Posted by
Posted in

Hold

Rejtélyes, sötét éjszaka: Csillagok drámai színpada. Főszereplő, de nincs szava. A homályba veszve ragyog, És eltűnik, ha eljő a pirkadat.   Részegen, bódultan táncol, Arcára írva a mámor. Fénye megbabonázhat bárhol. Lehelete a hűs köd illata, És hozzá szólnak mind az álmok.   Hajnalban dühössé válik, Mérgében búcsúzni vágyik. Színe, mint vérvörös kárpit. A madarak […]

Posted by
Posted in

Bolond Jane a püspökkel diskurál

William Butler Yeats: Crazy Jane talks with the Bishop W. B. Yeats: Bolond Jane a püspökkel diskurál Találkoztam a püspökkel az úton, És sokat beszélgettünk: ő meg én. „Melled lapos és hipp-hopp leesik, Hamarosan kiszárad majd az ér; Mennyei palotában lakni, az igen; Nem holmi ólban, hol a disznó él.” „Jó és rossz, szinte rokonok, […]

Posted by
Posted in

A FESTŐ EBÉDJE

A FESTŐ EBÉDJE A festő festett. Már elmúlt fél egy is. De itt még nem tartunk. Azzal kezdődik: hogy a festő fogja ecsetjét, vászonját, palettáját és kimegy a kertbe. Kisétál vagy inkább: kisiet, hisz el kell kezdeni mielőbb. Már előtte a kész kép, lelki szemei előtt. Apró, aprócska csillag, amint körbe-körbejár egy gigászi, lélegző, vízzel […]

Posted by
Posted in

Példázat

Látod, a magas fenyő apró magból bújt elő, napról-napra, évről-évre  erősödött zsenge törzse, kiállt sok fagyos napot, forró nyárban szomjazott, ágait ha vihar tépte, nem szidta a szelet érte, ahogy gyűltek évei, sokasodtak gondjai, de türelme erősödött, nem sürgette ő az időt, mikor odaérett, sorba’ tobozait elhullatta, s elégedetten emelte, homlokát az őszi égre.

Posted by
Posted in

Művészportré Szűcs Jánossal

1954. november 14-én Békéscsabán születtem. Édesapám szobafestő, édesanyám kiskereskedő volt, már mindketten meghaltak. Gyermekkorom és ifjúságom a nagykorúságomig Vésztőn telt el. Színes, élményekben gazdag falusi gyermekkorom volt. Ezt ma is nagy kincsnek tartom, nem rabolták el a szüleim a gyermekkoromat, hagytak játszani. Az általános iskolát, a gimnáziumot Vésztőn végeztem el. Miután leérettségiztem, 1973 nyarán Budapestre […]

Posted by
Posted in

ARANYBÓL

ARANYBÓL 1. Az aranyurna létezik, az aranyurnások léteznek. 2. Ez arany és csillog és tömör és urna. És sárga. Ahogy ott áll a ravatalon: mint ősi istenszobor. Nem? Nincs keze-lába, nem is kell. Feje sincs-vagy inkább ez a fej és törzse nincs. Igen, egy fej. Mélázik, bölcs derűt sugárzó Buddha-szobor feje. Mosolyog is, de lehet, […]

Posted by
Posted in

MESE A…

MESE A… Egy meg nem nevezett világban, egy meg nem nevezett ország meg nem nevezett városának meg nem nevezett utcájában van egy étterem. Helyes. Az ilyesféle éttermek fölöttébb hasznosak. Az ember, biológiai lény-mivoltából fakadóan, előbb-utóbb megéhezik, meg is szomjazik-s ilyenkor mit tegyen? Mit tehet, mit tesz? Nem sétál be valamelyik élelmiszerüzletbe, nem rejt az inge […]

Posted by
Posted in

Zsenge rügyek

A tél bundáját lerázva roppanva bontják levelüket a zsenge rügyek. Kikeleti hóvirág óvatos szerénységgel dugja ki fejecskéjét a földből, félve tekint körbe, itt-e ideje jöttének? Madár-raj rebben a fákról. Nehézkes felhő-falkát kerget a szél. Fürgén táncol a fény. A szürke, a kék színek összefonódva olvadnak az ég vízébe.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kávés haikuk

Rózsa Iván: Kávés haikuk Forró, fekete: Kolumbia termette Kávé remeke. Arabica – jó. Robusta – erősen jó. Keverék – legjobb! Fennsíkok földjén, Kávébab cserjén termett Fekete gyöngyszem. A Maran kávé Semmihez sem fogható Íze, zamata. Olasz pörkölés – A legjobb a világon! – Mondja egy magyar… Modena éke A Molinari kávé: Királyi zamat. Pavarotti és […]