Posted by
Posted in

Korszakváltás

Sakkjátszmát imitál ezernyi bábu Mattot ad végül egy szegény paraszt Eladó játékod kedvező árú Valaki fizet, de évet halaszt Királlyá válik a névtelen herceg Cinikus mosolya rosszat jelent Csupasz főtéren bábok hevernek Feloszlik, elszéled két parlament Árkádok alatt egy eltépett rózsa Szirma az élet, keveset ér Süllyedő hajó áll száradó dokkba Kormányán remegő, piszkos tenyér […]

Posted by
Posted in

Hétfő

Porcelán késeket tompít a reggel, álmosan nyújtózva mégis szeret. Gondok vonulnak ádáz sereggel. Fatálon morzsák és müzliszelet. Áradó mosollyal pizzákra gondol, párnákat rakosgat lámpák alatt. Csikorgó villamos csendeket rombol. Garázsban megbújó fémáldozat. Gyalogló embernek sáros a lába.? Műanyag pohárba kávékat önt. Lázadó eszmékkel rohansz hiába. Megrágott hírekkel új nap köszönt. Autók sorjáznak végtelen sorban, felkúszik […]

Posted by
Posted in

Kopott ige

Ártatlan meséid ki mondja el? Elnémult csalogány hol énekel? Virágos réteken, ott volna jó… Örvénylik, hömpölyög három folyó. Csatakos cipődet sár mossa át. Ötven fád kivágja saját magát, cikázva elrohan megannyi őz. Álmatlan éjszakád hajnalt előz. Hamis a válasz, de túl sok az ok. Diszkóban táncolnak szökött papok. Visszatért megváltónk. Ajtóban áll. Csendesen mentőkért telefonál. […]

Posted by
Posted in

Vak menyasszony

Izzón parázsló forró testek Kihűlni vágyó holt lelkek Istent káromló bigottok Sátán oltárán áldozók!   Vámpírok átkos keshedtjei E forrongó kürtő közepén Fogcsikorgató hideg közöny Önimádó vak remény!   Koporsóra vágysz? Mert menekülsz! Bömbölsz akár egy csecsszopó gyermek Becstelen vagy és érdektelen Vonagló bábként éled az életed   Fogadd el, mert ide születtél! Edd meg! […]

Posted by
Posted in

Kérem

Rájöttem, nem tudom hogyan tovább, Egyet előre, kettőt meg hátrább? Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Jó lenne már előre haladni, Sikerrel nem hadilábon állni. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak gyermeket. Borzalmas látnom nálam hülyébbek, Bőven gazdagok, sikeresebbek. Valaki fogja meg a kezemet! Kérem, vezessen, mint vak […]

Posted by
Posted in

Kiút az online (b)irodalom?

Első, bejelentkező bejegyzésemnek nem feltétlenül van köze az irodalomhoz. Vagy mégis…? Kell-e manapság az irodalom, szükség lehet-e manapság az irodalomra, a szépirodalomra – egy korban, amikor már szinte minden elektronikus, digitális formába öntődik, és az audiovizuális kirakatokba már nehezen illeszthető a fekete-fehér betűhalmaz, a szöveg. Vagy fordítva a kérdésen: lehet-e mentsvár, kiút ebből – már […]

Posted by
Posted in

Találkozás az Irodalmi Rádióval

Szeretettel köszöntöm a működtetőket és a szerzőtársakat. Szerintem érdekes, ahogy be kerültem ebbe a közösségbe. Könyvvizsgáló vagyok, aki cégek beszámolóját auditálja (minősíti, hogy megfelel-e a szabályoknak vagy sem.) E munkám kapcsán próbálok a cégeknek segíteni, hogy okosabban tudjanak gazdálkodni. Ezért egy pályázati ötletek oldalra bejelentkeztem, és folyamatosan tájékoztatnak az új pályázatokról. Én ezek közül kiválasztom […]

Posted by
Posted in

Az életem foglya vagyok…

Versben és európai stílusú haikuban… Életem foglya Vagyok, idő besegít. Mutató halad. * Mindig sikertelenül küzdöttem, Pedig, helyes volt cselekedetem. * Aztán még én a Saját foglyom is lettem. Sors keze ütött! * Erőm már lassan elhagy, ahogy öregszek, Utamon a mély gödrök csak növekszenek. * Volt minden, mi rossz, Pénzhajhászás… elbukás. Erre születtem… * […]

Posted by
Posted in

Klotz Mária: tavasztündér

Klotz Mária: tavasztündér   süt a nap nem kell kalap tavasztündér mosolyog lelkem mélyén dalolok hív a fénybe messzi rétre viháncolni akarok levegőből koszorút fonok   pattan a bimbó távoli halihó zöldell a világ nyílik a virág tavasztündér kacsintgat erdő mélyre csalogat tedd hajadba pántlikád sugárzik az aurád   tavasztündér táncra perdül tavasztündér dalra zendül […]

Posted by
Posted in

Az élet védelme

Az élet védelme Az Úr angyala parancsot kapott Vegye ki a kést Ábrahám kezéből Ki az Isten iránti szeretetből Lemondott volna fia életéről Történelmi lapjaink nehéz perceiben Hősök áldozták magukat az élet védelmében Magyarként azt remélhettük A ma emberét nem kell figyelmeztetnünk A korszellem furcsán megváltozott Az emberi élet értékét vesztette Ma már nem csak […]