Posted by
Posted in

Pillanatok

Pillanatok   Az élet pillanatokból áll anyádat táncoltatod,áll a bál mikor rácsodálkozol a világra s kezed kulcsolod,imára   megköszönve a mai hajnalt a szót,ami akkor vigasztalt az öröm percét és könnyét betegségben az ő könyörgését   szép szemek szótlan üzenetét élted minden múló percét pillanat éltünk ezernyi képe emberi élted íratlan regénye.  

Posted by
Posted in

Megy le a nap…

Megy le a nap és szép kék vásznat fest maga után, Itt maradnak, tündökölnek a csillag, tán’ furán. Ezeregyéjszaka életre kél, eljött az ő ideje… Így majd megmutatja, hogy mi az éjszakai mese léte… Fönt, magas égben a csillagok vibrálva pislognak, Kihunyt a fény a földön, helyet adva a lámpásnak. A csillagfényben, álmos szemmel látszik, […]

Posted by
Posted in

A fenyő illata

Edit Szabó : A fenyő illata Beköszöntött télnek hava, eljött végre ideje, fenyőerdő fája magas, beöltözött fehérbe. Csillog-villog takarója örökzöld tűlevélen, hópihe ül az ágakra, nem hullott le deresen. Szekér úton szánkó siklik, csodás két ló húzója, téli erdő rejtekéből ajándék lesz fenyőfa. Gyanta illat messze kúszik fenyveserdőnek szélén, haza felé tart a gazda Karácsonynak […]

Posted by
Posted in

Nékem a Karácsony..

Edit Szabó : Nékem a Karácsony Nékem a Karácsony biz’sokszor nem álom, nagyon visszavágyom gyermek örömébe. Kis fenyőfa régen, terasz közepében ontotta illatát, égtek rajta gyertyák. Végtelen örömünk, ránk talált ünnepünk, Jézus születése, nékünk jelenléte. Nékem a Karácsony, még volt a családom, békesség, szeretet, ünnep volt veletek. Gyermekek öröme, felhőtlen érzése, ünnep tisztasága repült a […]

Posted by
Posted in

Állatbújócska

Néhány állat furán játszik: a szavakban bújócskázik. Elrejtőzik, s mi lesz ebből? Más jelentést kap innentől. Nézzük versben, szépen sorban, miről szólhat, fejtsd meg gyorsan! Kitaláltad, Bence? Súgd hát a fülembe! Lakóházát hátán viszi. Nehéz neki? Hiszi piszi! Komótosan, lassan halad, csíkot húzva sosem szalad. Kacskaringós töltelékkel vetekszik a főzelékkel. Nagy kedvenced, Zsiga, a kakaós […]

Posted by
Posted in

Esti dal

A cselló bús hangja betölti az egész hangversenytermet. Zengésébe belehallom a jól ismert szöveget. Erdő mellett estvéledtem, subám fejem alá tettem, összetettem két kezemet, úgy kértem jó Istenemet. A dallamot vibrafon kíséri. Anya és lánya jutalomjátéka. Két művészé, egy vérből. Az utolsó akkord lecsengése után nem hangzik fel a taps. Néma csend uralja a sorok […]

Posted by
Posted in

A pad

Nem volt könnyű gyerekkorom. Már akkor keretek közé szorítottak. Vágtak, gyalultak, csiszoltak. Csak úgy röpködött a sok faháncs az asztalosműhelyben. Miután kialakult a világnézetem, öt oldalbordát kaptam. Majd barnára festettek, és kikerültem a nagybetűs életbe, az utcára. Hó és eső tisztított, fagy edzett. Kutyák és madarak hagytak rajtam titkos jeleket. Szomszédos padtársaim túl messze kerültek […]

Posted by
Posted in

Végállomás

Fáradtan, magába roskadva ült a férfi a buszon. Mintha élete nyolcvanhárom évének összes gondja egyszerre szakadt volna rá hirtelen. Arcát tenyerébe támasztotta, halántéka kis híján a remegő ablaküveghez ért. Másik kezében kopott irattáskát szorongatott. Combján a világos vászonnadrág izzadt redőkbe gyűrődött, a hajlott üléstől inggombjai közül fehér trikó buggyant elő. A nagy melegben minden ablak […]

Posted by
Posted in

2018.05.21

Fehéren, Némán, Szelíden: Megállok Melletted. Nézek a végtelenbe, Fátyolos szemedbe. Veled sírok, Nevetek. Lelkem terhes. Mondd: Milyen a terhes lélek? A születendő lélek? Szülhet? Születhet? Elvetél? Remél? Válaszolsz? Nem. Te sem. A többiek sem. Sóhajtok: Elmentél. Könnyebb lettem? Vagy Nőttél terhem?