Posted by
Posted in

Porzik

Az öregségi lét… Porzik a szakadt-rongy életem, Felém nem járt az esővizem… Óvatlanul és tántorogva erre settenkedik, Fehér ruhája, meg a portól csak úgy koszolódik! (10 szavas) Kietlen, rögös életem évek óta szomjazik, Létesítője nem locsolta porladozik. * Mostanra várom, őszi esőket Ami megöntözi a kerteket… De, vajon az én életem oly’ poros kertje, Valami […]

Posted by
Posted in

Lehet reményünk…?

Ránk… fölcsillan a remény, de csak átkozott csaló! Sajnos, nagy eredmény tőle, nem igen várható! Itt van a valóságunkban jóformán minden nap, Vasárnapi misén is erről prédikál a pap. (sedoka) Miért csak ámít… Bennünk él, felcsillan, de… Olyan ritkán lesz való. Becsap bennünket, Néha villódzik s tovább Mi csak várjuk a csodát. * A lelkünkben […]

Posted by
Posted in

Pillanat

Van, hogy pillanat elszalad, Van, hogy örökre megmarad. Vagy hagy bennünk nyomot, vagy nem, Vagy változtat bennünk vagy sem… Vecsés, 1998. október. 28. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Kongatja az időórát…

Múlt-időben…?! Kongatja a múló időt hegedű vonója, Elhúzza az időnótát bim-bammal az óra. Ló patájától csendben visszhangzik a kövesút, Jövőbe még mehetsz, de múltadba nincs visszaút! Vecsés, 2014. június 22. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

A csend beszél…

Hogy magányos vagy, attól ne félj, Mert a csend hozzád mindig beszél… Beszél neked az a múltról, az elmúlásról, Beszél neked szépről-jóról és minden másról. Te az élet színpadán, nem vagy csak egy látomás, Bár szemed körül a sírás-rívás, mély árkot ás És életed feldolgozása agyad tébolya, Nézel, és bár messze látsz, nézésed oly’ tétova… […]

Posted by
Posted in

TÍZ SZAVASOK:

A „mécs” szónak szerepelnie kell benne! 1/. Este verset firkantok, mécs világít, Kis lángja van, nem ámít… 2/. Mécs, a poéta barátja, Ha nem csonk ceruzája, Írott gondolata… 3/. Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. 4/. Mécs van minden kis sírhalmon, Szépen világit! Nem enyhít bánaton. Vecsés, 2015. február 26. – […]

Posted by
Posted in

Kopogtat az ősz…

Csendesen múlik a nyár, Kopogtat az ősz és már Reggelente érezni a közeledtét, Hűlni érzem bőrömön nyár leheletét. Reggelente már nagyon hűs a levegő, Már nem jó viselni a nyári lebegő, Könnyű kis ruhát, e helyett már szokni kell Beöltözést, s összeszokni a hideggel. Ahogy jön az ősz, minden meleget kiírt, De nem azért mert […]

Posted by
Posted in

A Balatonunk madara…

Küszvágó csér a Balatonunk kedves madara, Enni, ráharap a rákokra és a halakra! * A legöregebb Madár huszonöt éves… Meggyűrűzött volt. * Vándormadár ő, és telepesen fészkel, Ivarérettséget kétévesen ér el. * Költés ideje, Május-július hóban. Évente egyszer… * A fészket sekély talajmélyedésben készíti el, Mit a madár, kagylóhéjjal, fűvel, algával bélel. A fészekalj talán […]

Posted by
Posted in

Naplemente a Balatonon…

Aranyban úszó Fények, Balcsi hullámon… Meditálás-csend. * Csak ülök a partodon és gyönyörködök benned, Mélázok azon, hogy mi lenne velem nélküled… A gondolatok szálldogálnak, de nincsen semmi mozdulat, A gondolatok inspirálnak, de nem mozdul a hangulat! Messzire lát a fény a nagy tónak a partján, Magába zárt a csend, az önön, vallomásán. Látom, hogy a […]

Posted by
Posted in

Írok a balkonon…

Csak ülök csukott szemmel és aggyal… írok a balkonon, Két sor között kitekintek, látom elállt a forgalom… A papír csak nem vet le, mint a szilaj ló? Viseljen el, mert tollal vagyok kardozó! Szúrok, döfök, sajnálkozok a leírt szavakkal, Hová megyünk, én és a lúdtoll… apró pacákkal? Papíron hagyjuk a nyomunkat, Örökül hagyjuk a szavunkat… […]