Posted by
Posted in

A költői pályázaton elismerést, oklevelet kapott versem. Valami… Valami réges-régi, Mi fájdalmasan érint, Hatalmába kerített, S nem enged Csak szorít, húz és tart Űz, ver és hajt… Én jövök, megyek és állok… Magamban kiáltok- Levegőt! Ujjaimban újra érzem A mágneses erőt S mint jó bolond, Futok… Előre, hátra és tova… Aztán némán állok Hangosan kiáltok […]

Posted by
Posted in

Tiéd a választás

  Tiéd a választás  /2009.09./ Van aki érkezik, van aki elmegy Van aki úgy él életében, mint egy gyermek Van aki elesik, van aki feláll Van aki mindig, mindenféle sorba beáll. Van aki szelíd, van aki tombol Van olyan, ki magán kívül másokra is gondol Van aki dolgos, van aki hanyag Van aki mások által […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Álmagyarok

Rózsa Iván: Álmagyarok Álmagyarok magyarkodnak; Fenekednek, acsarkodnak; „Prófétájuk” egy hitvány gazember: Ki tényekkel szembenézni nem mer… Budakalász, 2018. szeptember 17.

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyere!

Rózsa Iván: Gyere! „Gyere el hozzám! Bújj ágyamba, agyamba! Legyünk önmagunk!” „Gyere el hozzám! Add meg és oda magad!” – Szólt a skalpvadász… „Gyere el hozzám! Nincs otthon nejem s anyám!” (De hülye vagyok…) Budakalász, 2018. szeptember 14.

Posted by
Posted in

Takarító sztory

Takarító story Történetünk idején hősünk siheder legényke volt, s mert sok mindennel foglalkozott – melyek közé sajnos még véletlenül sem tartozott a tanulás – hát elfogadta a jó nevű budai gimnázium nagyhatalmú igazgatójának ajánlatát, mely szerint a továbbiakban nem kérik számon jelenlétét a tanórákon, sőt igazolnia sem kell távolmaradását. Magyarul: rövid úton kirúgták. Jóllehet annakidején […]

Posted by
Posted in

Katika kálváriái

Az osztályban most a szokásosnál is nagyobb volt a nyüzsgés Nem csak a bekukucskáló napfénye melegítette a gyereki szíveket, hanem annak a várakozásnak az izgalma is, amit Katikáért éreztek. Átvették ezt a hangulatot mindnyájan, vágyakozva lesték mikor nyílik már ki végre a terem ajtaja. Ma a bíróságon az ő sorsáról döntöttek. Megy vagy marad? Továbbra […]

Posted by
Posted in

Folytatásos regény, 4. rész

Róza nagymama itt elgondolkodva megállt a mesélésben. Mi történt aztán? – kérdezte Irén. Nem tudom, csak eddig ismerem a történetet. Azért meséltem el Neked, mert nagyon sok szeretet van a szívemben, és nagyon kevés ember, akinek odaadhatnám. Úgy éreztem Neked adhatok belőle! És még valamit szeretnék adni. Egy legyezőt, ami az enyém volt. Nagyon szerettem, […]

Posted by
Posted in

Az utca vándorai

Talpuk alatt megreped az aszfalt, mert súlya van a gondjaiknak; nem árvának születtek: angyali teremtések voltak ők is egy gyerekkori fényképen; most mégis nyári éjszakán magukra húzzák takaróként az eget, csillagrojtjaik megcirógatják arcaikat, olyankor ecetszagú a mosolyuk; vánkosuk a téli éjszakában egy sínpárna lesz, s behavazott emlékeiken nem fog majd a könnyes olvadás, utcáról utcára […]

Posted by
Posted in

Az árvaház

Előszó     Nagy szeretettel és tisztelettel ajánlom regényem mi kitaláció alapján született. Minek a helyszínei valós alapokon fekszik. Vannak sajnos már olyan helyek, amik már meg szűntek. Feledésbe merültek. Akár csak a régi népszokások. Azt a környezettet-világot próbálja vissza tükrözni, ami a régi parasztvilág és tanyavilágot mutatja be. Ahol a megbánás, a düh, és […]

Posted by
Posted in

Átkönyörgött évek 2.

Szohner Gabriella: Átkönyörgött évek 2.   Sírtak is még, ezerszer elmondott szavakat ismételgettek. Elképzelni sem tudták a jövőt, a holnapot, a holnaputánit, az azutánit. – Károlyt engedd vissza a szobánkba – mondta váratlanul Jani. Más helyzetben Róza talán mosolygott volna ezen, de most kivörösödött szemmel, duzzadt arccal, csak megsimogatta férje mellkasát. – Ölelj át kérlek! […]