Posted by
Posted in

A mi földünk

A mi földünk     Talajt megázza eső. De véle szikkadasztja a hő. S a szél száradja.   Talaj fanő, eszünk… banánt.   (A sorok szótagszáma: 2-3-2-7-2-5 .4-4)

Posted by
Posted in

Ember és sas

Két iko: Embersas   Fel és le ugorva szállva, fel és le.   Sasember   Le és fel ugorva szállva, fel és le.

Posted by
Posted in

Végük felvilágosodik

Egy imajo:   Végül felvilágosodik   Csupán a fél hold sugároz a bagolyra. Varangy ugatta. Az összes éjjelünkön, de mindenik nap. Varangyot fogta gólya s a lámpa holdat. Égi tükörben a tó.

Posted by
Posted in

Torony…

Torony-sorozat 1.Tovább 1 Megyünk tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt sűrű köd.   2. Tovább 2   Úszol tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt folyik víz.   3. Tovább 3   Repül tovább, de- toronyba feltekintve. Előtt a felhő.   4. Toronyból   Valami esik, elkapja majd a torony, helyette a föld.   5. Toronytető   Csúcsra […]

Posted by
Posted in

Halál és élet

Halál és élet Azzal kezdődött el, hogy osztálykirándulásra mentek. Régóta készülődtrk rá, eltervezték, szép idő volt. Az állatkertbe mentek: a majmok, a hiúzok ketrece előtt végigmentek, a papagájok ketrecéhez mentek aztán oda, Emma benyúlt a rácson, az egyik papagáj odament, ő talán meg akarta simogatni, az beléharapott a kezébe, ő visszarántotta a fájdalomtól és a […]

Posted by
Posted in

Belül

Belül   1. Az az ember megmozdult: lábait nyújtotta előre, kezét oldalra. Ásított, felnézett, felült, felállt. Hajnalodott. Pirkadt. Vele együtt mozdult, ült, állt amellette alvó, a vele szemben alvó. Az alatta alvó, a felette alvó és a közötte alvó. A teljes fegyház. Reggel volt. Ajtónyitódás, létszámellenőrzés, reggeli. Munka. Annak az embernek is. És munka közben-pakol, […]

Posted by
Posted in

Apevák

Apevák 1. Sorban Egy… Kettő…, tizenöt… De így tovább, legnagyobbra túl! 2. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, életlen kést is. 3. Én? Élek- és gyártok, ám végsőször!, ékkő-díszkést is. 4. fordított apeva: A Föld kering, no. Repülni itt, felette… leszállsz? Nem. 5. összetett apeva, ereszkedő-emelkedő: Szúrva és vágva is Véredző kés. Szép, fehéren. Mégis […]

Posted by
Posted in

Az estfény

Az estfény eltűnik a napfény elaludtával, A sokasodó felhők, felérnek egy dunnával. Erdei manók mennek aludni, párosával. Szép Este Bágyad most, Csillagtalan, Mégis reményes. * Csillagösvényt most a dunnától nem látni, Mert a dunna egybefügg, ezt nem engedi, Ettől ott vannak lovasok seregei. Alkonyi vágyad Mint részeg tánc jár már át. Küzdő csillag vagy. * […]

Posted by
Posted in

vajon elmennél-e…

“Volt sok nyár, sok bolondos emlék, átvirrasztott, forró éjszakák, ha kézen fogsz, most is mehetnénk, míg csiklandoz, fűt és űz a vágy.” (Kerecsényi Éva: Volt egy nyár) vajon elmennél-e ha hívnának újra a vágyak és a vad képzelet sarut vennél-e a hosszú útra s csodálnád újra a kék eget talán álom már a régi emlék […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Utálunk téged!

Rózsa Iván: Utálunk téged! Téged nem szeret senki, csak a senkik „szeretnek” téged. Földhözragadt vagy, hiába bámulod a messzeséget… Nem látsz a távolban semmit, legfeljebb fölötted köröző keselyűket. Választhatsz: melyik kapja ki majd a szemedet… Ezen nem változtat semmi, ennek így kell lenni! Hiába a statisztikai számítás, a minden téren nyomulás; megelőzte ezt egy orbitális, […]