Posted by
Posted in

Közönyök

Hétköznapi pszichológia… Biztos, hogy élet ez? Vagy inkább élettelenség? Álom, lélek nélkül. Az élet, rohanva halad, az alkonyata felé, Lelki viharok kicsit sem akadályozzák! Remény van de, öröm, életet kevéssé fertőzé… És Életet, a közönyök is túlzón gáncsolják. Lélek lekötözve is él… rossz igy hatol öbelé. Túl sok az áteszelt közöny, Mint kihányt öröm a […]

Posted by
Posted in

Autoimmun

Akai Katalin      Autóimmun   Bárki bántott bénán tűrtem. Engedtem! Soha, vissza nem ütöttem. Szenvedtem! Könnyeimet némán nyeltem. Gyötrődtem! Fájó lelkem álarc fedte. Szüntelen! Féltem magam megmutatni. Nevettem! Haragomat mosoly fedte. Kelletlen! Dühömet is mélyre nyeltem. Sértetten! Bánatomat eltitkoltam. Viseltem! Magam ellen vívtam harcot. Végtelen! Agykontrollal gyógyulgatok. Ügyesen! Nem tudom már visszafogni. Nyelvemet! Napról-napra jobban […]

Posted by
Posted in

Az élet megy tovább

  Akai Katalin                                         Az élet megy tovább   Csehszlovákia, 1935, Felvidék, Várkony. Magyarok lakta terület. „Trianon” után lakosai egyik napról a másikra nem Magyarok, hanem Csehszlovákok lettek. Az ott élőket szlovákosították, akár erőszakkal is. Az […]

Posted by
Posted in

Ma is élő Bory-vár

Edit Szabó : Ma is élő Bory-vár Volt és van ma az Öreg-hegy, hol élt hajdan kő mestere, borospince, rajta présház, ráépült az új lakóház. Nagyot gondolt a ház ura, lakóházból lesz palota, két kezében van az erő, művészetek mestere Ő. Lassan gyűlt a jövedelme, haladt az építkezésben, emelkedtek falak, tornyok, beleremegtek a szobrok. Ő […]

Posted by
Posted in

Este a kertemben

    Lassan ereszkedett le rám a kormos sötétség. A Napot két kézzel erősen tolta maga mögé. Magányosan ültem a kopott kerti széken. Csillagokat néztem, ahogy gyúlnak ki az égen. Nem hallottam semmit, csak az üres csendet. Csak annyit, hogy egy szúnyog sóhajtott egyet. Lóbáztam a lábam, és nagyokat pislogtam. Kezem karba tettem, s néha […]

Posted by
Posted in

Tavasz, megérkezik…

Már jégcsap sor, nem zenél az ágon, Nincs már ereszen és sehol máson. Pocsolyákban, már hullámzik a víz. Nem veri vissza ég-kékjét, nem kvíz. (sedoka) Hó nincs, jég sehol, A nyári út még sáros, Tavasz jötte nem kétes. A hó elolvadt, Tócsák sora az utcán, Nap fénye felszárítja. * Gyerekek, bizony hazafelé nem csúszkálhatnak, De […]

Posted by
Posted in

Hatvan év felett…

Hétköznapi pszichológia… Hatvan felett, állítják, hogy szép lehet az élet. Mondják ezt azok, kiket még nem gyötört az élet, Akikben még nem járt le, elkopva, ennyi élet. Hittem… idősen gondtalan az élet, Évekkel hátamon, nem találok szépet. * Aki fiatalabb, az állítja, hogy csodálatos az öregkor, És nagyon szép lehet, hogy minden napra jut egy […]

Posted by
Posted in

Hóborította a táj

A télről, kínai versformában… Zúzmara Fekszik fenyőkön, Téli hajnal lehelte. Sötétség van felhőkön, Szánkós… ráköszön. Immár hajnalpír hasad, Fénye határra tapad. Megjött a szép kikelet, Szellő csókol s elszalad. * Hófelhők Borítják tájat, Színük egy szín fekete. Erdei út, holtjárat. Út, jeges járat. Harmat lepi a határt, Szellő viszi illatát. Akár egy virágoskert, Lásd, a […]

Posted by
Posted in

Fénylő az égbolt, de múlik a nyár!

Haikuban, 10 szavasban és apevában írt a szerzőpáros… Fénylő az égbolt, Csillagok vakítanak. Hűsítés nincsen. Hold is ragyog, mily ékes, Nincs, ki hazakísérjen…nem vétkes. * Éjjel a vén hold, Magányos és táncolgat. Árnyékmozgások. Halkan dalol, táncra hív, Öleli árnyékom… nincs már magány, vérzőszív. * Holdezüst befed Mindent, mi környéken van. Langymeleg este. Ezüst csillámporral díszíti […]

Posted by
Posted in

Hmm… öregen már ez van

Apevában és versben írt a szerzőpáros… Juj, De szép Az élet. Öreg mivé Lett? Mint ódon vár. Ifjúság, boldogság gyorsan elszállt… csak csalóka ábránd. Csupán szíved dobog, tested nem mozdul, várod az ármányt. * Ha, Mégis Minden jó És szép is volt… Öregség mért nyűg? Ám olyan szerencse nem érint, sem öreget, sem ifjút. A […]