Posted by
Posted in

VALAKI VIGYÁZ RÁM

Amikor az esti sötétség az éjbe fordul, Odakinn már nincs semmi kékség, Az udvaron komondor mordul. Mikor egy pályáról letérő égitest vagy Munkában megfáradt férfitest A másik irányba fordul, Az édes álom okozta nyál kicsordul… A telefonban még hallja a hangod, Mellette csendesen elúszva Az egyébként zúgó harangot. Közben egyre ritkábban (de) megidéz, Pillája lezárult, […]

Posted by
Posted in

Értsd és érezd…

  Értsd, és érezd… Lágyan, óvatosan érintsd meg őt, az erősnek látszó törékeny nőt, lelke mindig gyengédségre vágyik, szerelmes szavaktól kivirágzik. * Belső lénye a sugárzó szépség, szemében nyugalom, szelíd kékség, az otthon melege vele teljes, megérdemli a napi figyelmet. * Szerető társ, és igaz jó barát, anya, ki a rosszért is megbocsát, szerelmes nőként […]

Posted by
Posted in

Az ember és a méh (apeva-poéma)

Méh szorgos, munkája nektár-csoda, embernek benzin. Méh által növények embereknek értékké érnek. Méh keres virágport s megörökít vad emberi kort. Méh dolga értelmes, ember neki lesz engedelmes. (Pápa, 2019 nyara)

Posted by
Posted in

ASSZONYOK

Mikor az asszony este egyébként fáradt, Az sem nagy baj, ha fut a lakás. Nem nézi meg a ruha száradt? Fene sem bánja, ha nagy a rakás. Van, hogy gyakorta lelke lázad, Nem érti sokszor, hol is a helye? Olyankor fáj a feje, méri a lázat, Már azt sem tudja, kinek a neje? Kerüli a […]

Posted by
Posted in

Tehén-terefere (Avagy székely tehenek, ha beszélgetnek)

Egyik tehén ezt szólotta: Búú! Voltál te már néha szomorú? Másik tehén válaszolt rá: Múú! Nem voltam még sose szomorú! Aztán tovább beszélgettek, legelésztek, heverésztek. Teli tőggyel hazamentek. Este lett, hát lefeküdtek. Akkor egyik annyit mondott: Múú! Másik felelt: Bizony múú, nem búú! Lásd, az élet most se szomorú! Nem volt köztünk ma sem háború. […]

Posted by
Posted in

Kétségtelen…

Évszakváltás… Nem kétségtelen, hogy jön-e a tavasz. És vajh’ mikor érkezik? Vagy fáradt még a tél, mi kétségtelen! Jó idők már fékezik. Látom a kutya bundája sem nő már, minek is.. annyira, Szamarunk is sokat iázik, csak telne már egy pacira… Még a télen nem hógolyóztam, és ez nagyon hiányzik, Ami nem csoda, ha a […]

Posted by
Posted in

Csak nekem nincs szerencsém?

Mire vársz? A szú csak perceg bennem és ketyegi múló időt, Ez fáj, belül sikoltok, előadod a gyűlölőt? Szeretném már hallani, hogy nekem remek dalban mondod el… Hiába vártalak egy életen át… te bizony létezel. Mire vársz? Míg bennem a vad-halál kutyája vonítani fog? Míg énbennem kutyafog vicsorítva, aratni fog? Mi ez benned, nemtörődömség, szerénység […]

Posted by
Posted in

Csak fél lábon

Mint egy maszáj, csak fél lábon állok, Révedek a semmibe és várok. Por ment a szemembe, nem látok mást, Elnyomok egy unalmas ásítást… Erre egy árva oroszlán sem jár, Így a dárdám hegye sem kopik már. Ágyékkötőmet tépdesi a szél, Az ötletem, mind sorra elvetél… Ki nem harcos zsákmánnyal tér haza… Hol kellett volna születnem […]

Posted by
Posted in

Itt a nőnap…

Neked, nekem is… Kedveske, én nappal is szeretlek, nemcsak a vak éjben, De óhatatlan, hogy nagyon izgalmas vagy az éj-fényben… Pirkadatkor úgy várom, hogy már reggel legyen, Megyek, hozok neked virágot, hogy friss legyen… (3 soros-zárttükrös) Ti magatok is egy kedves és törékeny virágszálak vagytok, Reggel, még a nap sugára is nagy élvezettel süt le […]

Posted by
Posted in

Hölgyeknek írtam… nőnapra

Férfiaknak meg kötelező olvasni! A nő maga a nő, ő maga a bájos csoda, A nő, a báj, ő maga a férfinek a csoda! Férfiak fáradozzatok, Nőnek nagyon hódoljatok! (Septolet) Férfiak! Kényeztessétek, Szeressétek, Meglétét élvezzétek. Főz, autó-stoppol, Zoknit stoppol. Neked család, Gyerekének mondja; apád! Szeressed nagyon a nőt, Tenyereden cipeld őt! Hagyd a fölös’ hajcihőt! […]