Posted by
Posted in

Gyűlölöm a hazugságot

Gyűlölöm a hazugságot   Mi is a hazugság? Talán a realitások, az embernek az életről alkotott valóságképének a cáfolata, letagadása, megtagadása, vagy egyszerűen elutasítása. Hazudni csak tudatosan, szándékosan lehet. Véletlen hazugság, mint ilyen, nem létezik, azt a mindennapokban tévedésnek nevezzük. „Tévedni emberi dolog” – szoktuk mondani, azonban hazudni már nem is annyira emberi, mint inkább […]

Posted by
Posted in

Horgászni mentem

Mikor én egyszer horgászni mentem, nem bíztam ám a tétova véletlenben. Szomszédom gyorstalpalón oktatott ki, annyit tudtam, kell hozzá nejlondzseki. Röpködtek a szakszavak erről-arról, szákról, orsóról, botzsákról és úszóról. Gondoltam elméleti tudásból ennyi elég, lássuk most már az én horgász szerencsém. Horgászbotomat bedobtam a végtelenbe, csöndesen ültem le a horgász székembe. Untam már nagyon a […]

Posted by
Posted in

Macskák és holdak

Macskák és holdak   Ma telihold van! – újságolnám ujjongva az erkélyemen ülve telefonon valakinek, aki fontos nekem, de csak a macska az, aki kijön hozzám a szobából, és megszagolja a koktélospohárban illatozó száraz Martinit és a benne ázó citromkarikát. Akár az oliva is megfelelő lenne bele, de most egyszerűen a citrus illatára vágytam. Felnézek […]

Posted by
Posted in

A páva

A páva   Tipeg-topog, járkál fel s alá peckesen a páva, mint valami dáma, faroktolla kiterítve, mint a legyező, lépeget egymagában.   Zöldarany, füstszín, mélykék, lila, sárga, színkavalkád a tollában, viseli büszkén fajtajegyeit, tündöklik a fénysugárban.   Megszólal a fejed felett, hangja, mint a fácán vagy a fajdkakas, körülnézel, s nem is hinnéd, hogy néha-néha […]

Posted by
Posted in

Farkasok

Farkasok   Hé, farkasok! Haraptok-e még, maradt-e fogatok? Elég húst téptetek a koncból, tele a gyomrotok?   Tépőfogunk elég éles, a gyomrunk korog, megint éhes. Van még a nyájban elég jerke, mit ki lehet ragadni, ha az őrző gyenge.   Újra megjött az étvágyatok? Maradt még elég hús az áldozaton, vagy csak a csonton és […]

Posted by
Posted in

Mindennapi kenyerünk

Mindennapi kenyerünk Van búzából dagasztott, van rozs és rozsos, burgonyás, mint a lángos, és van magvas ….hmmm……ezerféle finomság. Ha betérsz egy pékségbe, rögtön megcsap a frissen sült kenyér és pékáru illata… Nincs mással összehasonlítható illat. Meglátod a ropogósra sült héját, vagy ahogyan néhol mondják „haját”, és rögtön arra vágysz, hogy letörd a forró serclit és […]

Posted by
Posted in

Kutyák

Kutyák   Éhesek vagytok? Vadul csaholtok? Nincs itthon a gazda, korog a gyomrotok? Szátok szélén a nyál majd kicsordul, nyakatokon a  nyakörv szaggatva szorít, mikor a kapu csikordul.   Hol van a régi, szabad énetek, mikor a hegyet s az erdőt járta szabad népetek? Elég volt a pocok is, s néha a rablott tyúk, s […]

Posted by
Posted in

Haragszik az Isten, értem haragszik

Haragszik az Isten, értem haragszik   Haragszik az Isten, értem haragszik, kit megáldott érzéssel s a beszéd képességével, most azt kívánja: ne beszéljek. Ne beszéljek, ahogyan arra a tudó ember hivatott, s hagyjam a szót másnak, ki arra nem méltó. Tüzes villámaid szórod Uram, s haragszol. Értem haragszol, tudom, s nem ellenem, mert ostoba, e […]

Posted by
Posted in

Huszonnégy

Huszonnégy   Hol van a fény, mi a szemedben sugárzott rég, kicsi szöszke lányom? Látod a távot, mit futni akartál, de régen rájöttél már, hogy az nem a te utad, mit bejárnod tévedés s tévelygés, a labirintus folyosói mélyén.   Ariadné fonala kivezet, ha hajt a változtatás iránt a vágy, s ráébredsz, hogy előre ma […]

Posted by
Posted in

Sírversek

Sírversek I. Egy hadvezér emlékére (Harc)   Ugyanazt akarjuk. Megszerezni nehéz, nincs előle elég. Nem osztozunk.   Kemények vagyunk. Nem tárgyalunk. Inkább dacolunk, s Marsnak áldozunk. RosaMaria B. – 2015 ***   II. A dominus emlékére   Életem megéltem, felszínét szemfényvesztők bearanyozták, látásom elhomályosítni próbálták, s szememet lefogták. RosaMaria B. – 2016. ­­***   III. […]