Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Az nekem jó…

Hogy nem haltunk bele, az nekem jó, Én akkor magába, s maga énbelém, Hogy nem érezzük, hogy a földgolyó Alattunk elúszik csendben, könnyedén. Az nekem jó, hogy versem víg, bohó, Nem komoly, minek a költői babér, És hogy nem kell pirulni lángolón, Amikor ruháink széle összeér.   És nekem az is jó, hogy nem zavar, […]

Posted by
Posted in

Régen vágyott nap

Ma esküszünk! (9 soros) Ma lesz, az esküvőnk. Régen vágyott nagy nap lesz, Életnek, mi, remek lesz! Telik még egy óra, Már boldog házasok leszünk! Boldog a lélek-énekünk. Ígéreted… hűség! Feleségem leszel, szeretlek! Jövő életben elvisellek! (10 szavas) Násznép, már indulásra kész, Bennünk nincsen félsz… Életben, velem élsz! (HIAQ) Napsütötte lesz az Életünk, egymást szeretjük! […]

Posted by
Posted in

Indulunk a közös élet felé

Ma mondjuk, hogy: igen… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap, Az állam után, isteni áldást ad még a pap… Boldogok vagyunk, mert végre eljött a mai nap. Már öltözünk és megyünk igent mondani, A násznép meg még csak, most kezd koccintani… Már öltözünk és megyünk igent mondani. Isteni a szerencsém, hogy kifogtalak, szeretlek, […]

Posted by
Posted in

Szemembe kiül a könny…

Szemembe kiül a könny, Te sosem ülsz mellém. Szívemben beáll a csönd, Te sosem vagy enyém. Ereimet jég feszíti szét, Közénk háló feszült. Halottnak való szerelmi lét, Római kőszobor mely kidűlt.

Posted by
Posted in

Egyedül

Hullámzó tenger mellett áll a zenész és játszik. Egyedül. Sápadt fiú várja kedvesét a mozi előtt. Egyedül. Szivárvány dalok születnek egy költő ajkán. Egyedül. Öregasszony szürke szemével várja a halált. Egyedül Esti imát mormol a pap, hazamennek a hívők. Egyedül. Egy rab töpreng tányérja felett, eszmél. Egyedül. Egy kislány siratja el kócos babáját. Egyedül. Valahol: […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Ifjú éveim korai rímeire…

Ifjú éveim korai rímeire, Tétova költő, ki téblábol, Vízcseppek fröccsentek falikút köveire, Pattogó szikrák egy rakétából.   Megzavarták egy szentély csendjét, Hol béke és tömjénfüst honolt, Verseimre, mik leírták a világ rendjét, S ott maradtak a polcomon.   Raktárak mélyében porosodva, (Ki tudja, hogy kerültek oda s mikor!) Verseimre, penészes hordók nemes borára, Egyszer kíváncsi […]

Posted by
Posted in

Marina Cvetajeva: Neved csengése

Neved csengése – kezemben fióka Neved csengése – nyelvemen itóka, Száj, ami mozdul rezzenéstelenül Neved csengése – öt betű. Labda, ha röppen, elkapom, Ezüst csengettyű ajkamon.   Kavics, ha pottyan pataknak medrébe Visszhangozza neved sebtébe’, Lovak, ha dobognak vadul Nevedet dübögik, mikor alkonyul Templomi áhitat csendjébe betér, Ravasz, ha meghúzzák, golyó,  mi célba ér.   […]

Posted by
Posted in

Hősünk emlékére

Eszterházy János hithű nemes ember. Bátran védte népünk büszkén szeretettel. Emberszerető volt igaz jó keresztény. Benne élt a jóság a hit és a remény. Hatalomvágy soha nem vezette léptét. Önfeláldozóan szolgálta a népét. Nem hagyta feledni jogaink sérelmét. Szívügynek tartotta a kisebbség védelmét. Az igazságért kiállt a hatalommal szembe. Elveit nemadta kínokat viselve. Erkölcsi értékre […]

Posted by
Posted in

Trilógia

Trilógia A munkamániás Szabadságra küldtek de nem akarok menni. ki fog helyettem majd mindent rendbe tenni. Nincs ki helyettesít hogyha nem vagyok itt Nincsen olyan ember aki ehhez konyít. Szabadságra én már biztos, hogy nem megyek. Nem hagyom senkire ezt a munka helyet. Nem lehetnék nyugodt a szabadság végéig. Nagyon feszült lennék, ha nem lehetnék […]

Posted by
Posted in

Gyötrődés

Keserű az élet, Szürke az egész táj. Fényképedet nézve, Még a mosoly is fáj. Megváltozott minden, Amikor elmentél. Tábort vert szívemben A kemény, fagyos tél. Nem jön el a tavasz. Harcot vív az elme. Az élet lett szívemnek Szörnyű, kínzó terme. Egyszer hogyha ki süt A jéghegy fölött a nap, A békélés kapuja Talán majd […]