Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei

Rózsa Iván: Hága kiszemeltjei Nincsenek már észérvek, Nincsenek már érdemi viták, Visszajelzésből nem kérnek Az ostoba paraziták… A hülyék fő hülyéje „Tévedhetetlen” és konok: Azt hiszi, ő Isten szeme fénye; Pedig tévedni emberi dolog. A nép csendes birkaként tűr, Vagy éppen hazugságnak felül, Egyre nagyobb a fejekben a zűr: De az igazság egyszer kiderül! Álnokság, […]

Posted by
Posted in

Félelem

Félelem Felkapott a tornádó szele Majd ide-oda kavarog velem Belefáradok ,szinte kilóg a belem Hol fog végül lecsapni a földre Az ég is rám köszön mennydörögve Belsőmet feszíti az igazság érzetem Végül homlokon csókolt a félelem A halál mára már nem ellenségem Mert az élet szúrkálja lelkiismeretem Be kíván darálni a multikultúrába Tuszkol egyre tuszkol […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok

Rózsa Iván: Gyermekek és angyalok (Wim Wenders: Berlin felett az ég) Az angyalokat a Földön csak a gyermekek látják; A gyermekek a kérdéseikre a válaszokat várják. Mi az, hogy tér? Mi az, hogy idő? Mikor volt rég? Mit hoz a jövő? Miért vagyok én? Miért nem vagyok te? A gyermek számára az angyal nem meskete… […]

Posted by
Posted in

Buján örömteli

Öregen a tavasz… (3 soros-zárttükrős) Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Hajamban barnáról, őszesre változtak a színek. Fejem felett, szinte csapatban repülnek az évek, Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok, Hajamból a szálak is hullanak, dús-hajú nem maradok. Az élet tengeremen folyton változnak a hullámhabok. Kevés ez öröm, de örülnöm kell neki, Jön […]

Posted by
Posted in

Tavasz egy napja

Tavasz bujkál a fák között, Incselkedőn, kacagva szalad Szeme ragyog, akár a gyémánt, Ruháját szellők fonják Felnéz az égre, Kacsint a Nap tüzére Illatát virágok nedvére szórja Pirongatva néz a csendes rigóra Suhan az ég kékjében Bárányokat kerget a felhőkben Zöldet szór a pázsitra Szivárványt a virágra Kopár szívekbe magot  vet, Felszárítja a könnycseppet Megmártózik […]

Posted by
Posted in

ÚTKERESŐ

A cseresznyefák sűrű, testes báját, lemosta a májust hozó zápor, a gesztenyefák díszruhája foszlott aszfaltszőnyeg. Óvakodom minden, meztelen sétánytól, mégis rajtuk járok, s kerülöm nyomait az önző múltidőnek. Rajzolnék az útra, hogy áttervezzem fakó jelenem, bár nincsen ceruzám, csak bolyhos ecsetem, mellyel megfestem magamon színtelen hiányod. A cseresznyefák virágokat sírnak, s arra tartok, ahol sejtem […]

Posted by
Posted in

elindultál…

elindultál menned kell az út előtted áll megtorpansz vagy itt maradsz lassan elnyel a sár egy kép alkotta terveden a közöny ül ma tivornyát ledér az élet jól tudod megcsalja minden porcikád hamisan játszik a zenekar s ez a tánc is oly avítt egyenes derékkal nem lehet a gerinc hajlik vagy törik indulj hát hisz […]

Vízcseppek olvadása
Posted by
Posted in

Vízcseppek olvadása

  Zizegve hull le a ködszerű pára – izzik, és olvad a vízcseppnyi bőr – átlátszó üvegre szerelmet rajzol a pillanat; pihen a mindig szaladó, örök idő.   A pirosló nap már aludni készül, álmosan hunyorog az ablakon át… – mosolygok; oly hangtalan oson hátadnak ívében végig a vágy…   Ujjaim hegyén a mézízű szappan, […]

Posted by
Posted in

Bár tavaszelő…

Bár itt a tavaszelő, még didergést hozhat, mára, De tudjuk ez már felkészülés hőségre, a nyárra. A tavaszelő, még gyors fagyot is hozhat, mára, Tudjuk, hogy ezt is túlélve, lassan futunk nyárba. (Kínai versforma – Vágyódás délre: Shiliuziling; szótagszám: 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa) Tél. Lassacskán már útra kél. Jő tavasz, Dúdolja a […]

Posted by
Posted in

Elmerengve

Edit Szabó : Elmerengve Tó partján a lila akác, alatta egy szív nagyon fáj, virágeső szirom hullott, magányos lélek elbúsong. Fák alatt a kiskerti pad, tóban messze fehér csónak, elréved a tekintetem, hova vitted én kedvesem. Fáj a szívem, érted eped, hulló szirmok fejem felett, kora esti nyáralkonyat, szeretni még úgy akarlak. Rád gondolok éjjel-nappal, […]