Posted by
Posted in

Az öreg bálnavadász…

Hajnalban még derengett, de hozta dühöngő süket csendet… Az öreg bálnavadász, “kis lukas” ladikkal halászni ment… Lassan a hajnali napfény rávetődik a tóra, Új napot nyit ez a kora hajnali, álmos óra… Fiatalon tengeren élt, bálnára vadászott, Még most az éjjel is csak a tengerről álmodott. Hiába, megöregedett, csalódott, érzi hiányt, Ő már vénember, nem […]

Posted by
Posted in

Hősszerelmes

Meditálás a szerelemről… Fiatalon te lány voltál vagy fiú, mindegy most már… édes, Ha, egyszer te voltál a tántoríthatatlan hősszerelmes… Elsodort az érzés, kiélvezted minden pillanatát, Ha megláttad, máris érezted a torkod szorítását… Legfontosabb volt, hogy a kebled duzzadt a jó érzéstől, Közben meg nem tudtad, eltávolodtál a józan-észtől… Évek, azonban nem állnak meg, elszaladnak, […]

Posted by
Posted in

Csodás égi tünemény

Szerelem, Te csodás égi tünemény, Nem vagy más, csak kémiai esemény! Meglátod a szerelmed tárgyát? Megérzed irántadi vágyát? Benned is beindult az érzés? Már nincs is benned a kétség, és… Szerelem oly’ mint egy Isteni sugallat, Magához von, elragad, ez egy nagy falat Boldogság… elmerülés a boldogságban, Továbbélés ezen Isteni csodában… Szerelem, Te csodás égi […]

Posted by
Posted in

A fennsíkon szél fütyül az erdő sávon át (Szabálytalan szonettkoszorú )

1 A fennsíkon szél fütyül az erdősávon át, Hol a fészke rejtekén, mit őriz kismadár, Szélben hajladozva, mint az érett búzaszár, Borzolt tollakkal, mert riogatja bokorág.   A madár sorsa ilyen, lármás és veszélyes, Élelmet kutatnak, míg elhagyva fészküket, Fiókáik versengnek, kiveszik részüket A táplálékból, melynek mértéke szeszélyes.   Az ég azúrban fürdik, a nap […]

Posted by
Posted in

Magamnak…2018.10.10.

ismét öregebb lettem egy évvel hetven évem mily gyorsan elszaladt ráncaimmal a kor már nem érvel az idő telik és gyorsan halad megéltem mondom bár biztosan tudom mire vágytam soha nem érem el utamat járom ott túl a dombon szférák zenéje csak nekem énekel picike csodák és aprócska jelek jelzik nyílik itt nekem is virág […]

Posted by
Posted in

Krizantémok / Puccini emlékére/

:Krizantémok. /Puccini emlékére/ A naptárt a sarokba dobtam Szeptembert mutatja az óra Kertem varázsló tündérei A krizantém mágiája Bulya szinvilágukkal Mint a legszebb álmok Ringatnak, s megfiatalitanak Mert a hosszú forró nyárból A nap éltető sugarai ittmaradtak S táplálják kertem legszebb virágait Mely vetekszik a szivárvány színeivel Mivel minden sejtem szinültig betel Olyan, mint egy […]

Posted by
Posted in

Emberek, szánjatok…

Emberek, emberek, valahogy szánjatok engem! Életbörtönöm vakolata eltemet engem… Emberek, emberek, valahogy szánjatok engem! Fáj A lét Négy fal közt. Jó emberek Szánjatok engem! Szánjatok engem Jó emberek! Négy fal közt A lét Fáj. * Emberek! Valahogy szánjatok, szánjatok engem! Életbörtönöm dohos szaga, úgy fojtogat engem. Emberek! Valahogy szánjatok, szánjatok engem! Fojt A doh, Nyomasztó. […]

Posted by
Posted in

Őszi nosztalgia

Edit Szabó : Őszi nosztalgia Mosolygós a nosztalgia, az ágak még virágoznak, virág nyílik folyó partján, vidám pár nézi ladikján. Áll a csónak, már nem mozdul, várja, hogy a világ újul, vendégei már nem fognak, idősek ők, álmodoznak. Fiatalság messze repült, ám boldogság vette körül, öreg néne emlékezik, párja csendben elmélkedik. Megéltek oly sok-sok évet, […]

Posted by
Posted in

Élem az életem… 3.

…az élet színpadán… Zarándok lelkem, eredendően, velem együtt útra kélt, Stikában, bőszen reménykedett, velem együtt jobbat remélt. Lépteim a színpad deszkáján lépre csalták az éveket, Jöttek is egymás után, így ők adták össze az életet. Eljátszom a színpadon, hogy szív romjain születtem, Életem maga volt az én keserűvíz tengerem… Fuldokoltam a vad vihar magas légnyomásában, […]

Posted by
Posted in

Élem az életem… 2.

…az élet vonatán… Zakatol a vonatom, immár jól megkopott, törött síneken, Valaha elindult élettel… tarolni végzetet, végeken. A mozdony füstje krákogtat, hol fekete, hol meg fehér, Beborít ez mindent, egy álcázó köd-felhővel felér… Sorsom a rám szabott köntöst tartja a vállamon, Nehogy levegyem, lépjek túl a régi álmokon, Pedig nézem, a köntösöm, alul szakadt, körbe […]