Művek

Egy nagy grafikus életmargójára Negyed évszázada találkoztunk Tusnádon, szülőfalujában. Küküllő-mentit ittunk, közös barátunknál, Virág Jóskánál. Első látásra kis ember, majd egyre nagyobb… Az Olt partján élt kutyájával, ki, mikor Elemér hazafelé ment a Csángó csűrből (kocsma) és rózsaszínnek látta a Nyergestető ölelte csillagos eget, előrefutott, jelezve: gyere gazdám, nincs medve a közelben! Rendben mindig bevárta, […]

Ködbe veszett mindenünk Mikor a fáradt Hold belezuhant a nyújtózó Nap ágyába, a hajnal, régen holt Mátyásunkat a Duna-parton találta. Hatalmas dereglyék gyomrába dörömböztek a ledobált corvinák. Bő bugyogós törökök hordták keskeny pallón egyensúlyozva, gyakran a vízbe ejtve terhüket. Galeotto Marzio és Janus Pannonius fejedelmük vállára borulva zokogtak, kinek vigaszra nem maradt ereje, csupán ennyit […]

Saját árnyékom gazdáját keresi Ha már a lét és a valóság paradoxon, akkor az érthetőnek az elkövetkezendő halálban kell lennie. Valami körül kullogunk, de míg élünk, fel nem foghatjuk, hogy valahol lennie kell az érthetetlennek, hogy végre megértsük. Létünk jelen formája az élet, alsóbbrendű más létezésformánál, mert a felfoghatatlan jellemzi. Létfilozófusok soha nem jutnak eredményre, […]

Örökké vagyunk! Jól belegondolva, vagy akár sehogy, örök életű vagyok. Mert: Mozdulatomat, hanghordozásomat, elhivatottságomat, életfelfogást és tehetséget őseimtől örököltem. Mikor a kávémhoz kockacukorért nyúlok, pont úgy teszem, mint ahogy lang pakombartos porosz ősapám. Mikor megdobban a szívem Erdélyért, a székely anyai elődök üzennek. Miként a formázófa nem idegen a kezemben, sejtem, valakim már gyakorolt helyettem, […]

Mobiltelefon Végignézve a metró utasain, elkap a csüggedés. Mindenki a telefonját bújja. Belőlük léphettek ki, mint Jin a palackból. De az legalább kalandra indult, ők viszont nem bírják elengedni. Teret nyertek, de hiába, mert tenyerükben vigyázzák volt börtönüket. Nem léteznek egymás számára. Bezzeg a régi szép időkben beszélgettek. Bocsánat! Akkor az újság mögé bújtak, most […]

Író, ki a boldogsággal jegyben jár Az örök élet kezedben! – csak tollat fogj vele! Ki majd szerencséssé tesz, ő vezeti soraidat, ő osztja el a pontot és vesszőt, majd abban is segít, mit közé kell írnod. A fáradt régiségeket megbabonázza, és kelendővé teszi időköntösük; mert szín és forma a jelenből beléjük szivárog, tarkítja és […]

A bolondok házában – Pusztai úr! Maga mindig is Kolombusz Kristóf volt. Miért mondja most, hogy Neumann János? – kérdi dr. Paksi Imre neurológus az ápoltjától. – Miért baj az, doki? – Mert Neumann én vagyok! – Akkor én most dr. Paksi Imre legyek? – Isten ments! Akkor ki gyógyítja magát?! – Hát, ha maga […]

A győzelemhiányos békétlenkedő A Rákóczi utca 47. számú lakás leégett, a Malév Airline 13. számú légijárata az Alpok felett lezuhant, a Nyíregyháza felé közlekedő 17 óra 20-as gyors kisiklott. Ha nincs tűz, légikatasztrófa és vasúti szerencsétlenség; sem a ház, sem a légibusz, de a vonat sem repülhetne a hírek szárnyán. (A Boeing megtehette volna a […]

A művészi szabadságról A művészi szabadsággal lehet élni és visszaélni. Mikor ábrázolok, mondjuk Bartókot, akkor szolgai alázattal teszem, mert tudom, hogy jobban a zeneszerzőre kíváncsiak, és nem énrám. Ha nem ikonikus a modell, már szívesen hallatom énemet is. Nem csak dokumentálok, de véleményt is szívesen mondok a megformázáskor. Elcsüggedek, mikor a portré csak ürügy a […]

A sztupánál A zalaszántói Világosvár-hegyre kapaszkodtunk. Ormán Európa legnagyobb sztupájának* lombok fölé emelkedő csúcsa szúrta nyársra az arra tévedt bárányfelhőket. Hajdan volt szőlőskertek érett cseresznyéi nevettek ránk. Fogócskázó, babos kendős kislányok angyalhangja csilingelt a múltból. Ameddig az ösvény, a bazaltkövekből épített buddhista tornyocskák**, az ágakon napfürdőző piros gömböcskék mindenkié, felérve a Buddháé lesz a minden, […]