Posted by
Posted in

Ember csak ül…

Mint rendesen, leszállt az este, TV- ben már elmúlt az esti mese. Ember csak ül, számadást csinál, Elemzi, hogy tette mit kóstál. Biz’ nem mindig jó a számadás, Embert magától ér támadás. Van, hogy lelkiismeretem lázad, És jöhet a támadás, mint század. Egyedül ülni és értékelni Fontos magunknak is megfelelni. Ez lehet, úgy tűnik, hogy […]

Posted by
Posted in

Papír… kedvesen mosolyog!

HIAQ – ban fogant képzetek… Kezemben, remeg toll. Papír… kedvesen mosolyog! Hegy, papír árkot húz… * Sebbel keltem reggel, De kiírom a kelevényt. Majd, mosollyal alszom! * A papír elbírja, Ha a tenta betűt ró rá. Lúdtoll, nem karcolja. * Van mondanivalóm, Én kifogyhatatlan vagyok. Papír csüng szavakon… * Papír dolga emlék, Poéta dolga, rögzítés. […]

Posted by
Posted in

Az én utam felett boldog gerlék búgnak

Vízióm a jövőről… Az én utam felett boldog gerlék búgnak, Vadludak vében, csak úgy, előre húznak! Ők nem néznek a napba, így nem vakulnak. Az én utam, előttem kanyarog a végtelenbe, Nem is látom a végét… talán a reménytelenbe… De biztos, hogy megy tovább… mint eddig az esztelenbe. Tarkítják a bombatölcsérek, Ezekben meg csapadékvizek. Araszolok… […]

Posted by
Posted in

Siker vagy hírnév

Edit Szabó : Siker vagy hírnév Minden siker az enyém, szívem titkolt rejtekén, soraimat olvassák, emlékük feldolgozzák, az emberi lélekben felébred a végtelen. Nem kérem a hírnevet, lehet, kedves szeretet, ám ha sokan megszólják, az emberi túlkapás nehezíti életet, becsületet én kérek ! Bőcs,2019.05.26.

Posted by
Posted in

Idő élettárs…

Az idő könyörtelen Legyőzni lehetetlen. * Óramutató Halad, mint egy táv-vándor. Fogaskerekek. * Ahogy telik az idő, Közeledik a jövő! * Vekkerketyegés. Csalhatatlan időgép. Új óra-számlap. * Ahogy eltelik az idő, Csökkenőn, múltba vezető. * Óra pontosság, Kifogásolhatóan. Kompasz, állítás. * Az óraműtől sem függ az idő haladása, Időtől függ, az óramű időmutatása. * Óramű: […]

Posted by
Posted in

Lehet bolond a bölcsből?

Hogyan is lehetne bolond a bölcsből? Amikor így szabadult a bölcsőből… De bíz’ minden lehet, az élet ilyen cifra! Tanúsítja ezt… analfabéta kismiska! Mert az élet nem a normális létnek kedvez, Mondják, Isten végez, ember hiába tervez… Meg az is mondják, okos ember nem terem úgy, mint a gomba, De, okosokat is be lehet slihtolni […]

Posted by
Posted in

Van nekem árnyékom…

Filozofálok a saját árnyékomról… Igen nagy felfedezést tettem, nem vagyok már egyedül, Mindenhol velem van az árnyákom, tőlem nem menekül. Jön velem mindenhová, de nem tudom, hogy minek?! Van-e olyan ember, akinek nincsen? De kinek? Van nekem árnyékom napsütésben, Van a közvilágítás fényében… És van temetői gyertyafényben. Van, hogy súlyos viharfelhők bántón lógnak felettem, Akkor […]

Posted by
Posted in

Áradó folyó

Beleveszünk az Ég, kékjébe… élvezzük. A mennyem Te vagy! * Élő angyalom Vagy, csak hívogass folyvást. Így üdvözülünk. * Szádból, lelkemnek Ima hallatszik. Áldlak! Paradicsom ez. * Lelkem mélyéből Sok szeretetem adom. Áradó folyó. * Révészed vagyok, Háton viszlek mennyünkbe… Így nyögj, imákat. * Szerelem perce Nem érhet véget! Tovább… Mi; örök társak… Vecsés, 2019. […]

Posted by
Posted in

Hegedűszó…talán az élet

A tábor lassan elcsendesedett. Csak a vaskos drótkerítés tövében ötven méterenként álló oszlopokon világítottak a lámpák. A hatalmas kapu is zárva, ahol napközben ki és be jártak a teherautók, vitték a foglyokat a vasutat építeni. A hatalmas kapu előtt két őrszem állt, nyakba vetett géppisztollyal, kezük a ravaszon, hiszen foglyokat őriztek. Hadifoglyokat! Igaz most nem […]

Posted by
Posted in

ha megfogod kezét…

ha megfogod kezét tartsd erősen ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét mert az a veszélyes ott a gödörben többé nem látja az igazság fényét többé nem látja az igazság fényét mert az a veszélyes ott a gödörben ne hagyd tévelyegni gyermeki lényét ha megfogod kezét tartsd erősen