Posted by
Posted in

Gyász

Mikor gyászol a szív, gyászol a test, A lelked nyomorog, nem érti meg. A nagy űr, mi benned tátong, kevéssé tesz. Ordítanál, hogy MIÉRT?! Nem érted meg. Nehéz a szíved, nehéz a lelked. Úgy érzed, már csupán kínlódás a léted. Na, innen felállni, az a MŰVÉSZET! Ki ezen már átesett, az tudja igazán, mit is […]

Posted by
Posted in

Ha már nem létezem

Edit Szabó : Ha már nem létezem Ha már nem létezem, talán még érdekel, mennyország vagy pokol, megakad, rostokol. Kék égben fennakad, lélekként ott ragad, választ- új testet, mában lesz élete? Csillagok ragyognak, lelkembe suttognak, múlik az életed, a tested porrá lesz. Emberek szívében, gyermek emlékében megmaradsz örökre, szemfedő fölötted. Sírhantod készen áll, bizony oly […]

Posted by
Posted in

A második

A második   A Naphoz legközelebbi csillag a Proxima Centauri. Ő is fényel. Égi kénnyel. Ő is meleng és így dereng kozmosz-agyunk: kozmosz vagyunk. Kicsi, apró csillag, de hát miránk csillog.

Posted by
Posted in

Lenni kell

Lenni kell A kerékpáros fiatal fiú felbukkant az utca egyik végén. A Kővágó utcáról van szó, P. városban. Elárulom, a hitelesség kedvéért. Feltűnt és lassan gurigázott ezzel a lángvörös biciklijével.  Minden kapunál megállt és a postaládába dobott egy szórólapot. Minden kapu oldalában ott lapul, tátog egy kicsiny, egyszerű láda ilyesféle célokra. S a kisportolt, kissé […]

Posted by
Posted in

Szerelmi… csendélet?

Gyöngyfény-színű ajkaid remélem a csókomra vágynak Ugyan, szeressük már izzadtra egymást… test és a vágyak… Még hiány van, nincs itt az ölelésed, pedig -csak miattad- felajzott vagyok, Fura mi? Pedig csak a szerelmi életünk teljesüléséért harcolok. Holdvilágos, magányos éjben szerelmedre vágyom, Testembe szorult vágyak a gyászom. Vágy Gyötri Testemet. Hiányod fáj! Katarzisra vár. * Szinte […]

Posted by
Posted in

Az öreg

Az öreg csendesen ült a fotel karfájára támaszkodva és gondolkodott. Sok-sok évtized szállt már el felette. Ha a korára céloztak, mindig azt mondta: jegyezzétek meg a kor az csak egy állapot! Ilyenkor gyakran eszébe jutott, hogy bizony ezt a nyolcvankettő évet ő megélte, de hányan vannak, akik csak szerették volna. Mert ugye a sors útjai […]

Posted by
Posted in

Mosakodó nő

Edit Szabó : Mosakodó nő Nehéz munkát elvégezve megpihenhetsz most már végre, egész napos koszt lemosva szennyes a víz a lavórban. Régi, öreg a parasztház hullik le a vakolat már, egyedüli ékessége, párod néz a messzeségbe. Elment régen, itt hagyott rád oly rengeteg férfi munkát, végzed mindig szakadatlan, derekad is belerokkan. Gondolatod visszatér rá, holnapodra […]

Posted by
Posted in

Gyógyszer…

Gyógyszer 1   Fehér a gyógyszer. Kicsinyke és savanykás. Mint a friss kenyér. Gyógyszer 2 Gyógyszert beveszi. Benn van, kinn is lehessen, gyógyszert kiveszi.  

Posted by
Posted in

Érkezik…

Érkezik Ember érkezett. Háza épül-összedől. Nem megy-é tovább? Születik ember születik el-, ki-, fel sosem haland ember tovamegy Tervez Tervez az ember. Csillagpalotát épít, lakni ki fogja?

Posted by
Posted in

Nyugdíjas 1.

Állítólag borban… igazság! Nekem, combod közt a vigasság. Együtt csak szürcsöljük, Szerelmet… dörzsöljük. Ennek… nem kedvez nyugdíjasság! Kacsázó léptekkel jössz felém, Kacsázásod ágyban elvenném. Ott farod kacsázna, Ez mind’ férfi álma. Mikor jössz erre? Úgy szeretném… Gondoltam jó, hogy újra hívlak, Vársz, csiripelték a sok varjak. Jó lenne az ágyban, Régi megszokásban… Férjed játszd ki, […]