Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Kis Hableány

Rózsa Iván: Kis Hableány Partik helyszíne Egykoron, kis Hableány; Nem hajóz ki már… Hableány pihen Habok közt, Duna alján; Léte véget ért… Nem kószál, bolyong Nagy hajók közt soha már; Sors akarta így… Ázsián kívül Látni szerettek volna Más kultúrát is… Bátor turisták Nyolcezer kilométert Utaztak halni… Huszonnyolc ember Hullámsírja, a Duna Meg árad, sodor… […]

Posted by
Posted in

Létezik az örökké?

    Létezik e szerelem egy életen át; avagy a sóvár szem mindig messzebb lát?   Kívánja mi tiltott, elérhetetlen? Az új a jobb, a feledhetetlen?   A szerelemből megszokásba lép, ki egykor szeretett friss virágot tép?   Létezik e szerelem, örök hűség? Létezik e boldogság, igaz gyönyörűség?  

Posted by
Posted in

Jegymizéria

Nem tudtuk odaadni. Egyszerűen égen és földön, közel s távol nem volt ember, aki elfogadta volna. Természetesen nem hibáztatok senkit, hiszen azért, mert vettem két koncertjegyet, és – sajnálatos események miatt – nem tudunk elmenni, annak még nem kell azt jelentenie, hogy valaki köteles „helytállni” és – a pénzkidobás elkerülendő – elmenni a koncertre, amelyet […]

Posted by
Posted in

Ma már sokat írtam, elfáradtam…

A poéta, mindig poéta… Késő már az este, át is csapott oly’ mély-éjbe, Kinézek az ablakomon, sötét mindenségbe.. Visszaülök, visszahúz a gondolatom férce. Öregesen elfáradtam, nem vagyok már fiatal, Tollal szántom a papírt, de elfárad a diadal… Agyam is lassul, de még éberek a gondolatok, És még új is van, így az álmom ellen még […]

Posted by
Posted in

Tartom a lelkedet

Tartom a lelked   Érzed, ahogy óvom tenyeremben tartott lelkedet? Félek, ha elejtem összetörik és ott lesznek darabjai az enyémek mellett. Te nem vigyáztál így az én törékeny lelkemre! Hagytad leesni és végignézted, ahogy szilánkokra törve zuhantak le a mélybe. De ne aggódj! Én biztosan tartom a tiédet! Mert nem akarom, hogy fájdalmat érezz! Nem […]

Posted by
Posted in

Nyár leánya

Edit Szabó : Nyár leánya Virágszirmok tarkasága tündököl, nyár leánya a szirmukba öltözött, szőke haja legtetején koszorú, minden színben homlokára ráborul. Kiemeli arcának tisztaságát. szép leánynak gyönyörű ifjúságát, két karjában virágcsokor megperdül, szépségeket e világban üdvözöl. Fiatalság legyen örök életed, minden édes emlék legyen a tied, tarka ruhád őrizze a szépséget, nyár virága költözzön a […]

Posted by
Posted in

Az élet körbejár?

Ami körbejárhat, biztos körbeérhet? Közben lehet, hogy menve is elvérezhet? Mi az, ami körbejárhat és beérheti magát? Sorsunk, vagy karmánk, mocskos élet csak, kelleti magát? Ami nem egyenest megy, hanem csak körbe, Az lehet, hogy régen már, maga is görbe? Ami végül körbejár, az lehet, hogy körbeér? És ha meredély áll útjába, akkor hova ér? […]

Posted by
Posted in

Málenkij robot

Csak a csend az, ami zakatol, csikorog mindig vas valahol. Keréken, sínen, ajtón, záron, de legfőbbképpen a lelkemben. Ki is vagyok? Mivé is lettem? A bűnöm, apám német legyen. Mit építsek? Nem is romboltam! Ki érthette ezt fent nyomban? Mit tudok mások világáról? A dolgom csak falumra hárul. Tizenhat évesen vétkes lettem, mikor soha rosszat […]

Posted by
Posted in

Fogadnám

A félelemtől reszketve hallgatózom, Kopog-e lépte felém, jön-e jó sorsom. A megkönnyebbülés ismert érzésével Fogadnám, mi azonos a szerencsével. Én őt eddig a pech álarcában láttam, Azt meg, hogy majd leveszi, hiába vártam. Fájdalmam nagy, szinte narkózisban vagyok, Így azt sem tudom, már élek-e vagy halok. Budapest, 2000. május 30. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Ember csak ül…

Mint rendesen, leszállt az este, TV- ben már elmúlt az esti mese. Ember csak ül, számadást csinál, Elemzi, hogy tette mit kóstál. Biz’ nem mindig jó a számadás, Embert magától ér támadás. Van, hogy lelkiismeretem lázad, És jöhet a támadás, mint század. Egyedül ülni és értékelni Fontos magunknak is megfelelni. Ez lehet, úgy tűnik, hogy […]