Posted by
Posted in

Szeretet

Szeretet Szeretet szereti Csendet. Mondott ő is tisztán nemet. Amiképpen elszáll a szél, s él túl tornádót, hurrikánt. Pihegnek fűcsomók, lombok. Mondok nem többet. Ki beszél? Nézd, hogy sorakoznak szépen, régen már polcán könyvei. Akárha csatakész sereg: ezred, század, csomó benne. (Mert a Rendet is szereti, neki ez kedvére való!) És szereti az ételt is-friss, […]

Posted by
Posted in

Az előadás

Mint mindig, most is nagy izgalommal készült. Második fellépés. Az első kicsit furcsára sikeredett. Mindössze hat ember. Ennyi volt kíváncsi az előadásra. De legalább kíváncsi volt. Igaz a kezdés időpontjában még a szervezőkön kívül – akik folyamatosan exkuzálták magukat – még nem volt más a helyiségben. De legalább ők ott voltak. – Várjunk még néhány […]

Posted by
Posted in

Barátomnak levél

Edit Szabó : Barátomnak levél Episztola Kedves Barátom, ím újra megtalálom emléked ízét, mosoly ígéretét, impozáns külsőd nem takarja bensőd, kapum előtt állva, meglepődést várva. Elvitted a szépet, nem ígértél kéket boldogság szigetén, messze vitt emléked, fejemben ragadtál,szívem tán visszavár, lehet hogy az emlék vágyódó szenvedély. Közös útnak vége, volt még reménye lekötött hajaddal, nyitott […]

Posted by
Posted in

A vesztesek monológja

A vesztesek monológja Gyermekkori emlékek szürkületében A játékba merülés kicsorduló szertelenségében A vesztest kísérő gonoszul értelmezett Mefisztó fétisében Gyakran ökölharcba fordult gyermeki indulatok fényében Még ma is elő-előbújik halványuló emlékezetemben Unokáim játékainak felpörgetett hevében A győztesnek járó babérkoszorú reményében A vesztesek megalázottnak érezték magukat Ezért mindig csalásra gyanakodtak A hevesebbje csaknem tettlegességhez folyamodott Ami fájt,a […]

Posted by
Posted in

Új műformák 4

Új műformák 4 Ún. P. D. strófa (egy 13 évesen meghalt költészkedő kislányról, Pócsi Dóráról elnevezve) Négy sor, szótagszámok: 3-6-6-1. Egy helyzet, egy állapot leírása, tárgyak, események, fogalmak megjelölésével, megnevezésével. Cselekvés, történés nincs, nem igazán van benne. Címe az első sor, ami többnyire egy jelzős szerkezet. Pár példa: Sárga meggy Sárga meggy. Sárga tűz, sárga […]

Posted by
Posted in

Tavasszal

Tavasszal minden újra feléled, nagy lélegzetet vesz a természet. Olyankor mindig pezseg a világ, ontja illatát, fű, fa, bokor és virág. Gyönyörű színekben táncol a Föld, zöld kabátot vesz fel udvarunkon az az egyetlen fa is, az öreg Tölgy. Tavasszal mindenki szerelembe esik, minden élőlény boldogságra vágyik. Nem baj ha villámlik, ha épp esik, mert […]

Posted by
Posted in

Vén ősz

Vén ősz      –    fordított szonett Írta: Szabó Edit Déltájban élénkül, ősz karján vénül, határtalanság, madárraj száll át, fehérsége élénk, teljesül szépség. Dermedő felhő, változik erő, aranyló nyárból, fakuló határból jönnek a napok, szemekben ragyog. Varjak kerengnek, eledelt keresnek, diófák tetején rebben felénk, károgó kertek és fényes levelek, aláhullanak még, sötét feketén. Hullanak […]

Posted by
Posted in

A félrebillent glória

Szohner Gabriella: A félrebillent glória Anna céltalanul kószált a temetőben. Már mindent elvégzett a szülei sírjánál, amit tervezett. Nem sietett haza, jó volt itt. Jó volt elmerülni a csendben a májusi kék ég, az egymás felé torlódó bárányfelhők, a langy, melengető napsütés alatt. A fel-feltámadó szellő enyhe virágillatot hozott, hol a nárcisz, hol gyöngyvirág, hol […]

Posted by
Posted in

Elutasítás

Elutasítás   – Mondjad nyugodtan, – persze ha akarsz róla beszélni, – végül is mi történt a feleségeddel? – Van türelmed meghallgatni? – Abszolút. Időnk még bőven van, mint ahogy még út is előttünk. A kétdiplomás nyugdíjas vízmérnök kényelmesen hátradőlt az anyósülésen. Kicsit babrált a fűtéssel, és máshová állította a befúvást a maga oldalán. Miközben […]

Posted by
Posted in

DE!

DE! “Nem lélegzik!” Rémülten kiabál a szülő. DE! Lélegez, úgy: be-ki, én mondom, bizony és meg is írom. És Tud, Akar, Hisz, Képzel, Gondol, s persze, cselekszik. Még ha nem is mosdatják meg soha és nem itatják, hisz mozgástalanul lehet épp ahogyan ro-rohanva. Nem szükséges gyors kéz vagy fürgén szaladó láb. P. Kristófnak (Artúrnak), egy […]