Posted by
Posted in

A megbicsaklott tanmese

Szohner Gabriella: A megbicsaklott tanmese Tízéves unokám kinőtt a mesékből. Érdeklődését nem kötik le a varázspálcával röppenő tünde lányok, a vasorrú, bibircsókos boszorkányok, az üvegcipellők, sem az elvarázsolt szellemek. Angyalian tiszta gyermekszeme meglátja már a világ számtalan rossz oldalát is, saját bőrén tapasztalja meg az egyenlőtlenségeket, az igazságtalanságokat. Ma már a mindennapos emberi történeteket hallgatja […]

Posted by
Posted in

Tavaszi szél

A tavaszi szél kergeti a vetésbe kószált bárányfelhőket, Föltehetően, szeretné hátulról kicsit megrugdosni őket! * Tébolyult a szél Új létnek, vadul örül. Kék ibolya él. * Szél végigfut Erdőn, barázdák során… Friss illatot hord… * Szemenszedett az eső, mit összesöpörtem betonról, Mert úgyis kevés… szárazságot nem veri le homokról. * Szakadó eső Áztatja megújhodást. Szomjas […]

Posted by
Posted in

nézd milyen…

ma nézd milyen a bolygón ha a tavasz kicsit tétova (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

Ne mond soha

Ó ne mond soha földlakó: az élet rossz, hisz élni jó. (Kínai versforma – Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa)

Posted by
Posted in

táncol a csend…

táncol a csend az idegek falán közben talán a plafont bámulom vagy csak nézek a fejemből bambán mert fekszem csak némán az ágyamon zaj kellene mely nem idegtépő Vivaldi zene vagy valami más hol a borzongás kellemes kitérő hívő lehetne a hitetlen Tamás de hinni ma már csakis magadban mert megtébolyult a szép új világ […]

Posted by
Posted in

Hidd el, mindennek…

Hidd el, mindennek oka az alma, mert oly csábosan piroslott a fán. A “hason csúszó” talán csak azt várta: mikor jár arra végre az a lány. De az őrző szem némán kifigyelte, vagy csak érezte bűnös a gondolat, az alma, a lány, a csábítás trükkje, de a tilosból soha nem lesz szabad. Ledőlt minden mit […]

Posted by
Posted in

A vershez

  Szüless vágyaink éjszakáján, szüless, ha kong a déli harang, szüless hajnali gyöngyhullásban, s akkor, ha alkonyodik a nap! Csengjen kristálytisztán dalod, mint forrásé erdei tisztáson, zúgj, mint a szél, ha üzenettel száll, dobogj, mint szív dobog a kőben, légy kenyér a szellem asztalán!

Posted by
Posted in

Beszélni akartam a Mikulással

Szohner Gabriella: Beszélni akartam a Mikulással Már lehullott minden levél a fákról, és én tudtam, hogy nemsokára esni kezd a hó. Szerettem a telet. Nem is annyira a kinti hideget, mert hamar átfáztam, sokkal inkább a várakozást, a készülődést szerettem, amik odabenn, a családban történtek. Ebben az időszakban nálunk mindig történt valami érdekes. A nagy […]

Posted by
Posted in

Nyári chanson

Még kong a déli csend a harangszó mögött, kánont utána zeng az ég, s a föld között: táncos pacsirta pár köszönti nappalát, cifráz fióka rá, csipogja szólamát.   Húsos levél alatt a szél esőre vár, felhők fölött a nap csak úgy kikandikál. Épp rám kacsint, fanyar mosolyba rejtve bút, ujjával elzavar egy égiháborút.   Elleng […]

Posted by
Posted in

Tavaszi haiku csokor… 6.

Állatvilág Éter! Madárdal! Földön, sok bogár futkos. Méhraj a fénybe. * Parkban ott ül már, Illathozó langyos szél. Boldog méhrajok. * Fűben, zene szól, Tücsök, nekünk hegedül. Zöldes sarjadás… * Újraéledtek Hangok, kertet betöltik. Tücsök ciripel. * Tücsökhang, cirip Hallik kerti zöld fűből. Fűnövés zaja. * A nád a széllel Kekeckedik, ujjat húz. Nádirigó ül. […]