Posted by
Posted in

Karácsony lesz

Az ablak előtt áll egy hatalmas fenyő, lehajló ágaira fagyott zúzmara. Napközben olyan rajta, mint fehér cseppkő, jég-könnyel siratja, hogy egyedül maradt.   A lombhullató társai elaludtak, nem törődik ilyenkor senki se vele. Sötét, szomorú tekintettel bámulja, mikor élénkül meg az ünnep kezdete.   Akkor sziporkázó fényárba borítjuk, égők színes csillogásukkal ékítik. A magányáért most […]

Posted by
Posted in

Az első hó

A hőmérő higanyszála már csak a mínuszok közt szaladgál. Reggelre újabb eső helyet hó a lepte be a környéket.   Vastag paplant húzott az tájra, fehérré vált az ősz bundája. A fákon a dara remegett, mint óriás pom-pom megdermedt.   Betakarta a rozsdás felszínt, nem látni mást, csak a fehér színt. Nem állt már ki […]

Posted by
Posted in

Apám keze

Rövid vaskos ujjaiban sok esztendő, tenyerén mély barázdákat vájt az idő, Tisztességgel naponta nehéz munkát végzett, holtfáradt lett, mire végre hazaérhet.   Gyakran csak este láthattuk mi gyerekek, küzdött a megélhetésünkért eleget. Igaz, ereje nap végével megfogyott, kérges tenyerével mégis simogatott.   A szorgalmában meggyötörté lett teste, a munkáját mégis sikernek érezte, mert családjának így […]

Posted by
Posted in

Szeretet

A legerősebb összetett érzet, amely az emberben kiváltódhat. A kellem másik egyénhez szólhat, mivel őt helyezzük előtérbe.   Nagysága az idővel növekszik, fentebbre emeli az alapot. Megsemmisíti a torz haragot, eleven kötöttségek ölelik.   A fázós hidegben felmelegít, a kínzó távolságot csökkenti. A magány silányságát döntheti, kínzó betegségben ápol, segít.   Kedvessé teszi a hangulatot, […]

Posted by
Posted in

Életpillanatok

Rendelőbe állok, Orvosra várok, Rinyálok! Lesz-e embernek egészsége? Vagy orvos tudja… vége? Orvostól függ léte? * Télen jót szánkózok, Csúszkálok, Bukdácsolok. Cipőm, ruhám elázik, Lábam térdig majd’ lefázik… Más; bent rumos-teázik. * Virágzik mandula, Ázott hacuka Dúlva… Mandulaszüret esőben, Száraz termés lehetetlen, de bőven… Ládák, létrák sátoresőben… Vecsés, 2019. december 11. – Kustra Ferenc – […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik

Rózsa Iván: Művészek és mecénásaik A piacról éltek-élnek a legnagyobb művészek is! Mindig is… „Pénz beszél, kutya ugat…” S a karaván halad? A vatikáni Sixtus-kápolnában járván egyedül Michelangelo zseniális ötlete tetszett: Ádám teremtése, Ádám és az Úr összeérintett ujja… Különben túlzsúfoltnak tűnt a mennyezet, de az oldalfalak is. Mintha pápai megrendelés, és sajnos ízlés szerint […]

Posted by
Posted in

CicaBlog – 2. Mancs – 2018.08.23.

A kisgazdim megtanított mancsot adni. Direkt nem mondom, hogy pacsi, mert az olyan degradáló. Ezzel nem akarom megbántani a kutyákat, ők csak adjanak pacsit. Az én gazdáim viszont nagyon kifinomultak. Én nem vagyok számító, de ha nincs macskafű, nem strapálom magam. Ugyanis a füvet mindennél jobban szeretem. Még a jutifalatnál is.

Posted by
Posted in

Magány útján…

Az élet nyálkás hídján, Léptem neszez a gyenge szélben. Halak figyelnek… Egy langymeleg nyári éjszakán Gondolataim szállni hagyván… * Átérek békességgel, Szemben fátlan rónaság. Megyek. Füvet taposom. Elmém csodás álomképet szül, Mellkasomban a szívem hevül. * Döngő lépteim feszes Vigyázban egymásnak feszülnek! Már szembeértünk. Holdfény cirógatja arcomat, Ajkad érint, szívben karcolat. * Rozoga életünkben A […]

Posted by
Posted in

1. Egy cica blogja – 2018.08.20.

  Zoé vagyok. Egy kétéves brit, kék cica. A kisgazdim létrehozott egy blogot, és azt hiszi, övé a blog, pedig csak engem reklámoz. Hogy lettem múzsa? Úgy, hogy szép vagyok és okos. És tudok pofákat vágni.       Mindig elbűvölöm őket, mert két gazdim van ám. Egy nyugodt, magabiztos férfiú, és egy nyugtalan, álmodozó […]

Posted by
Posted in

00 CicaBlog Előzmény

Előzmény Arnóton születtem, Miskolctól nem messze. A családban én voltam az egyetlen álló fülű kiscica. Apukámtől örököltem. Mármint a füleimet. Anyukám és két kistestvérem lógó fülűek. A fajtám körül van egy kis keveredés, mert a lógó fülű cicákat skót lógó fülűként tartják számon, ez alapján én skót álló fülű vagyok. Csakhogy én sosem voltam skót! […]