Posted by
Posted in

Az én vonatom, már elment…

Vízió a hátralévő időről… vagy a végről? Az én vonatom, már elment, láthatod, ülök reménytelenségbe Éppen, hogy fönt vagyok az utolsó kocsi, fékező fülkéjébe, Ahol tekingetek, de nem látok, csak a hátra végtelenébe… Szív Szorong, Gondolat Jövőt kutat. Mennyi van hátra? Életem kereke forog, Hátralévő semmiségbe robog. Szemeimből, reménytelenség könnye csorog. * Itt már nincsen […]

Posted by
Posted in

Játssz!

(sedoka) Játssz, mert élvezem, Elbutult az értelem, Cicit simít félszegen… Játssz, mert élvezem, Kis rezgésed észleltem, Ritmusunkat fékeztem… (3 soros-zárttükrős -k) Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet, Gombold, ki kérlek az ingemet, úgy fokozd a gyönyörömet, Játszani veled élvezet, nem baj, ha elvesztem eszemet. Játszani veled élvezet, simogasd csak a cicimet, Előbb gombold […]

Posted by
Posted in

Életre szóló ajándék

Gyönyörű ősz volt, mikor először találkoztak. A szomorú pillantások felismertek egymásban valami mindenek-felettit, sorsot a sorsban, s valami láthatatlan szál kezdte összefűzni teljes emberi valójukat. A férfi nemrég özvegyült meg, lelke teljesen összeomlott, a talaj kezdett kicsúszni a lábai alól, menedéket keresett, barátot, társat, bárkit, akivel megoszthatná terheit. Az élet különös játéka folytán a legelképzelhetetlenebb […]

Posted by
Posted in

A szeretet mámora…

A karácsony estéről… Kutyaugatás… Száncsengő is hallatszik… Szentesti séta. Hová tűnt a szeretet, Egész évben hol lehet? * Kékből, súlyos felhőkkel, feketére vált fönt az ég-tető. Nézem, csak nem egy jó karácsonyi hóvihart készít elő? Jó lenne egy kis hógolyózás, és nem meleg tavaszelő. Hull Apró Százezer Fénylő csillám. Ékes Karácsony! A tavalyi karácsonyunk tartalmas […]

Posted by
Posted in

Téli argentin tangó…

A télről, versben és tankában írt a szerzőpáros… Szél úrfi pejként, Zabolátlan, mint vadló. Patanyom, hóban. Hópihékkel érkeztem. Ő vár! Tudtam, éreztem. * Látom, hogy a szél, a kert fái között vircsafttól, olyan, mint egy rítus! Lehet, hogy buta, mint a sötét éj, ő azt hiszi, hogy ilyen a virtus. * Kis hópelyhekkel Tangózik a […]

Posted by
Posted in

Életfájdalom

Elemezgetés… (vers) Az éji sötét vágtat matton, színtelenül, Sőt, ha én jól érzem, akkor gyökértelenül… Egy havi, vagy már ezerévnyi a szenvedés? Volt itt mindig is messzinek tűnő gondlesés…. Túl Sok a Fájdalom, Sokszor űztem Elérhetetlent. * (TANQ) Beszorultak szavak, Immár elérhetetlenek. Szenvedés… hullik már? Szép Szó a Szeretet, Volt… elveszett. Már csak szenvedek. * […]

Posted by
Posted in

Nagy-játékos a nyelvem… 2/2.

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven, versben és apevákban? Ezek, nem lehetetlenek… mert én vezekelek! Életet… élem és élvezem, és felnevetek. Helyem keresem Kedvesem! Én, ezért remegek. Kell Kezed! Kezembe Helyezd eme Percben. Ne kérdezz! Félelmek még lehetnek, de erre, rendre… hetykén teszek. Ez nekem ereje részleteknek és e feltételek. Mért Kérnem, Mert enyém? Éppen ezért, […]

Posted by
Posted in

Nagy-játékos a nyelvem… 1/2.

Avagy nyelvi játék? Eszperente nyelven? Lépj Egyet, Egy lépést. Nem észleled, Lelkem zenéjét? Csendes reggelen, még egyet szenderegve, Ébredezek, mert megyek messze. Veled megyek, merre? Ezt nem lelem, De, lehet esetleg remek reményem? Mért Vezet Képzelet Téves helyre? Reményt nem vesztek. Erre kell lenned, mert emerre Vezet lelkek képzelete, messze. Nem erre kell keresnem? Még […]

Posted by
Posted in

Az udvar estéje…

Egy udvar estjéről tanka csokrot írt a szerzőpáros Az esti csend gyors Lámpaoltásba fogott. Horkolás zaja. Zaj töri meg a csendet, A szél valamit lenget. * Kutyaól zajos, Ugatás helyett horkol. Cica, arra néz. Kutyák riadót zengnek, Macskák vadászni mennek. * A lábasjószág Sötétedéskor elült. Be vannak zárva. Ülőn kakas szundikál, Tyúk a fészkén bóbiskál. […]

Posted by
Posted in

Elhervadt a fehér liliom

A sorstragédiát tankában írta meg a szerzőpáros… Lombok, madarak… Pillangók, virágok, fa! Ősi rend régi. Volt egy fiú és egy lány, Szép szerelmük volt… talány. * Hold álmokat hint, Nyár-éji… ölelésben. Égbolt, csend-tető. Együtt voltak mind’ este, Míg hold, napot kereste. * Erdőnek csendje, Fáknak zúgó moraja. Levélzizegés. Fűz, titkukat rejtette, Lombja őket ölelte. * […]