Posted by
Posted in

Hangos szél… végigsüvölt

Hangos szél… végigsüvölt a háztetőn, Dübörögve… mint lovas had a mezőn. Engem üldözne, de én lekushadok, Védelmet ellene, sehol nem kapok. Elvagyok, mint cirkáló a tengeren, Egy csóró pórnép vagyok a végeken. Én lennék más… pici szerencsém volna, De nincs (!) csak a pech szól… utolsó szóra. Már kitörnék, mint bika karámjából, Mert már elegem […]

Posted by
Posted in

Az élettől

Az élettől, nem kérek sokat, Csak egy jó „egy éjszakás kalandot”. Ez? Nem adja meg, olyan, mint egy szűz. Ahelyett, hogy adna, folyvást csak űz! Életút kedves? És mért vehemens velem? Bántó… öröme. Vecsés, 2002. október 15. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Dzsungeltúra

Hétköznapi pszichológia… Az érzésekben kóborolni, átélni, maga egy dzsungeltúra. Éhség, szerelem, remény, vágy, meg a sóvár, merengő szem. Az érzésvilág leküzdhetetlen, keserves mint, gyilkos tortúra S Szenvedő érzi, nincs szabadulás, elvesztem az eszem. Pszichésen, mindennel lehet mit kezdeni, de érzés, lélek ura. Vecsés, 2017. június 17. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem. Kicsengettek. A nyári vakáció kezdetét veszi. Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján Az emlékek szárnyán lassan messze járok Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom Drága szüleim kezét fogva az országot járom Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel A politika a családot is békéjéből kirepitette Mig megpihenni hagyta az […]

Posted by
Posted in

Házassági évfordulónkra

Házassági évfordulónkra. Beléptünk a közös ötvenedik esztendőbe Vajon mit irhatok az emlékkönyvünkbe Évtizedek krónikáját? A gyermekáldás boldogságát? A közös élmények gazdagságát? Elvesztett szeretteink együtt megélt gyászát? Az időnkénti sikertelenség magányát? A megálmodott vágyaink bukását? Vagy apró sikereink váratlanságát? A kölcsönös sértődések napjainak számát? A magunkba folytott indulatok hallgatását? Amire igazán büszkék lehetünk Hogy az egymás […]

Posted by
Posted in

Dal az életről

Dal az életről. Markomban szeretném tartani a Földet Simogatni, mint egy éneklő kisrigót Melengetni, kézből etetni Csillogó-szines ruhába öltöztetni Altató dalt súgni a fülébe Szeretet-fátyolt borítani keblére Felejteni gyilkos háborúkat Ránctalanitani bűnös vágyaikat Majd száműzni csillagokon túlra Új éltet lehelni a rászorulókba. Énekel a mosoly az arcokon A távolságot fényévekben mérhetem Hol folyók,hegyek,tengerek dalolnak A […]

Posted by
Posted in

Merre szállnak a fellegek?

Egy asszony naplójából /3 Nyár elején zsenge még a fű, derékaljnak fényes zöld selyem, testemhez simul, lágyan ringat, míg elalszom, ébren álmodom. Felhők suhannak a fák fölött habfehér fátyol szárnyakon, köröttük a tág óceánban végtelen csend és nyugalom. Míg félálomban kísérem őket, arcomba kósza szél lehel, s én, ábrándos lélek, tőle kérdem: Merre szállnak a […]

Posted by
Posted in

10 szavasok -3.

Mécs lángja maga a szeretet, Igyekszem is nézni, éppen eleget. * Mécs melegséget sugároz, Hozzá fényt szétsugároz, Nagy szeretetet is kisugároz… * Mécs, világit karácsonykor az ablakban, Kint is látszik a szabadban. * Mécs volt a barátom, Ma este már… papírt se látom. * Pincénkbe mécs világít, Nincs gáz, ezzel ámít… Már nem számít… * […]

Posted by
Posted in

Az én utam

Az én utam Én meg- és bevallom, képes vagy hallani?: én megmaradok humániai. A miattot ne kérdezzed. Jó nekem. Ő hozott világra vagy az Androméda? Tőle hangzom fel nem mint a néma. Szánt, vet, arat a humánföld énbennem. Bevilágít engem, ember lámpát miképp. És napcsillogó és élhetniszép füstté olvad a humántűz agyamban. És én csak […]

Posted by
Posted in

Telelkünknek

Telelkünknek Két lélek áll egymás mellett, nézd! Beteljesült ősi kellett. Kész! Testek által, testek helyett is. Tartsd kezed hát nyiss! Köztük sűrű semmitlen lég száll. Valaki most: “éppen elég”- szól. (Unokáknak lesz örökség, új.) Üdén mosoly’g akár a jég Fújj! Eszünk dobbant egyközösen, szép- mint a régi Örök Ősben épp! Ne kérd okát, én sem, […]