Posted by
Posted in

Gender

GENDER Forgatom kezemben a migránsok tájékoztató füzetét Szinte fennakad a szemem olvasva a maradás mikéntjét: Nevezd magadat nemtelennek, vagy inkább melegnek A genfi konvenció szerint akkor a menedékjog megillet Ha ily ragályos lett a jövedék had nemi morálja Kényelmesen elférünk majd a földön nemsokéra Felszabadulnak az óvodák,bölcsödék,iskolák Kik szülni merészelnek ezzel jól megjárhatják Szülési adót […]

Posted by
Posted in

Töredékek

Nemcsak az irodalomról 1. A művészet hagyományos megfogalmazása: tárgyak, szövegek, illetve ezek létrehozása, amely tárgyak, szövegek a szemlélőből, olvasóból esztétikai élményeket váltanak ki. Én úgy mondom: a művészet 1. a művészetiség szándékával alkotás, alkotása valaminek, bárminek. Az embernek van valami elképzelése arról, mi a művészet, mitől művészi valami és ilyesmit akar létrehozni, pl.megrajzolni , megírni, […]

Posted by
Posted in

“Előszó” (helyett)

Alkoss és alkotsz amit és ahogy és amiről tudsz. Meg sose nézz kritikát, bírád-ő, amit írsz. Írd meg a történelmeket, ámde a jóvá, vanná vagy ninccsé alakítsad csúfnak uralmát is-s persze a mindenülést. Büszkén, bátran hisz tintád az egész univerzum, míg tollad legalább íme a puszta kezed.

Posted by
Posted in

kópé álmok

a kópé álmok megtörik csend-varázsod más útra visznek te elhagyod magányod választod a világot

Posted by
Posted in

Novemberi ősz

Átdereng a fázós napsugár a felhőtornyok apró résein. Néhány sárga, karcsú fénynyaláb megcsillan a fű harmatcseppjein. Szép az ősz, bár elmúlást ígér, s benne a tél fagya, hidege, de néha még szép mesét mesél, levéltakarót terít a kertre.

Posted by
Posted in

De nem!…

Köszönöm, sors, hogy rávilágítottál, minden, mit szépnek hittem illúzió. Csupán egy rés a mátrix fényoszlopán, hol látni véltem, ott egy új dimenzió. De nem! Tudom, hogy gyarló az ember, nem számít semmi, ha érdeke más. Ideje rövid, szolgálni kell, mert a “vetett konc” érzése olyan “csodás”. Barátság, szerelem, érzelmi szálak, helyük e világban csak képletes […]

Posted by
Posted in

Szürke felhők…

Szürke felhők az életem felett, a temető csendje sem ad feleletet, hol szeretteim sírja van, nincs öröm soha, megbékélést nyerek, vagy a bánat maga ül rajtam tort ezen az őszi napon, béke lesz-e bennem, vagy fájdalom? Szüleim sírja itt van régóta már, ilyenkor nem dalol a fákon madár, csak a szél fütyül, kerget felleget, nyugalomra […]

Posted by
Posted in

Élet van…

Megtörténik, naponta látom, hogy álarcot viselsz, barátom. Titkolod valós éned rejtelmeit, gondolod, a maszk ezen segít. Dobd el. Az álarc semmire se jó, hisz nincs farsang, mi mámorító. Élet van, mi szebb és igazabb, ha a hazugság álarca a porba ragad. Evokáció Pilinszky János Szabadulás című versére.

Posted by
Posted in

A szél mesél…haikuban

Kósza esti szél, Fülembe suttog, mesél, Most is csak rólad! Mindig csak szépet, Tudja: szeretlek téged, Halkan dúdolgat. Drága esti szél, Arra jár, neked mesél, Akkor már rólam! Súgja, szeretlek, Álmodom, mindig veled, Csupán csak álom! Ha felébredek, Megköszönöm, szél, neked, Hogy segítettél! Álmom messze szállt, Szeretetem nem talált Most viszonzásra. Van még bennem hit, […]