Posted by
Posted in

A szó

A szó, mely elhagyja ajkunkat ott, Lehet nyers, éles és nagyon konok, De lehet kedves, lehet szívmelengető, Tanácsot adhat, mely megszívlelendő! Lehet együtt érző és támogató, Szólhat úgy, mint egy halk tárogató, Fakaszthat nevetést, de bizony könnyet is, Felsorolni sem lehet, mi mindent teljesít Egy szó, mely lehet meggondolatlan, De átgondolt, hazug és bárdolatlan, Hittel […]

Posted by
Posted in

Magányos éjszaka

Jeges szél süvít az éjszakában, Hideg erősíti magányodat. Sarki lámpa fénye a szempilládon Keresztül rajzol a falra árnyakat. A takaród melege már nem elég, Vágysz egy vad, forró éjszakára, Képzeleted képei gördülnek eléd, De hol a valóság és a vágy határa? Hiszed, hogy egyszer neked is nyílik A kertben rózsa és sok-sok virág, Fázósan, remegve, […]

Posted by
Posted in

A Sors Könyve

az én olvasatomban A Sors Könyvét nem élhetem másképp, Mint előre megírt saját sorsomat. Vagy dönthetek úgy, hogy átírom akképp, Hogy beleírjam szabad akaratomat! Egy találkozás sem a véletlen műve, Hiszen tudjuk, véletlenek nincsenek! Az ok és okozat, mint karmád egésze, Átszövi, átfonja az életedet! Gondolatod a teremtő erő, Határok pedig, hidd el, nincsenek! A […]

Posted by
Posted in

Szegénység

Anya! Miért folyik szemedből a víz? Ne haragudj, kicsim, ma is csak tejbegríz A vacsora, mert nem telik másra, Tudod, apának nincs most állása! Anya! De miért folyik szemedből a víz? Tudod, kicsim, a Jóisten megsegít! Biztosan lesz munka, meg szép ruha. Egyél, kicsim, ne legyen éhes a pocakocska! Tudod, egyszer majdcsak összejön, És elönt […]

Posted by
Posted in

Halk hegedűszó…

Halk hegedűszó az éjszakában Lágy szellő-szárnyon libben tova, Várod, jöjjön szemedre az álom, Mely elrepít hozzá, elvisz oda! Nem szűnik meg a fájó, furcsa érzés, Minduntalan kedvesed arca tűnik elő, Bár lenne mindenkiben annyi megértés, Mint benne, hisz a legjobb ember ő! Küzdelmet vív a gyilkos kórral, Létéért küzd, de téged segít, Nyugodt, kedves, biztató […]

Posted by
Posted in

A kimosott jelvény

Ősz van. Az évszakhoz képest enyhe idő. A fák itt-ott aranyló, máshol rozsdavörös színekben pompáznak, helyenként ritkuló zöld levelek emlékeztetnek az elmúlt nyárra. Reggel még ködburok vette körül a környéket, de mostanra már a nap simogatja gyengéden a járókelők arcát. Az utca sárgás homokfedelét halványbarnásra festette a tegnapi csapadék. A levegő ennivalóan finom. A kerttől […]

Posted by
Posted in

Végzetes kirándulás

Végzetes kirándulás Csodásan zajlott a nyár. Vidáman röpködtek a fiókáikat már rég szabadjára engedő madarak, amelyek az üde és lombos fák ágain megpihenve adták elő kórusművüket vagy szólamaikat. Boldogan járták féktelen táncukat a tarka lepkék, s a gyors, repülőgép alakú szitakötők sem feledkeztek meg kecses bemutatójuk megtartásáról. Élénken dolgoztak a hangyák, szorgalommal gyűjtögették mézüket a […]

Posted by
Posted in

A kislány és az ibolyák

A kislány és az ibolyák Égszínkék szemeit tágra nyitva felébredt álmából a víg tavasz. Körülnézett, mintha azt keresné, megvan-e még, amit tavaly itt hagyott. Kopár ágak, száraz füvek nyitottak neki nyikorgó ajtót, s arra kérték, frissítse fel őket. A tavasz megtette. Mindig is jóban volt az áldott Nappal, mely kellemes hőmérséklettel és simogató sugaraival üdvözölte […]

Posted by
Posted in

Nyári meleg… Izzadós liezon…

TANQ –ban írta meg a szerzőpáros… Nap, forró, csak izzik, Arany fényét, földre önti. Hőség, árnyékban is. Épp kiált a lét: adj vizet, – Test, ha megért, lélek fizet. * Szépséges a kék ég, Felhő nem látszik most sehol. Égető napsugár! Szerelmes perc az, még nem is, Szédülten elkapsz, engem is… * Gondolat csak lézeng, […]

Posted by
Posted in

A gémeskút

Versben és HIAQ –ban meditált a szerzőpáros… Gyermekkoromban sokat voltam alföldi tanyákon, Azóta, hogy lássam, erre gondolok nagyon vágyón. Úgy volt az, ahogy volt, Kinn a tanyán réges régen, Ma más ott az élet. * Engem megtanítottak, hogyan kell a gémet leengedni, Vízben a vödröt, milyen technikával kell teletölteni… Majd, mint gyenge kisfiúnak, hogyan kell […]