Posted by
Posted in

Engedj közelebb

Lelkednek viharát érzem, húrjait szétfeszíti  szíved. Nem fér el több feszültség, könnyekben ázik rég. Mond mit tehetnék érted, hogy a nyugalmat érezd. Ne fájjon annyira az élet, melynek pohara megtelt. Legyek én neked a gyógyír, ki nehéz időkön is átsegít. Nyújtom feléd a kezem, fogadd el kérlek segítségem. Engedd lelkemet lelkedhez, ölelj magadhoz engem

Posted by
Posted in

Csendben álmodni

Madár énekkel telt koncertterem, szívem dobbanása az ütem. Csendben nagyokat álmodom, jövőmet még nem tudom. Vágy rozsdás hídját bontom, újabban kellene már járnom. Addig még csónakot választok, szelíden vigyenek el a hullámok. Fehér fodor lesz a víz körülöttem, andalító lesz ott a lebegésem. Ha a partot egyszer elérem, megfejtem akkor a küldetésem.

Posted by
Posted in

mint kormánya vesztett…

“mint tenger nézel néha önmagadba néha temetve, néha fölkavarva: mily csillogó! milyen boldogtalan! (Gyurkovics Tibor: Tengerész) mint kormánya vesztett billegő hajót vad szél terelget a zátonyok felé vitorlád tépett és látod a valót minden mire vártál az enyészeté biztos kikötőt remélt az elme de kocsmák sorától bűzös a nap csak ledér lányok futó szerelme emel […]

Posted by
Posted in

Kenyér…

Kenyér-sorozat 1. Kenyér Pirospozsgás, friss… Pufók, kövérke, barna cipócska, még sül. 2. A tápláló Pék süti-néked. Szádba be is teszi, lám. Nyeld le, de gyorsan! 3. Látvány Szomorú morzsák… Pislognak körbe itt is, s ki Éhes, zabál. 4. Felelet “Igen, kenyérnek szülötte ő, a zsemle.” “Egyed, ne kérdezz!” 5. Fekete kenyér Túlsütöm én, te. És […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Borotvaélen…

Rózsa Iván: Borotvaélen… Borotvaélen táncol most a demokrácia… Ki az, aki megmenti? Kinek a fia? Vagy kinek a lánya? Már mindenki úgy várja… Elegünk van belőletek! Túl sok a gőg bennetek! Húzzátok el a beletek! Amíg van hová mennetek… Nincs még tele a begyetek?! Nem zabáltatok eleget?! Borotvaélen most az ország sorsa… Egy csaló kisebbség […]

Posted by
Posted in

Távoli tájakon

Edit Szabó : Távoli tájakon Hírvivő dalnok zengi az énekét, távoli tájakról dalol az emlék, csodálatos éle volt itt egykoron, sötétzöld fű sarjadt a halmokon. Pásztorok járták a végtelen mezőt, szikes talajon volt a legelő, jól lakott állatok készültek inni, kútostor lemerült vizet merítni’. Messziről mered ma távoli égbe, nem ad már szomjára semmilyen lénynek, […]

Posted by
Posted in

Valahol egy ló nyerít…

Meditálásom… Elalvás előtt még hallom, valahol egy ló nyerít! Szerelmes lehet? Remélem, nem bántják… a mindenit… Közben hallom: kutya vonyít vagy talán hegedű… Vakaródznom is kell, remélem nincs benne tetű… Trilláz még nagy riadtan egy eltévedt madár, Lehet, hogy sötétben ő nem talál haza már? Sötétben hallom valahol úgy felsír egy hegedű, Vonója nyekereg, mondanivalója […]

Posted by
Posted in

Lecseppent paca…

Nézem, látom, hogy a legtöbb ember margón éli életét. Kik meg bent szép sorokat írják, ott rögzítik a kilétét. Itt még az a tintapaca sem középre csobban, Így igazi lét az első oldalon ellobban… Margóra írni sok jegyzetet, nem igen lehet, Bent, sorok között rejtik a tudáselemeket! Milyen élet az, amit a lecseppent paca is […]

Posted by
Posted in

Északnyugati Átjáró

Keresem az Északnyugati Átjárót, Mint az életbeli egyetlen folyosót. Kitörés lehetőségét, keresem… várkaput, Mert ha nem találom meg időn belül, úgy kaput. Az Átjárón túl biztosan van Kánaán De legtöbbünk nem jut oda csak az álmán. Itt a letarolt puszta síkján már fű sincs, Mert mi aranyásók várjuk, lesz-e ott kincs. A nagy keresésben már […]

Posted by
Posted in

Hulló csillag…

Könnyező, haldokló csillagok, Mondjátok, hogy óh… én ki vagyok? Csak hulló csillag a kék égben Vagy törmelék a semmiségben? Vágtatnék én harci szekéren… Csak álmodok hosszan és mélyen, De nincs lovam, nincs is szekerem, Csak nagyon vágyódik a lelkem. Szárnyalnék, mit sas a kék égben, Halásznék, mint sirály a vízben. Tortát sütnék, mint egy cukrász, […]