Posted by
Posted in

Amit én érzek…

Az életről, versben és apevában írt a szerzőpáros… Te nem érzed, amit én érzek, vagy tán’ érezhetnék? Hidegen, velem mindig, egyedül ezt éreztették. Nem látod te azt, amit én látok az éjszakákban? Szerelmet vizionálok magamnak, magányomban… Egy Esélyt Kaptunk rég. Hagytam kárba Veszni. Harc nélkül. * Az én keblem érzése érted állt ki mindig, És […]

Posted by
Posted in

Tavaszi virradat

A tavaszról, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Kopár faágak Közt botladozik a szél. Ágon, vastag jég. Szállj tova téli álom, Mikor tavaszra vágyom. * Pihen csillogva, Havas, mesebeli táj. Szikrázó napfény. Még könyörtelen, konok, Én türelmetlen vagyok. * Süvöltő szél a Lombok között, rémisztő. Nagy hidegérzet. Bennem ébred kikelet, […]

Posted by
Posted in

Holdfényes éjszaka…

(tízszavas) Előbújt a Hold, érkeznek a csillagok, Légben szállnak esti illatok. (3 soros-zárttükrős) Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! Csillagok is kilátszanak esti illatfelhőből… Este a Hold, ha megérkezik, kibújik felhőkből! * Égen cselleng néhány hófehér bárányfelhő, Őket terelgeti a huncut szellő. Akolból kiszabadult pár bárányfelhő, Kutya helyett terelget a huncut szellő… Akolból kiszabadult […]

Posted by
Posted in

Művészportré Szilágyi Katalinnal

Mottóm édesapám, Szilágyi Ferenc után szabadon: „tisztelet, becsület, szeretet”. Szeretnék ennek megfelelően élni, alkotni és tenni. 1967. szeptember 16-án, Pápán születtem. Édesanyám: Székely Jolán. Édesapám: Szilágyi Ferenc. Egy húgom van, Anitának hívják. Szüleimmel és húgommal boldog, családias gyermekkorom volt Pápán. Sajnos szüleim már nem élnek, édesapám kilenc, édesanyám hét éve hunyt el. Felmenőim Erdélyből származnak. […]

Posted by
Posted in

Holdfény az ősi jel

A holdfényt, TANQ –ban örökítette meg a szerzőpáros… Öreg Hold aluszik, Napsütésben semmit sem lát. Most még, napfény az úr! Kedvesem a Nap, alant jár, Ásítva szívem estre vár. * Este olyan derűs, Felhő nincs, meleg még maradt. De, már Hold is látszik. Nyári est meleget áraszt, Sarlóm ezüstös fényt fakaszt. * Jól beesteledett. Tóban […]

Posted by
Posted in

Tavaszmúlás idején…

Tavasz és szerelem, a tanka csokrot eredeti Baso féle stílusban írta meg a szerzőpáros. Rózsaszirmokkal Teleszórt ágy hívogat. Szerelmi mámor. Férfiak, van rózsátok? Gondozzátok, óvjátok! * Lebeg langymeleg Légóceán. Átölel. Hűség reménye. Gyönyörű, akár a Nő, Lesz kertedben, királynő. * Szenvedély nyílik… Lélekben, dalol a kéj. Elvarázsoltság. Amíg zsenge fiatal, Vonz, csábít illatával. * A […]

Posted by
Posted in

Rettegés

(vers) Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend! Lelkem nem találja helyét, békéért esend… Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed? (apeva) Úgy Tűnik Csend honol, Oly zajtalan, Ám csak külsőleg. * (haiku) Idegen, rideg Oly’ élettelen minden. Belsőm gyötrelmes. A Lélek Vergődik, Bizonytalan, Nincs már nyugalom. * (Vers) Fekete felhő a csillagok csendes takarója, […]

Posted by
Posted in

Mond:

Vénség… vízió Mond: a sötétség és a fény egy? Mond: a fény és az árnyéka egy? Mond: a kiáltás és a csend egy? Mond: a csend és a hallgatás egy? Mond: a tűz és a vizecske egy? Mond: a víz és a szárazság egy? Mond: ezekből bármikor lehet elegy? Mond: elegyből van olyan, mi tönkremegy? […]

Posted by
Posted in

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén – előadja: Zsoldos Árpád

Nádasi Katalin: Az őrzők szigetén Ez a harmadik indián mese, igaz mese, ezért aztán inkább felnőtteknek szól, bár igen jó volna, ha gyermekek is időben átélhetnék e történet szépségét. Kecsua indiánok egy kis csoportjának csodálatos életfelfogásáról, életmódjáról szól, amely negyed századdal ezelőtt még így volt igaz, ahogy elmesélem, de lehet, hogy ma már csak színjáték […]

Posted by
Posted in

A lámpagyújtogató

  Annácska nagyon szerette elkísérni a nagypapáját a munkába. Szeretett mellette sétálni, és követni őt kandelábertől kandeláberig. Olyankor úgy érezte, hogy elsőként övék az utca, csak utánuk kaphatja meg azt a város, a járókelők, vagy bárki rajtuk kívül. A fellobbanó fények az övék voltak, csak az övék. Nem is láthatta azokat más, hisz ők voltak […]