Posted by
Posted in

REMÉNY

A fény árnyékban pihen Tünödve néz le a tájra Mintha valakit várna S csendben ,némán figyel De az úton senki sem jár Nyomasztó emlékek és gondok közt Lakik a szivkben egy bezárt világ Dermedt mozdulatlanságban Alszik a néma táj Körös ,körül a világban A virus méreg foga rág Öl és pusztit mindenfelé De fent a […]

Posted by
Posted in

Új tervek

Karantén idején nem mozgok eleget. Nézem csak a tévét és hideg sört vedelek. Nincs is máshoz kedvem, mert bevagyok zárva, mint puha talajba a bebábozódott lárva. Szeretem a jó sört. Nem tehetek róla. De már kezdek úgy kinézni, mint egy öreg fóka. A tükör előtt állva új gondolatom támadt. Elkezdek fogyózni, hogy ne hízzak, mint […]

Posted by
Posted in

Papp András: Önvizsgálat és végrendelet

Az igazságtalanság gönceit ledobtam magamról, s ma itt állok pőrén, lelkem tükre előtt egy évtizednyi pillanatig, testem vizsgálva, lelkem boncolva, kitárva énem titkait. Nyolcvan kiló hús, és csont és víz, és vér, és köröm és haj, és sok régi baj, és új, ami majd elér. Nem enyém az élet, én csak bérlője vagyok, értékelni tudom […]

Posted by
Posted in

Papp András: Apokalipszis

(Egy bányász emlékére) Jaj! Láttalak! Szívemből próbállak kiűzni, de agyam, e kemény föveny, mint évezredek lábnyomát megőrző, megkövesedett mocsári iszap, őrzi emlékedet. Jaj! Láttalak! Láttalak élőhalottként vergődni filléres lepedőn, szűkölve, vonyítva, reszketve, félni a haláltól öntudatlanul, élni tudó világunktól elzárva, és mégis élni akarva. Jaj! Láttalak! Láttalak két deszka közé beszorítva, és mintha már fölötted […]

Posted by
Posted in

Papp András: Andriska katicabogarai

Végigdűlök a priccsen. Olyan jó idebenn, a bunkerban. Csend van. Ólmos fáradság kúszik végig az ereimben, érzem, szinte zsibbad a lábam, a karom. Lehunyom a szememet. Zsong körülöttem a világ. Meg kellene vakarózni. Biztosan megint tetves vagyok. Nem csodálom. Tíz napja vagyunk kinn a tűzvonalban, és még a csizma se volt le a lábamról. Csend […]

Posted by
Posted in

Szerelmes APEVA versek

Edit Szabó : Szerelmes APEVA versek Ha velem lehetnél én kedvesem, megölelnélek. . Ég szívem, mert te vagy, ki bele bújt szívem csücskébe. . Jöjj hozzám, siess már, két karomban a szerelem vár. . Állsz, és vársz, én reám, gyorsan megyek, sietek hozzád ! . Égsz, vigyázz tűz lángja elemészthet a szerelemben. . Csók néked […]

Posted by
Posted in

Ásó, kapa, nagyharang…

“Ásó, kapa, nagyharang” ülünk a gangon, nincs harag, a gyerek bent minthogyha sírna, ó, hogyha mégis szárnyam volna, ó, hogyha együtt szállhattunk volna! Fülemben folyton az a hang: ásó, kapa, nagyharang… Szétrágott életünk konca, te húzod jobbra, én balra, a gyerek bent mintha mintha még jobban sírna, szabadabb leszel, boldogabb? Fulladok, túl szűk ez a […]

Posted by
Posted in

Felhangzott a himnusz…

El kell, bizony neked mesélnem kérlek… Fölöttébb ideges, zord vagyok, kérlek… Legszívesebben pofon vágnám, kérlek… Ha lehetne… neki joga van, kérlek. Ma ballagáson voltunk, mi felemelő Volt, sőt, azt is mondhatnám lélekemelő. Ötvenegy éve, óh, régen itt ballagtam Az életutamra valót én itt kaptam… Ahogy felhangzott a himnusz… Mi történt, nem élet humusz. Csoportokban beszélgetett […]

Posted by
Posted in

Régi ballagások kora…

Itt az élet-lépés ideje, eljött ballagás napja. Nagyon közeleg, szinte már itt van a búcsúzás óra, Most kellene, ha lenne egy-két ötletünk: búcsúszóra. Elénekeltük, hát bizony el… a búcsú dalunk Nem lett volna ildomos, ha bánattal búcsúzzunk! Ezek a legutolsó órák melyeket együtt tölthetünk, Aztán indulunk tovább, innen, messzi életbe elmegyünk.. Sok szép emlékünkre emlékszünk, […]

Posted by
Posted in

,,Árnyékban éles fény vagy”- harmadik rész

Két hét telt el a Hamlet bemutatása óta. A lelkesedésünk már kezd alább hagyni a meghallgatással kapcsolatban. Múlt héten kértek a tanár úrtól egy elérhetőséget, majd rá két napra felhívtak minket, hogy mégsem kedden kellene mennünk, mert lehet, találnak a színházból valaki olyat, aki alkalmas lenne a szerepre. Azt mondták, majd szólnak, ha kellünk. Ilyen […]