Posted by
Posted in

A kerékpáros /Részlet/ A fiú mindig keserű szájjal lelassított, amikor a ház elé ért. A kis kitérő – gondolta, fájdalmas ugyan, de megéri. Már csak a látvány miatt is. Az elmúlt néhány hónapban a biciklin, munka közben, vagy elalvás előtt számtalanszor megfordult a fejében, de jó lenne neki is ilyen, vagy legalább egy kicsit hasonló. Hát még tévézés közben, ha gazdag emberek házait és autócsodáit mutatták! A ház kapubejárója előtt napközben egy fekete, új kiadású terepjáró parkolt – valószínűleg a feleségé lehetett. A fiú azért jutott erre a következtetésre, mert a férjet soha nem látta. És egy ekkora hatalmas és csodás házban nem lakhat egy nő egyedül! Mert a nőt egyszer már látta, amint éppen tolatott ki a terepjáróval az udvarból. Egy reggel azonban a fekete autó mellett, másik kocsi is állt az udvarban. A fiú a délelőttös műszak után leszállt a kerékpárról és úgy tolta az úttesten a ház előtt. Lassan, mint aki nagyon ráér. Azt sem bánta, ha meglátja valaki a kíváncsi és sóvár tekintetét. Ekkor pillantotta meg az asszonyt. Megállt, mert nem tudott tovább lépni. A nő miatt. A nő miatt, aki figyelemre sem méltatta, pedig néhány lépésnyire álltak egymástól. Csak unottan belenézett a postaládába, vágott egy fintort, és mosolyogva megrázta a fejét. Mintha megkönnyebbült volna. Milyen lehet egy ilyen csoda, ha melletted fekszik az ágyban és nem alszik? – tette fel a fiú magának a kérdést. Elképzelni sem tudta ezt, mert huszonhét éves kora ellenére, barátnője még nem volt. Amikor én laktam itt, minden olyan sivár tűnt – gondolta, ahogy szomorúan visszaült a kerékpárra.

Posted by
Posted in

Hinnünk kell!

Oktalan beszédek sorvasztják szavaink, porlik ritka fényük, értelmük kopik, Kazinczy s Arany lelke int a múltból, de vállat von egy méltatlan nemzedék. Mondják: Változik a nyelv. Mondom: A változás irányát ember dönti el. Nyelvünkért harcolni ma több, mint szálló szó, megmaradásunk a tét. Hinnünk kell: E cél, melyért közösen küzdenünk érdemes, nem „csupán fikció.”

Posted by
Posted in

Demagógia

Demagógia Teljes fegyverzettel állnak a bankár-katonák a határon Az ellenzék szórja igéreteit, pedig mind csupán csak álom Igérjetek-igérjetek itt áll a határon a megváltó-sereg Világbanki segélyünket rögtön igénybe veheted A hatalom birtokában aztán adókat emelhetsz Segélyünkből részesedést marokkal kivehetsz S ha megbuknál a következő választásnál Szenvedjen ellenfeled a kölcsön visszaadásánál

Posted by
Posted in

háló-szövött…

háló-szövött életréseimen elszivárog a gyöngyöző gondolat míg az idő pereg lebomlik egészen csak néhány álomszilánk mi megmarad értéktelen vagy értékes ki tudja ha mérlegre teszem nem mutatna semmit de az enyém féltem széltől is óva mert néha a gondolat szárnyán repít suhanó idő apró málló percek már a szú is csak nagyon ritkán perceg kósza […]

Posted by
Posted in

Búcsú a himnusztól

Búcsú a magyar himnusztól. Ha parancsszóra megszünnek a nemzeti határok Ha büntetendővé válnak a keresztény vallások Ha uralkodó eszmévé válik a liberális álom Kiforditva erkölcséből csak az embertelenséget látom : Az erősebb eltaposhatja a gyengébbet Hogy végleg meggyilkolják a nemzeti létet Ezért búcsút inthetünk a magyar himnusznak

Posted by
Posted in

Művészportré Orgoványi Anikóval

A szerző és életútja:  képzőművész, költő, pedagógus Született: Bácsalmás, 1953. november 11. Szülei: Orgoványi Gyula 1927; Garajszki Katalin 1931-1987; Családi állapota:  özvegy, néhai férje: Retek János Pál 1950-2015; Gyermekei: Retek Norbert 1973; Orgoványi (Retek) Krisztián 1975; Tanulmányai: 1968-1972 Hunyadi János Gimnázium Bácsalmás; 1974-1977 Tanítóképző Főiskola Baja tanítói diploma; 1979-1981 Ho Si Minh Tanárképző Főiskola rajz […]

Posted by
Posted in

vágysz-e új hazára…

vágysz-e új hazára innen hol semmid sincsen mert erről a tájról már elköltözött az isten vágysz-e új hazára hol pénzt kapsz a robotért erről a gyönyörű tájról hol a máshol élő többet ér egymást eltaposva kaján hazug szóval koncot hintve néha roskadozik az asztal másnak nem rád várnak és nem jutsz a közelbe de a […]

Posted by
Posted in

Szonett a szerelemről

Ha látom arcod szép vonásait, Hajad lebben a vad őszi szélben, A kép megfog, a vágy elandalít, Szinte repülnék veled a légben. Szeretlek drágám, nagyon szeretlek, Másra gondolni most nem akarok, Csodás napok, ha téged nézhetlek, Az élettől szebbet nem kaphatok. Szerelem lángja perzselt meg újra, Feltámadtak régi, csodás napok, Fiatalságom visszatért újra, Mást az […]

Posted by
Posted in

Mese egy lehullott falevélről

Séta közben a nagy parkban Sárgult falevél hull a vállamra, Lecsúszik onnan a földre, Követem szememmel, lehajolok érte. Kezemben tartom, nézem erezetét, Ekkor a levél elmond egy mesét! Ágvégen, rügyként jött világra, Óvta, nevelte őt a fának ága, Eső áztatta, szél gyakran cibálta, De nem engedte elveszni a fája! Táplálta bőséggel, napsugár segített, Termelt oxigént, […]

Posted by
Posted in

Édesanyám emlékére

Szép fiatal lány ül kecsesen a hintán, Barna haja copfban, a derekáig ér, Édesanyám ő, ki mosolyogva néz rám, Már csak szobám falán, egy keretezett kép! Mikor készült a kép, én még nem léteztem, Talán egy kósza gondolat voltam csupán, Köszönöm neked azt, hogy megszülettem, És hogy ma is élek, drága jó anyám! Szinte látom, […]