Posted by
Posted in

lét határán még…

lét határán még visszanéz a lélek hajad fehér már a jövőd fekete ismételgeted nem félek nem félek de reszket a bensőd minden idege az ajtóban szürkén vár az az alak őt nem látja más csak te láthatod lassan átlátszóvá válnak a falak itt az idő már te is jól tudod lebegni könnyű nem csodálkozol a […]

Posted by
Posted in

Hosszan tűrő szerelem

Szohner Gabriella: Hosszan tűrő szerelem   Maricának aprócska gyermeki életéből nem hiányzott semmi. Volt anyukája, voltak nagyszülei, nagynénjei. Tatuka és Mamuka gyönyörű meséi, játékai, óvó szeretetük első unokájuk felé megszépítették a kicsi leány életét. Anyjával délutánig az oviban volt, a többiek pedig kitöltötték a napok maradék részét. Amikor este mind együtt voltak, ő odabújt Mamuka […]

Posted by
Posted in

Duó

Duó Ez kék, az zöld. Ez lég. Az föld. Ez fűt, az hűt. És mit? Az űrt. Az én, ez mi. Elém semmi! Ez jó, az jobb. Ez jő. Az ott. Ez új, az ős. Egyik? Másik? Összes erős? Ez egy. Az sok. “Én hegy vagyok.” Ez még, az már. Hát mégy? Ki vár? Ez […]

Posted by
Posted in

A hit bizonyossága

A biztos hit Valaki megy. Valaki jön. És nem is egy, át a ködön. Vala jó. Valami él. Valami van. Ül és feláll az ágyunkban. Dala száll. Valami szép. Valami rút. Fessed meg-kép! Itt van az út. Falra írsz? Valamit már! Valamit még! Hiába fáj, el sosem ég. Van a: mit?! Valahol itt, valahol fenn. […]

Posted by
Posted in

Menni! Menni… Menni.

Menni! Menni… Menni. -Akarom- 1. Pedig ezt akarni nem kell. Keleten-nyugaton a fal kelletlen talán, de súgja: “Meddig hogy tovább még vártok?” 2. A falon piros szín, írás: “Rajtam át óhajt’sz-e jönni?” “Hagyjam, hogy eltörjed téglám?” A vakond emelte itt fel. 3. A lakó fellázad, íme: veri az ablakot, ajtót Neki jó. S falból nyílt […]

Posted by
Posted in

A réten állva…

Künn a természetben… (3 soros-zárttükrős) A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg, Nézem, de nem látom az erdei manókat… az ő lelkük vajon rideg? A réten állva nézem az erdőt, ott a kicsi szellő, lombokból lifeg. A Madárka, vándorlásra Vágyik már, Hogy erdőt lássa. * (bokorrímes versszak) Hallom a ratata […]

Posted by
Posted in

Tündérkertben éltem életem

Tündérkertben éltem életem. Kicsengettek. A nyári vakáció kezdetét veszi. Tódul a gyermeksereg az iskolák kapuján Szines virágcsokrok mosolyognak tanáraik karján Az emlékek szárnyán lassan messze járok Büszkén mutogatom kitűnő bizonyitványom Drága szüleim kezét fogva az országot járom Pöfögő,zakatoló vonattal, gyalogszerrel Jövőt fürkésző csodálkozó szemekkel A politika a családot is békéjéből kirepitette Mig megpihenni hagyta az […]

Posted by
Posted in

Megújulás (Fortunához)

 Megújulás (Fortunához)   Virágzik a mandulafa, a tél jege enged, fagyos kedvem szétszórom a széllel, ne szorítson ölelése engem.   Csalódásból sok gyűlt össze szívem rejtekében, barátságból sok veszett az idő tengerében. A barátság hiú ábránd, elveszett idő.   Jó kedvem nem szállt el, csak belepte a hó, zordságom megtörni nem képes a tavaszi szellő; […]

Posted by
Posted in

Rigolettó

  Rigoletto     Színész vagy, kinek játszani kell. Szerepet. Pojáca légy, nevetnivaló?  Gúnyos vagy meghunyászkodó fenegyerek? Hatalmasok előtt megfelelni, vigyázni minden percben, hogy rosszat ne mondj, tudva, hogy bármikor beléd rúghatnak, s mondhatják: Takarodj innen, bolond!   Néha együtt mulatsz velük, várják, hogy kacagtasd őket, máskor  el kell  bűvölnöd az ünneplő népet s a […]

Posted by
Posted in

Álom és valóság

  Álom és valóság   Nagy a világ. Mit gondolsz, gyermek, miből áll? Csodákból, vágyakból építesz palotát, míg szemed anyád szeme tükrén keresztül egy másik világba lát.   Borzalmas boszorkányok, szárnyukat suhintó angyalok, kópé ördögöcskék, bolondos suhancok, erőskezű vagy éppen balga királyok, kik hintik az igét és a  malasztot.   Törpe hadvezérek, kik lovukon hatalmasnak […]