Posted by
Posted in

Vadászpilóták… 3/7.

A Nagy Háborúban A repülősök a köd ellenére, parancsot kaptak felderítésre… A zászlós, könyörögve nézett a kapitányra, de nem ment bevetésre. Most Thélis még nem tartotta alkalmasnak ilyen időben repülésre. Bevetésen, Neuville volt a pilóta, Berthier meg a társa. A pilóta két éve volt már a repülő osztag oszlopos tagja. Bevetések előtt izgatott volt, mint […]

Posted by
Posted in

Vadászpilóták… 2/7.

A Nagy Háborúban A repülősök a köd ellenére, parancsot kaptak felderítésre… A zászlós, könyörögve nézett a kapitányra, de nem ment bevetésre. Most Thélis még nem tartotta alkalmasnak ilyen időben repülésre. Bevetésen, Neuville volt a pilóta, Berthier meg a társa. A pilóta két éve volt már a repülő osztag oszlopos tagja. Bevetések előtt izgatott volt, mint […]

Posted by
Posted in

Vadászpilóták… 1/7.

A Nagy Háborúban Első világháborús kétfedelűek nem voltak gyorsak És csak alig hatezer méter magasságban csúcsosodtak…. Az aviatikusok, akkoriban inkább felderítésre repültek, Persze volt náluk egy rögzített földi géppuska, meg fényképező gépek. A gépen pilóta, maga a kapitány lett, Ő volt a tábor parancsnoka, kinevezett. Hátul ült a zászlós, aki csak tegnap érkezett a táborba, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Ok és okozat

Rózsa Iván: Ok és okozat Ha Bhutánban elkiáltja magát egy halálkiáltó, s erre meglebbenti a szárnyát egy lepke; a gondolat, az akarat tovaszáll, s lehet, hogy Kelet-Közép-Európa egyik elnyomott, megtévesztett országában kitör a forradalom. Lehull a lepel. A cél szentesíti az eszközt? Fekete mágiát is be lehet vetni jó ügy érdekében? Az egész úgy működik, […]

Posted by
Posted in

Reggelre

Reggelre   Felébred: sötét, de jól van. Amott a Holdnak tükre? Látod magad valóban?… az Űrhajóban?

Posted by
Posted in

EVŐK

EVŐK Más kenyér   Más kenyér! Épp olyan mint a Most… Nem fogyasztjuk, miért? Húst!   2. Készen-hús   Készen-hús! S a kakas megmaradt. Íme hogy hangja bőg. “Vért!”   3. De más vért   De más vért. Megalvadt, beléfolyt, milyen szép! a zsemlé- be.

Posted by
Posted in

Algyő, a “Tisza virága”

Itt élek, de nem itt születtem, nagyközség ez a Tisza mellett, nem mozdulok, eljárt felettem, a fránya idő, gyorsan lepergett. Kanyargó Tisza oly közel van, de védi most János* a falut. Ártéri fák hűvös lombjában madár dalol és szól a kakukk. Poéta léleknek igazi mennyország, ihletet adó igazi csoda, művészetnek élő mai valóság, a simuló, […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Mindenki pótolható

Rózsa Iván: Mindenki pótolható Én is már öt évesen komponáltam… A szántódi kikötőben a kompon álltam! Nem vagyok tán akkora zseni, mint Mozart: Ez a kor kedélyemnek nem használ, de nem is árt. Kívülről nézem, felülről szemlélem az egészet: Magyar maradok, míg nem gondolok egy merészet; Eladok mindent, fogom magam, megyek Indiába: Guru leszek, egyesek […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: A teremtés tévedése

Rózsa Iván: A teremtés tévedése Mily fenséges a kozmosz! Benne az ember kis kosz most… A virág neked nyílik, szépséges: Míg az ember csak rombolni képes… Budakalász, 2018. május 17.

Posted by
Posted in

A reformáció fácska

A reformáció fácska Marika néni nagyon szeretett volna egy japánszilva fát. Talán azért, mert ahol élt – Angliában – nem terem meg ez a gyümölcs, vagy azért mert felismerte értékes tulajdonságait, de az is lehet, hogy egyszerűen csak kedvelte különleges, fanyar, édeskés, semmihez sem hasonlítható zamatát, ízét. Veje nem ismert lehetetlent, ha a Mama kedvébe […]