Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Tao

Rózsa Iván: Tao Nincs már kulturális TAO, A pénz elosztásáról dönt majd egy tahó; Ügyeletes elvtárs, ki nem tudja, mi a Tao: A legnagyobb seggnyaló lesz a baró! Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Expanzió

Rózsa Iván: Expanzió Az ember a legterjeszkedőbb állat; Így még önmaga ellenségévé is válhat. Elpusztítja tán mindenki életterét – bolygóját: Meg lehet állítani önpusztító expanzióját? Budakalász, 2018. október 26.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Métely fentről

Rózsa Iván: Métely fentről Hordává akarják zülleszteni a magyar nemzetet: Marhacsordaként terelni az embereket… Már csak gyűlölni tudnak, akik eddig szerettek: Ki látott a Földön még ekkora gazembereket? Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hajléktalansors

Rózsa Iván: Hajléktalansors Reggel kidobják őket a szállóból: Hová is menjenek?! Moziba vagy ábrándozzanak a Hiltonról? Inkább életvitelszerűen ténferegnek… Budakalász, 2018. október 25.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan…

Rózsa Iván: Bárki lehet hajléktalan… Most még csak a kis motyóikat égethetik el: De erre a rendeletre majd égő emberfáklya felel… Bármi megtörténhet, nem vesznek emberszámba senkit: Pedig valójában ők a legnagyobb, fennhéjázó senkik… Budakalász, 2018. október 20.

Posted by
Posted in

Ha meghalok

Ha meghalok, utánam könnyet ne ejtsetek! Az ősz ruhájába öltöztessetek, aranyba, bíborba, bársonyba, fejemen bordó kalappal. Így indulhassak a magasság fele. Arcomra derűt fessetek! Számra rúzst, kezembe hegedűt tegyetek! Hadd érezzem, ahogy a húrok feszülnek. Mosolyogva nézzetek az égre! Én majd ott állok színesen, vagy az Isten előtt térdelek, de boldog lelkek, boldog táncát táncolom, […]

Posted by
Posted in

Emlékszoba

Emlékeknek egy szobát kéne nyitni, a rosszakat rögtön a pincébe eltemetni. Egyenként külön dobozokba zárni, ha felidézem, könnyű legyen rátalálni. PIROS szín a szerelemé, édes mint a méz, olyan, amit az ember sokszor visszaidéz. Ki, kit szeretett jobban, én már nem tudom, ha elmém megtréfál, azzal megalkuszom. FEHÉR lesz majd a tiszta gondolatokért, hit, remény, […]

Posted by
Posted in

KEVI CSODA

Ott, ahol a pusztát átszelte két folyó, a csendes Hortobágy és a vén Berettyó, mikor még a vizük mocsárban, lápban elveszett, mikor rétek, vizek uralták a teret. Mikor emléke élt még jó Béla királynak, kitől a kunok kapták e szép tájat, akkor történt, hogy egy félárva siheder gondolta magában, hogy egyszer útra kel. Mi is […]

Posted by
Posted in

Vissza(emlékezés)

Jártomban-keltemben egy ugróiskolát találtam, gyermekkoromban én ezt nagyon is imádtam. Nem bírtam ellenállni a kísértésnek nekiláttam, semmivel sem törődve azonnal végig ugráltam. Jobb láb, jobb láb, jobb láb, két láb, egyszer, ismételgettem magamban legalább ezerszer. Felsejlett a régi fotókról felidézett utcai játék, megláttam és tudtam ettől soha sem hátrálnék. Eszembe jutott a sokat látogatott Városliget, […]

Posted by
Posted in

A múlt fény-árnyék oldala

A múlt fény-árnyék oldala Már szinte ránk szakad az ősz Forog a természet, követve a Földet Ráül az emlékezés a szivekre S mázsás teher nehezedik a nemzetre Felnőtt országban élünk Mit sosem szabad felednünk Itt ezer éve lábunk megvetettük Ezzel félelmeink végleg elvesztettük? Mindig rebellis nemzet volt a magyar Forrongott a szabadságért Egy élhetőbb jobb […]