Posted by
Posted in

Nem az utolsók!

  Nem az utolsók!     Lábnyom. A porban. Ember. A messzi, messzi poron. Én, te a Plútó-poron.     Ha meghalunk: visszamenjünk?  

Posted by
Posted in

Nem az elsők!

  Nem az elsők!     Lábnyom. A porban. Ember. A szürke, szürke poron. Én, te a holdi poron.   Ha meghalunk: eltemetnek.

Posted by
Posted in

Én vagyok az ember

Én vagyok az ember   1. Én vagyok az ember Én vagyok hatalmas. Tajszopó gidácska, tyúkfogó, vén farkas.   2. Én vagyok a Hitler. Háborút csinálok. Saját gázkamrámban magam is jól háltam. S voltunk még egypáran.   3. Én vagyok a Jézus. Szeressed és nagyon azt, aki ellened. Jól hallod a hangom?   4. Én […]

Posted by
Posted in

Újjászületés

Pille könnyedséggel száguldottam a végtelenben. A nyugalom szétterült bennem és körülöttem is, átjárt rajtam. Nem láttam semmit, mégis mindent befogadtam, mindent érzékeltem. Színek, hangok, dallamok, illatok örvénylettek mindenütt, és én is ennek a mindennek a része voltam. A színek. A szivárvány színei talán? Nem. Annál milliószor több árnyalat úszott körülöttem és keresztül rajtam. Kápráztató kavalkád. […]

Posted by
Posted in

Csak annyit mondj

Hosszúra nyúló percek óta állok majdnem mozdulatlan a régimódi tölgyfaajtó előtt. Ökölbe szorított kezem a mellkasom és az ajtó közt félúton megdermedt. Újra és újra elhatározom, hogy kopogtatni fogok, aztán az ujjaim valahogy mégsem engedelmeskednek, inkább szétterülve rásimulnak a mellkasomra, mintha így lecsillapíthatnák valamelyest háborgó szívemet. Mély levegő. Amikor végre csitul kicsit a bordáim közt […]

Posted by
Posted in

Cseresznyefa

Megint beesteledett. Sötét van, és én nem szeretek sötétben lenni. Főleg nem egyedül. Ma újra nem játszottunk, pedig reggel megígérted, amikor kiraktál a suli előtt a kocsiból. Emlékszel, azt mondtad, ha ügyes leszek, figyelek, nem leszek rossz és nem hozok rossz jegyeket, akkor este játszani fogunk. Mi, együtt. Talán még apa is. Hét óra volt, […]

Posted by
Posted in

Életnek vannak szilánkjai…

Letöredezettek… Kút káváján pihen… holló. Peches ember munkanélküli. Bánata: nincsen meló. Mért Lehet Másoknak Minden? Neked Meg munkád se, nincs. Csak Lebzsel, Ám jól él. Szorgos voltál, Még se nincs munkád. * Jó voltál, dolgoztál. Munkátlanság megtalál még, Miért pont te? Kérded. * Lóháton, gyorsan vágtat az intéző, Már elveszett kobakjáról a fejfedő. Csak Diktál […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A titok

Rózsa Iván: A titok A titokzatos ember különleges: sokan akarják megfejteni a titkát. Ahogy a lámpafény vonzza éjjel az egyes rovarokat, úgy vonzza magához a titok a kíváncsiakat. Bár sokan mások, a gyávák, éppen a titokzatosságtól félnek… Hiszen látják, ahogy a rovarok megégnek a forró lámpától, vagy elszédülnek a lámpafénytől. A titokzatos ember erős, és […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Karma-béke

Rózsa Iván: Karma-béke Karma-béke; végre! Felnézhetsz az égre! Segített egy boddhiszatva, Vagy te szálltál önmagadba… Budakalász, 2018. augusztus 22.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Vonalak

Rózsa Iván: Vonalak Vonalas lehet füzet vagy pártember; Ki főnöke ellen szólni nem mer. Én meg nem tudok vigyázni a vonalaimra: Még várnom kell a kocka-izom hasamra! Budakalász, 2018. augusztus 21.