Posted by
Posted in

ÜRES A VÁROS

Rügyeznek a fák a tavaszt várva De nincs ki e szépet megcsodálja Üres a város ,senki se lépdel Csak a mámoros szél zúg esti fénnyel A táj kibomlott hajjal a nyárról álmodik Hogy rohannak fent a fellegek Érzik tán a vesztüket Ha maradnának Látni kéne meghalni az életet A szemekben a könnycsepp Epedve tör a […]

Posted by
Posted in

Ábrándozás

Ábrándozás Hol volt, hol nem volt a káprázat világában A sóhajok hídján járhatsz a nyomában. Hogy mi bújhat meg szíved vágyában, Vagy nappalodat követő édes álmában? Csillagok közt utaznék kegyelmi szekéren Szeretetet szórnék boldogság reményben Az éhezőknek Jézus szaporított kenyerét Szomjazóknak Mózes fakasztott forrás vizét Békét, békét kölcsönös kiengesztelődést A természettel való igaz megbékélést Napjainkból […]

Posted by
Posted in

Égig érnek a fák…

Égig érnek a fák, a magyar, az erdő, Égig érő fákban van a magyar erő. Égig érő erdőben, most nagy vihar dúl… Égig érő embereknek lelke dúl-fúl. Dúl a lelkünk, mert eddig csizmák tapostak, Dúl a lelkünk, mert megint rajtunk taposnak! Dúlunk-fúlunk, mert most pénztőke nem lapos, Dúlunk-fúlunk, mert magyarságunkba tapos! Magyarok vagyunk, és erre […]

Posted by
Posted in

Részlet: a Szomorú örökség ” regényemből

Kati, a középső lány. Részlet a „Szomorú örökség” c. regényből Kati, megilletődve lépett be, a számára idegen lakásba. Most, először félt. Pedig, sok helyen meg fordult már, mióta önálló lett. Mindent egyedül intézett, kire támaszkodhatott volna? Igaz, az induláskor sok jó tanácsot kapott, úgy a Mártfay családtól, mint Maritól. De, az üzlet, az, üzlet! Sok […]

Posted by
Posted in

Maradj otthon fájdalom

Maradj otthon fájdalom! Nagypénteki szomorúságban Lakásba zárt magányában Elmerülve éltem újra múltamat Nem kutattam, s nem kerestem Megkaptam-e amire vágytam Bűneimet ismét megbántam A gyóntatószék távolában Szeretteim magamba zártam Ami szép volt, ami kedves Szívet melegítő emlékeket Kivirágzó rózsába helyeztem Gyorsan rejtsd el bánatodat És bújjál széles mosolyod mögé És vegyen birtokába a nyugalom Ezért […]

Posted by
Posted in

Szeresd az életet

Szeresd az életet. „Világ világa Virágnak virága Keserűen kínzatol Vasszegekkel veretel” Van kinél megbújhat lelkünk Van kihez menekülhetünk Bajban, szükségben is Mindig reménykedhetünk Mária szerető karjaiban Megnyugszik majd a lelkünk Ahol a vírus jár: ott arat a halál Azért mondom,csak mondom Szeresd testvér, szeresd az életet Téged ébreszt a hajnali kikelet A harkály boldog kopogása […]

Posted by
Posted in

Utópia ?

Edit Szabó . Utópia ? . Szerte foszlott régi álmok, nem félünk a változástól, elfogadni minden újat, nem dobni mélyen a kútba. . Szabadságot kér a népünk, végtelenség a miértünk, békesség a sorsok útján, szeretetben mi adjuk át. . Felébredni mély álomból, szeretetünk még lángoló, adjuk tovább embereknek, fény töltse be az életet. . Ujjongásunk […]

Posted by
Posted in

Megjelent Török Nándor új kötete: A Pillanat geometriája

Kedves Barátaim, a facebookon nem létem miatt, ezúton tájékoztatok mindenkit, hogy tavasszal megjelent negyedik kötetem A Pillanat geometriája_versek és nemversek (Hungarovox Kiadó) Ahogy a címből is látszik ez most valami más, nem a megszokott versek, hanem nemversek. Lejjebb, az Előszóban erről bővebben is írok. (Sajnos az ismert okok miatt a tervezett márciusi könyvbemutató elmaradt. A […]

Posted by
Posted in

Séta az úton

Kikövezve közös utunk, árnyas fák alatt indulunk. Virágok kacagnak körben, lelkünk úszik a gyönyörben.   Szépen lassan sétálgatunk, egymásban már kapaszkodunk. Hol a talaj fölött szállunk, hol kátyúkban botladozunk.   Együtt haladunk előre, így jutunk szüntelen többre. Szívünk, mint bimbót nyitó ág, él benne a vágyakozás.   Gyakran nem elég csak séta, futunk, beérjünk a […]

Posted by
Posted in

Szívem színei

Magányosan mélázok a homályban, senki nem jár ideáim nyomában. Szívem haloványan dobog magában, változást akar ebben a formában.   Rezgéseket észlel a messzeségben, hevesebben ver titkos rejtekében. Színe fényt kerít melegedésében, várakozás vágya ölelésében.   Valami mozdult, egyre közeledik, a lét foghatatlanul epekedik. Szívem szikrázó pírban settenkedik, gyönyörbe öltözködni merészkedik.   Érkezéskor az óhaj nyújtózkodik, […]