Posted by
Posted in

Volt egy nőm

LIMERIK csokor… Volt egy nőm, gyakorlott Icuka, Fölségesen mozgott a fara. Úgy élveztük egymást, Hogy nem vágytunk se… mást. Arra vágya… meleg befolya. Erőszakos-faros, Icuka Nem igen lányos már a fara. De a Rudin ügyes, Figyel, oly’ szemfüles. Számba került a melle halma. Kiharcolt ismétlést Icuka, Vágyott élvezni a nagy fara. Megvan… elégítve, Jó is […]

Posted by
Posted in

A legnagyobb kincs

Akai Katalin                   A legnagyobb kincs Szemüveges, szőke kislány bandukolt az út szélén, egyik copfjából hiányzott a masni, míg a másikban fehéren kókadozott. Sápadt arcáról a szeplők szinte le akartak ugrani, úgy virítottak. Kopott, magas szárú fűzős cipőjéből vékony virgácsokként bújtak elő pamutharisnyás lábai, hogy aztán eltűnjenek sötétkék szoknyája alatt. Verőfényes tavaszi nap volt, az […]

Posted by
Posted in

Az elveszett gyermek

Akai Katalin Az elveszett gyermek Ma is emlékszem, mikor rebegtem életemben először őszinte hálát, és köszöntem meg a jó Istennek, hogy megsegített. Öt éves voltam. Azt nem tudom, hogy Édesanyám mikor tanította meg, hogyan kell összekulcsolni kezünket imára. De minden este az ágyban ülve, lefekvés előtt imádkoztunk. Életünk része volt, de templomba nem jártunk. Anyu […]

Posted by
Posted in

Kígyó szemmel figyel

Figyel az élet… Sandán, és összehúzott, kígyó szemmel figyel… figyel az élet, Nézéséből látom, hogy hideg és akarata, hogy megtapos! Téved, ha azt hiszi, hogy akkor én csak megyek, ha kéret Küzdök azért is, mindennap… és nap, mint nap! És letapos? (Kínai: “Yijiangnan” 3, 5, 7, 7, 5 Rímképlet = xaxaa -x = végtelen) Kígyószem, […]

Posted by
Posted in

még zöldell minden…

virágok kelyhe még illatot áraszt végéhez közeledik lassan a nyár a nap ereje még pihenni bágyaszt tested a hűvösre az esőre vár horizonton néha feltűnik az ősz csak egy pillanatra és el is illan a nyár melege mint egy igazi csősz óvja védi jussát csak szeme villan még zöldell minden de itt ott már sárga […]

Posted by
Posted in

Köszöntő…2018

Újszentiváni radar-század emlékére az élet mint múló pillanat mi egykor volt emlék csupán itt régen pezsgő élet folyt ma koszorúzni jár a veterán század léte már csak történelem emlékezni míg élünk visszajárunk az idő néha oly könyörtelen hősök voltunk… nem… csak tettük a dolgunk fejet hajtunk ott mi egykor nem volt épület falán van egy […]

Posted by
Posted in

mint virtuális szörny…

telefonod nélkül tényleg nincs ma élet technika világa beszippant elnyel beszéd elnémul már szűken méred lerendezel mindent egy sms-el virtuális világ élő már a gép kiszívja agyad minden pórusát de a legújabb kell érzed még és még már csak a géped karja ölel át mint virtuális szörny valóság foka arcod helyén is már csak ő […]

Posted by
Posted in

Cuki története

Cuki története I. rész    Hirtelen sok élmény zúdult rám. Először valami finom meleget éreztem, amihez olyan jó volt odabújni. Majd hirtelen hideg nedvességet, ami óvatosan lökdös arrébb és arrébb. Csiklandozta az orrom egy még ismeretlen, finom illat. Enni kezdtem, de valaki mindig megzavart benne. Apró, pici tappancsok másztak át rajtam. Ők voltak a testvéreim…    Így […]

Posted by
Posted in

Velünk maradnak

Edit Szabó : Velünk maradnak Utca kövén szürke veréb, magot talált, ennie kén’, nem szégyelli sosem magát, szürkesége biz’ jó barát. Belefér a rengetegbe, a madarak seregébe, pillantása oly gyorsan száll, minden hova odatalál. Eledele fák termése, ricsajozik száz is benne, ember lehet közelében, nem zavarja büszkesége. Télen-nyáron megél nálunk, morzsát keres a tornácon, csiripelését […]