Török Nándor_Hangok szürkületben_Könyvbemutató
Posted by
Posted in

Török Nándor_Hangok szürkületben_Könyvbemutató

Megjelent Török Nándor harmadik kötete Hangok szürkületben címmel. Könyvbemutató helyszíne: Rátkai Klub, BP.,XI., Zsombolyai u.6. (lásd.:Meghívó) Könyvbemutató időpontja: 2019.máj.30.(csütörtök) 17:30 óra A szerző előszava: Hangok szürkületben. Talán egy kicsit szomorú és pesszimista csengésű a cím, ahol a hangok természetesen a kimondott gondolatokat, az elsuttogott vágyakat, az elhaló segélykiáltásokat, esetleg a harsány örömujjongásokat jelentik lírai formában, […]

Posted by
Posted in

Az utolsó esély

Az utolsó esély! Kacag rajtunk a változó idő A hideg a meleggel hadakozik Az eső a széllel viaskodik Az ember a természetet másolja Csak viaskodásának itt más az ára Ki fog fizetni csak az Isten látja Pedig a tét szeretett Európánk jövője Földünk történetének mérföldköve Az álarc mögött az Isten-hit a tét Az ateizmus, vagy […]

Posted by
Posted in

Sokszor

Mesél a poéta… (3 soros-zárttükrös) A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom, Előttem, nekem világít, és én a múlton ábrándozom… A mécsesem lángja az én szalmaláng-ábrándom. * Sokszor, késő éjjelig a kis mécses lángja volt a társam, Milyen szomorú, ha a szívemben ott kísért a fájdalmam. Biz’ tragikus, ha siratni kell az elveszett életünket, És tovább, […]

Posted by
Posted in

Angyalok útján

Arany szálból szőtt az útja, fák közt még a szél se járja. Sárga kékkel összeolvad, azúrzöldben oltja vágyad.   Még az árnyak sem sötétek, fénytörések összeérnek. A kék hegyek szólítanak, titokzatos helyre hívnak.   Éled a lélek, hív a báj, örömben járat már a táj. A napsugár húron zene, hívogatóan halk szele.   Susogó sások […]

Posted by
Posted in

Virágzó sövény

Napfényben tündöklő, tiszta levegő, nagy erejű hatással növénynevelő. Olyan káprázatos a rügyek bomlása, mint a bölcsőben ringó gyermek áldása.   Bámulatot keltő színharmóniában, ülnek a virágok szárakon szilárdan. Szemet bizsergeti, lelket melengeti, az ébredő gyönyört előre görgeti.   Nő, nő, egyre magasabbra emelkedik, sokszínű, bozontos fallá terpeszkedik. Kánikulában is illatfelhőt szítnak, enyhítő árnyékot majd a […]

Posted by
Posted in

Fürdőzők

A habos bárányfelhők alatt, aranyló színben izzik a nap. A tömeg tolong a strandokon, tenyérnyi hely sincs a homokon.   Aki egy kicsit furfangosabb, más hely lesz neki a fontosabb. Titkos, tiltott hely után kutat, talán ilyen zugra akadhat.   Idilli langyos víz hűsítő, vonz, odahúz szinte szédítő. Apró csobbanástól hullámzó, megmártózni benne vibráló.   […]

Posted by
Posted in

Féltékenység

Féltékenység Féltékeny az egér az elefántra Féltékeny a cserje a fenyőfára Féltékeny az eső a napsugárra Féltékeny a lepke a vadmadárra Egykor engem is megkörnyékezett Sajnos szívembe mételyt ültetett Mindenki gyanús lett körülöttem Nem volt ,mi elűzze félelmemet Pedig karnyújtásra volt a megoldás Előttem az asztalon feküdt a szentírás Belelapoztam, s rögtön megnyugodtam Az Istenhitem, […]

Posted by
Posted in

Sorstragédiák

Hétköznapi pszichológia… A sorstragédiák jó része a felelőtlenség, szűklátókörűség, A hozzá nem értés és emberi butaság következménye. A sorstragédiák jó része, egész életre ható szövődményesség, S Ez a szenvedő, gyógyíthatatlan, torzult lélek szövődménye Megoldás nincs, marad a környezeti, és nem gyógyítható keserűség. Vecsés, 2018. március 10. – Kustra Ferenc

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Nagyvilág magyar poétája

Rózsa Iván: Nagyvilág magyar poétája (Hommage à Ady Endre) A „kúnfajta, nagyszemű legény” Nekivágott hát a Nagyvilágnak… Párizsnak is, nem csak Hortobágynak! Nyomába szegődni – hiú remény: Kevés ilyen művelője van a szakmának. A magyar már olyan teremtmény; Harcol, mint akit igazság áthat: Más a szavába nem vághat… – A legkevésbé sem álszent vagy álszerény: […]

Posted by
Posted in

Rózsa Iván: Félni már nem tudok

Rózsa Iván: Félni már nem tudok (Ady Endre: Elhagyott a félelem című verse alapján) Most vesztem el: zuhanok… Egykedvű vagyok és unott, Már Isten is elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg rettegtem, tudtam, hogy vagyok; Bár magányos, mint a csillagok; De most már minden elhagyott, Mert félni már nem tudok. Míg lelkem kisegérként cincogott, […]