Posted by
Posted in

Halottainkra emlékezünk

Porból valánk és porrá leszünk? Porrá lesz a földi porhüvelyünk… Mi még csak valánk, de meddig? Szeretteink, már nem újrakezdik. Sírkertnek hívják a lakhelyüket Ott lelték meg végső nyughelyüket. Szeretteinkről szólok, emlékezésül, Könnyes szemmel emlékezünk, keményül. Szeretteink már itt laknak, véglegesen, Itt is maradnak, most már ténylegesen. Így mi járunk hozzájuk, halottak napján, És év […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nun sex monk rock

Rózsa Iván: Nun sex monk rock (Hommage à Nina Hagen) Abszolút koncentráció, Transzcendentális meditáció; Ez a rendszer ugyan kinek jó?! Nonszensz lett a való… Nun sex monk rock: Mindenki csal és lop… Rádió Jereván most Kossuth Rádió: Hans Ivanovics Hagen nekik nem való… Tehetetlen árnyak-lények: Lassan már mindentől félnek. A nagyvezír a legnagyobb tahó: Ez […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Magam magam

Rózsa Iván: Magam magam A magam egyszerűségében elég bonyolultnak tűnök… De előbb-utóbb tán még Istennek is fel-feltűnök… A magam bonyolultságában az egyszerű lények csak legyintenek rám: Pedig egyszer eljő az én korom, hisz ez az én hazám! Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hol az igazság?

Rózsa Iván: Hol az igazság? A tenger virágai poshadnak… Hévíz tavirózsái virulnak… Kinek jutott tenger, kinek nem: Hol az igazság, nem tudja senki sem… Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ki mennyit ér?

Rózsa Iván: Ki mennyit ér? Az idő hullámhosszán megáll az idő: Netán fekete lyukaké a jövő?! A tér erőterében feloszlik a tér: Mint Isten előtt, mindenki annyit ér… Budakalász, 2019. október 18.

Posted by
Posted in

Töredékek

Csonttá fagyott útszéli virágrögök, eltévedt és lepergett délelőttök. Kínlódó újra szeretni vágyás, groteszk fintorba torzult mosolygás.   Tétova, egymást kereső kezek, Sohasem találkozó tekintetek. Meggondolatlan kimondott szavak, Melyek a múltból visszhangzanak.   Egy arc a fényképről még utánanéz, Az egy egyetlen átöröklött igaz emlék. Minden más csak félbeszakadt gondolat, Mely végtelen képzeletekből fakadt.

Posted by
Posted in

Gyertyák és mécsesek…

Néhai rokonokat meglátogattam… Lépteimmel lassacskán araszolok az avaron, Gyertya és mécses lángok végig kísérnek utamon… Bejöttem én nyitott kapuszárnyon. Ülök majd padon. Virrasztott éjjel… Letaglóz a fájdalom… Vágy-domb még épül… * Éjjel, fogy remény, Sötétség, nem segítség. Szívben, gyász az úr! * Varázslatos, arany-napsütéses világ ez, De a mélyben lakó, ha kinéz, szakadt nemez. Reggel […]

Posted by
Posted in

November

– Akkor megmérjük a lázadat – mondom Lilinek ellentmondást nem tűrve, és sokkal határozottabban, mint gondolom, mert teljesen tanácstalan vagyok. El nem tudom képzelni, hogy miért nem akar holnap iskolába menni ez a gyerek. Legalább egy félóráig faggattam, hogy mi baja, mije fáj, a hasa, a torka…, no ennek “se füle se farka”…, inkább megkeresem […]

Posted by
Posted in

Történelmi lecke

Történelmi lecke Mint a lehullott őszi falevelek halmaza Úgy borítanak be a felhalmozott történelmi leckék Aztán elsöprik az útból, s guanóval borítják a fecskék Múltunk, s közelmúltunk megszenvedett perceit S ha volt is jó , lerombolják maradásra ítélt értékeit. Nem volt elég, nem volt elég a történelmi lecke Pedig többször lett a józan pillanatok kegyeltje […]

Posted by
Posted in

Ködgomoly

(Septolet) Micsoda ködgomoly! Nem mosoly… Nem látok kutyaházig, Marad sokáig… Napfény, benne oszlik, Foszlik, Porlik… * (Senrjon) Idő levelet rezez, Szépség valószínűtlen! Ez az. Körgomoly gurul. * A köd ábrázolása, Vak festőnek nem feladata. Nap, csak áttetsző. * Már van őszi ezer szín, Otthon, csak duruzsol a kályha. Nyálkás, hideg köd. * (Septolet) Kéményen, Gólyafészek […]