuális érzés került előtérbe okos kütyükkel lassan temetve emberi világot beszéd helyett egy rövidítés felel sms öl […]

Posted by
Posted in

A hit csodákra képes!

A hit csodákra képes! És én ezt tudom! Ettől erős leszek! Nem győzhet le senki! Mesés dolgokat tehetek meg! Egyetlen életem van. Mikor megszülettem, ezt már tudtam. Ezért mindent egyszerre akarok! Amíg még itt vagyok. Itt a mostban. Azt, hogy vannak szenvedéseim, hogy vannak hibáim, hogy lesznek küszködéseim és harcaim már elfogadtam. A rosszat, mit […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bolond “próféta”

Rózsa Iván: Bolond „próféta” (Žagar: The Prophet is a fool) A próféta bolond: a bolondok prófétája; Nevét dicsőíti a bolondok imája… Még hálaadó misét is tartanak a születésnapján: De jó, hogy pár év múlva csak mosolygunk a hatalmán! Budakalász, 2018. június 7.